Sant Kirpal Singh
Kérdés: Mester! Úgy tűnik nekünk, nehéz megtanulnunk, hogy szeressük az ellenségeinket, vagy azokat, akikkel nem értünk egyet. Számomra ez a legnagyobb probléma.
Mester: Mindenkinek nagy kihívás ez, de a lényeg az, hogy ha tudjuk, hogy neki is ugyanolyan lelke van, de bizonyos benyomások hatására egyszerűen félrevezeti az elméje. Ha ezt felismertjük, és csak ekkor már szeretni tudjuk az ellenséget is.
A tizedik szikh Guru, Gobind Singh idejében az agresszorok támadása miatt meg kellett védenie az ártatlan embereket. Abban az időben nyíllal harcoltak. Mit tett a Guru? Minden nyílvessző végére tett egy kis aranyat. A nyílvessző nem ölte meg az illetőt, csak megsérült. Juttatott neki egy kis pénzt is, hogy segítsen neki a gyógyulásban – mert az ellenséget is szerette.
Kérdés: Milyen légzési módszert alkalmazzunk, ami a segítségünkre van?
Mester: A természetes technikát, amely nagyon egyszerű. Amikor egy gyermek megszületik, vajon hogyan lélegzik? Őszintén szólva, mi egy kicsit torzítottunk ezen. A gyerek mély lélegzetet vesz, és először a hasa telik meg levegővel, utána a tüdők. Csak figyeljük meg az egészen kicsi gyerekeket! Először a hasüreg telik meg levegővel, utána emelkedik a mellkas, utána megint a hasüreg. Mi fordítva csináljuk. Előbb a mellkasunk dagad fel, de utána a hasüregbe nem juttatjuk be ezt a levegőt.
Kérdés: Mester! Elmagyaráznád, miért fontos a simran ismétlése a meditációs időn kívül is?
Mester: Nos, ez nagyon világos és egyszerű. Ugye, akit szeretünk, azt megőrizzük az emlékezetünkben. Mi az emlékezés? Annak szimbóluma, hogy valakit szeretünk. Ha a szeretet valaki iránt betölt bennünket, akkor örökké rá gondolunk, nem a szánkkal, hanem a szívünkkel. Ez a simran lényege – örökké Istenre emlékezünk, és így egyre növekszik a szeretetünk Őiránta.
Kérdés: Van-e Indiában, Delhiben valaki, akit támogatsz, felkészítesz, hogy majd kövessen, ha elhagyod a földi világot? Van általad kijelölt követőd, akit iskolázol?
Mester: Igen. Oly sok embert iskolázok. Majd meglátjuk, hogy Isten kit választ ki. A Mesterben Isten az, aki működik, Ő választ, de mind legyetek méltók rá. Azt kívánom, hogy mindannyian hírvivők legyetek. Már elmeséltem nektek, hogy mi történt 1955-ben, amikor először jöttem Amerikába. Két gyerek jött hozzám. Általában kicsit meditációba helyezem a gyerekeket, akik azután Fényt látnak, különféle benső hangokat hallanak. Most is ez történt. Utána megkérdeztem őket, hogy mit szeretnének. „Mesterek akarunk lenni” – hangzott a válasz. „Rendben van. Most rákerültetek az útra. Folytassátok ezt! Lehet, hogy egyszer kiválasztanak Mesternek.” Ez ugyanis nem emberek választása, mint egy elnöké, egy miniszteré. Ez egyedül Isten választása.
Kérdés: Adnál tanácsot azzal kapcsolatban, miként legyünk szeretetteljesebbek? Hogy gyakoroljuk az etikai értékeket? Hogyan adjunk másoknak több szeretetet?
Mester: Szeretet? Szerintem nincs szükség arra, hogy ezzel kapcsolatban leckéket adjak nektek. Mindenki tud szeretni, csak annak helyes módjával nem vagyunk tisztában. Tévesen, helytelenül használjuk, visszaélünk vele. A szeretet benne gyökerezik a lényünkben, hiszen Isten szeretet, és a Vele egylényegű lelkünk is szeplőtlen szeretet.
A szeretettel kapcsolat jön létre két ember között, ami teljesen természetes. Ez lehet jó is, rossz is lehet. Az a tiszta szeretet, amely bennünk van, hozzákötődik a külső világhoz, a testünkhöz, a szenvedélyeinkhez, az élvezeteinkhez. Ezek nem tudatos dolgok. Egyre jobban ragaszkodunk hozzájuk, és azt érezzük, hogy nagy erővel vonják belülről kifelé a figyelmünket – nos, ezek már nem természetes dolgok. Azt a szeretetet, amely a testhez és a külső élvezetekhez, szórakozásokhoz kapcsol bennünket – ragaszkodás, függés. Amikor a szeretetünk Istenhez kapcsolódik – ez maga a tisztaság.
Ezt a kérdést feltették a nagy szufi szentnek, Maulana Ruminak is. A válasza így hangzott: „Ne gondold, hogy az evés-ivás kedvelése szeretet. Ez érzéki vágy.” A szeretet a lélek jellemzője, értéke. Túlárad benne, és ez vonz kintről befelé bennünket. Mi a lélek külső kifejeződése? A figyelem, amely nagyon sokféle módon képes szétszóródni a világban. A szeretetünket nagyon sok irányban meg is oszthatjuk. Ha visszavonjuk a külvilágból, akkor túlárad bennünk. Ha a szeretet összekapcsolódik a teljes tudatossággal, akkor a szerető Isten szócsöve lesz. Ők a szentek, akikben túlárad a szeretet Isten és az egész teremtés iránt.
Az érzékiség az más, az a testhez, a külső dolgokhoz kapcsolódik, és az önfelismerés útjában áll. Ha a szeretet a fizikai testben kezdődik, majd átitatja az egész lelkünket – ez jó, hiszen felszár-nyalhatunk a bensőbe. Ha viszont a világi dolgainkhoz és a testünkhöz köt bennünket, akkor ez az utunkat állja. Ez a bujaság.
Ha arra vágyunk, hogy növekedjen bennünk a szeretet, akkor meditáljunk! Induljunk el befe-lé, és túlcsordul belőlünk a szeretet. Megtapasztaljuk a bennünk működő ellenőrző erőt, amely tiszta szeretet. Ez nem vehető meg üzletben, és nem nő a mezőn. De már ott van bennünk. Egyetlen mód-ón juthatunk nagy ösztönzéshez, hogy megismerjük ezt a bennünk rejtező szeretetet – egy szent, egy tökéletes Mester társaságában. Ekkor lángra lobban bennünk a szeretet szikrája.
Guru Amar Das a következőket mondta: „Ezerszer átkozott az az ember, aki emberi testben élve, nem fejleszt ki magában szeretetet Isten iránt, aki a külvilághoz kötődve megfeledkezik a lel-kéről és Istenről.”
Minden Mester azt kéri „Szeresd Istent teljes szívedből, teljes elmédből, teljes lelkedből!” De vajon hogyan? Az első teendőnk, hogy vonjuk vissza a figyelmünket kívülről. Másodszor, keressük annak a társaságát, aki maga a megtestesült szeretet. Ezt ne a Mesterszent fizikai teste kedvéért tegyük, mert Ő az Istenerő hordozója, Isten rajta keresztül küldi el nekünk a szeretetét, amely abban segít, hogy a figyelmünk befelé forduljon. Ha rendszeresen elvégezzük a spirituális gyakorlatainkat, az erőfeszítéseink eredményeként a bensőnkben rátalálunk a határtalan szeretetre.
Kérdés: Születéskor az élettartamunk előre meg van határozva?
Mester: Igen.
Kérdés: Semmi sem tehető a megrövidítéséért vagy a meghosszabbításáért?
Mester: De meg lehet rövidíteni és el is nyújtható. De ez is pontosan el van rendelve – minden Mester ezt mondja. Krisztus szavaival: „A napjaid meg vannak számlálva.” Az életko-runk nem az évek, a hónapok és a napok számával van előre meghatározva, hanem a lélegzeteink számával. Helyes légzéssel elnyújthatjuk, helytelennel megrövidíthetjük az életünket. Normál eset-ben percenként 8-10 lélegzetet veszünk. A heves szenvedélyeket vagy indulatokat 18-20 légvétel kíséri. Ezen vajon nem változtathatunk?
Ha kiegyensúlyozott ritmusú az életünk, akkor akár csak 3-4 lélegzetet veszünk percenként. Találkoztam olyan emberekkel is, akik elsajátították a kumhbak, a légvétel benső ellenőrzésének a módszerét. Volt, aki két óra hosszat tartotta vissza a levegővételt, és olyannal is, aki hét napig volt a föld alatt. Nyilván ezek a módszerek is meghosszabbítják az életet, de a mesterek nem tanácsolják nekünk ezeket, mivel mi spirituálisan kívánunk fejlődni, és az említett módszerek ebben semmiféle segítséget nem nyújtanak. Másokból csodálatot válthatnak ki, de valójában a benső életünket szükséges átformálnunk. Össze kell kapcsolódnunk a benső Fénnyel és Hanggal. Tehát meghosszabbíthatjuk, és le is rövidíthetjük az életünket, de csak a lélegzeteink számán keresztül.
Kérdés: Azt mondtad, hogy Isten szeretet, és a szeretetet a szívvel és a szívköz-ponttal azonosítjuk. A Spiritualitás Tudománya azonban a hatodik szemben, a lélek székhelyén kezdődik. Hogyan lehet ezt a két dolgot összeegyeztetni?
Mester: Ezek azok a szavak, amelyek időnként rossz irányba visznek, megtévesz-tenek minket. A lelkünk tiszta szeretet. Egylényegű Istennel. A szív a fizikai testben van, a szentek szíve a két szemöldök között és mögött helyezkedik el. Amikor ők azt mondják valamire, hogy „az a szív kérdése, nem a fejé”, akkor fejként az intellektusra gondolnak, szívként pedig az igazi valónkra, a lelkünkre. Egyik esetben sem a fizikai testünk valamelyik részére hivatkoznak.
A szeretet nem a testünk valamely részében gyökerezik, hanem a lelkünkben. Mi a szív? Anyagi jellegű gépezet, amelyet a halálunk idején magunk mögött hagyunk. Ilyenkor marad benne valami szeretet? A szeretet a lelkünkből árad ki. A szemek mögött van a székhelye, és az ereje innen élteti az egész testet. Hat központ van a testünkben. A Mesterek nem érintik őket. Spirituális felhajtóerőt adnak, hogy a lelkünk fel tudjon emelkedni a székhelyére, és onnan elindulhasson a benső utazásra.
Kérdés: A Mesterek olyan helytelen gyakorlatokat is megemlítenek, amelyeknél a kundalini energiát alkalmazzák. Beszélnél erről?
Mester: Sok olyan ösvény létezik, amelyet emberek alkottak meg, és vannak Isten által megteremtett, megadott utak is. Az idők változnak. Sokféle jógamódszer létezik, amelyeket az ősi időkben vezettek be. Négy nagy korszak van: arany, ezüst, bronz és vaskorszak.
Az általad említett módszert az aranykorban kezdték alkalmazni. Az emberek egymillió évig éltek. Ezt mondják a hindu szentírások. Egy látó, Singhi rishi 88 ezer évig folytatta a jóga gyakorlatait, de más irányba vitte a vágya, ugyanis egy fiút akart – bocsánat az észrevételemért, de ez áll a szentírásokban. Miután 88 ezer évet vezekelve töltött, nem volt képes ellenőrzés alatt tartani az érzékiséget?
A második nagy korszakban tízezer évre csökkent az élethossz. Ekkor ezer-kétezer-háromezer évet is a gyakorlatokra fordíthattak. A bronzkorban, amelyben az élethossz ezer év volt, két-háromszáz évnyi időt is erre szentelhettek. A mostani, vagyis a vaskorban az átlagos élettartam 60-70 év. Miként lehetne alkalmazni az ősi időkben bevezetett technikákat? Nem vagyunk erre alkalmasak. Ezek a rengeteg időt igénylő módszerek veszélyesek, kockázatosak. Ezért a Mesterek mindenestül szakítottak a prána módszerrel, hogy jól hasznosíthassuk az időt. A Surat Shabd Jóga természetes módszer, hiszen a fizikai és mentális csendre épül, és ha a lelkünk hajtóerőt kap a simran ismétlésével, akkor képes a bensőbe emelkedni.
Isten nagyon szeret bennünket, ezért adta nekünk – egész pontosan a lelkünknek – ezeket az engedményeket. A Mesterek a mai időknek megfelelő módszert vezettek be, alkalmazkodva ahhoz, hogy fizikailag képtelenek vagyunk arra, hogy a korábbi korszakok nehéz technikáit gyakoroljuk.
A kérdésedben a kundalinire is hivatkozol. A kundalini energia a rectumból (a végbél szintje) ered. A gerinccsatornán keresztül emelkedik fel, és a fejnél jelenik meg. Sokkal hosszabb út, mint a mi módszerünk. Ráadásul a gyakorlása közben úgy érezzük, hogy az egész testünk, fejtől lábig tűz-ben ég. Ennek nincs ellenszere. Csak a nagyon erős emberek bírják ki ezt a megpróbáltatást.
Egy emberrel három éve találkoztam, aki a kundalini jógát űzte. Amikor felébredt a kundalini energia, nagyon szenvedett az egész testét betöltő forróságtól. Amikor felkeresett, a következőket mondta: „Nagyon nagy bajban vagyok, és semmit sem tudok tenni ellene. Már sok száz ember segítségét kértem, de senki sem volt képes könnyíteni a helyzetemen.”
Azt válaszoltam neki: „Tedd ezt a módszert félre! A célod az, hogy eljuss ide, a szemközép-pontba. Érd el ezt a legtermészetesebb módon!” Megkapta a beavatást, meditációba helyeztem. Minden problémája elszállt.
Miért kellene a hosszabb utat választanunk? Manapság repülőre is ülhetünk, hogy eljussunk egy távoli célpontba, akkor miért választanánk a hosszú, fárasztó gyaloglást? Változnak az idők. Természetesen különféle módszerek léteznek, de túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy nem vagyunk alkalmasak rájuk.
Ma három gyerek kapta meg a beavatást: látták a Fényt, hallották a nagyharang, a mennydörgés és a dob hangját. Más módszerrel nem szerezhetsz ily hamar bizonyságot. Ez Isten ajándéka, engedménye ebben a korban mindazoknak, akik valóban keresik Őt, akik még ebben az életükben rá szeretnének találni.
Angol SSe 1976.12