Sant Darshan Singh

Hála és hálátlanság

Résztlet

Ha a szívünk legmélyére tekintünk, akkor felismerjük, hogy a hála hiánya megmérgezi az életünket. A kiváltója az egónk. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az életben elért sikereink, mindazt, ami szerintünk jól, vagyis a vágyaink, az elképzeléseink szerint alakul, magunknak köszönhetjük. Ha viszont bármi is rossz irányba fordul, azért másokat hibáztatunk, teszünk felelőssé.

Tételezzük fel, hogy egy baráttal vagy rokonnal való kapcsolatunkról van szó! Ha az illető jó, segítőkész az irányunkban, könnyen lehet, hogy ezt nem az ő kedvességének, figyelmességének tudjuk be, hanem csak annak, ahogy mi kezeljük őt. Mégha köszönetet is mondok neki valamiért, az csupán egy elkoptatott frázis, lapos megjegyzés lesz, amely nem jut túl a szájon. Nem szívből, nem a lélekből fakad.

Fenntartásaink, kikötéseink vannak, ha valaki megpróbál kiengesztelni bennünket valamilyen tévedése miatt, mert nem követte a tanácsainkat, és egy ügyben melléfogott. Ha valaki kilenc alkalommal szívélyes, engedékeny, jóindulatú hozzánk, segítőkész, de a tízedik esetben valamilyen okból ezt nem teszi meg, akkor vajon mi történik? Rossz gondolatai támadnak a másikkal szemben. Esetleg sértéseket vág a másik fejéhez. Olyan, mintha kitörölték volna belőle, egyáltalán nem emlékszik mindarra a jóra, amit addig kapott. Ez sajnálatosan gyakori jelenség.

Szembetűnően hiányzik a hála az életünkből. Ez nem csupán az embertársainkkal, hanem az Istennel kapcsolatos viselkedésünkre vonatkozik. A sikert a saját érdemünknek tekintjük, ám ha valamirossz irányba fordul, másokat, a sorsunkat vagy Istent okoljuk, amiért nem kegyes hozzánk. Ez a fajta gondolkodásmód sok esetben Isten létének a tagadásig vezet.