Sant Kirpal Singh

Gyakoroljuk az ahimszát!

Történet az Isteni Kegy Óceánja című gyűjteményből

Bizonyos alapvető követelményeknek teljesülniük szükséges, ha hozzákezdünk a spiritualitás épületének a felépítéséhez. Az első az ahimsza vagy erőszakmentesség gyakorlása. Senki érzéseit ne sértsük meg! Ez Isten megismerésének az első, nélkülözhetetlen feltétele. Bár a mindenkiben jelenlévő Egy megtalálására vágyunk, mégis megbántunk másokat. Ha szeretjük Istent, akkor természetesen mindenkit szeretni fogunk, és ez erőszakmentességhez vezet. Senkinek ne tegyünk a hátrányára se gondolatban, se szóban, se tettben! Egy vallás összes alapelvének az a célja, hogy békét és örömöt hozzon az emberiség életébe, de mind közül az ahimszát tartják a legfontosabbnak, mert ez nyújtja a legnagyobb boldogságot.

A második fontos alapelv az igazságban élés. Akkor élünk igaz módon, ha a gondolataink, a szavaink és a tetteink összhangban vannak. Így nincs helye a hamisságnak. Amikor viszont eltérés van a gondolataink, a beszédünk és a viselkedésünk között, akkor az eredmény elkerülhetetlenül hazugság, képmutatás, színjáték, különféle színekben tetszelgés lesz. Mindez egyrészt eltávolít bennünket az emberektől, másrészt vastagabbá válik az Istentől elválasztó fátyol. Olyannak mutassuk a dolgokat, amilyenek valójában! Ezért kérte Krisztus, hogy olyanok legyünk, mint a gyermekek, akik nyíltan kimondják az igazságot. A szentek nagyon szeretik őket, és valóban, Isten országa azoké, akik gyermekien tiszták. Mi rontjuk el a gyermekeinket. Ők ugyanis elkezdenek utánozni bennünket. Rendkívül fontos tehát, hogy formáljuk jobbá az otthoni életünket.

A Guruknak azért nehéz a munkájuk, mert senki nem figyel igazán a szavaikra. Ezerszer ismétlik magukat, de csupán annyit hallunk meg belőle, amennyit az elménk szeszélyei megengednek. Rekedtre kiabálom magam, hogy vezessétek az önelemző naplót, elemezzétek a napi viselkedéseteket, és meditáljatok rendszeresen. De hányan engedelmeskednek az ideérkező ezrek közül? Csak nagyon kevesen. Az lesz a legboldogabb napom, amikor elkezditek követni a meditációra és a tiszta, etikus életre vonatkozó tanításaimat. A legtöbben megígérik mindezt, de nagyon kevesen tartják magukat az ígéreteikhez.

Kapaszkodj erősen a rendszeres satsangokba, és a hibákkal teli életed erényessé válik!

A tanítások pontos követése helyett az emberek körém gyűlnek, és azt kérik: „Mester! Légy hozzám kegyes, könyörületes!” Ha engedelmesen befelé fordultok, a szívetek csendjében ültök, akkor megtaláljátok az összes rátok váró kegyet és irgalmat. A kegy hatalmas bőségben áll rendelkezésre, de nincs, aki kész lenne a befogadására. Hazur Baba Sawan Singh azt mondta, hogy a Guru készségesen, két kézzel osztaná az áldásait, de nem megyünk oda az ajtóhoz, ahol ránk várakozik. Megosztom veletek mindazt, ami hasznos számotokra. Ti meghallgatjátok, aztán hazamentek és elfelejtitek.

Tudatos lények vagyunk. Az, aki spirituálisan tiszta látású, megadja a beavatást a Naamba, megteremtve a kapcsolatot az isteni tudatossággal. Minél több alkalommal húzódunk Isten közelébe, annál emelkedettebb állapotba kerül a lelkünk. Ennek érdekében rendszeresen szükséges meditálni. Ez egészségesebbé is tesz bennünket. Vezessünk tiszta életet, végezzünk önzetlen szolgálatot, elemezzük napi viselkedésünket, és őrizzük meg a kapcsolatunkat a Naammal!

Az utunkban álló akadályok – mint a világ és a testünk szeretete – eltűnnek majd, hiszen a lelkünk egyre magasabbra emelkedik. Ráébredünk, hogy a testünk csupán a lelkünk külső burka. A dolgokhoz való ragaszkodás kötele lazul, és a Naam mámorától a világi örömök ízetlenné válnak. Legyőzzük a halált – a jövés-menés körforgása véget ér. Barátaim! Ily módon választhatjuk el az elmét az érzékek síkjától, majd a testen túlra emelkedve, így telítődhetünk a Naam örömével. A saját példánkon keresztül mutassuk meg mindezt a gyermekeinknek is!

Újra meg újra megismétlem és kérem, hogy újuljatok meg, ébredjetek fel, és lássátok meg az isteni Fényt, amely jelen van bennetek!