Sant Kirpal Singh

Engedelmesség

Részlet

Aki rátalált az Istennel tökéletesen egy, Őt képviselő valódi Mesterre, és minden szavát megszívleli, az legyőzi az ego sárkányfejű kígyóját, és eléri az égi Otthonát. Mégha valaki szeretettel telített is a Mestere iránt, hajlamos arra, hogy a saját behatárolt értelmére hagyatkozva ítélkezzen. Ezért lehetnek olyan pillanatok, amikor kétség merül fel bennünk, hogy a Mester utasításai valóban helyesek-e. Az ilyen helyzetek azonban csak vizsgák, amelyek az odaadásunk növekedését szolgálják. Ha ezeket a próbákat sikeresen kiálljuk, egy napon majd isteni dicsőségben fürdünk. A valakire figyelés és az énség teljes uralása két különböző dolog. A Mester kívánságait megértő még nem biztos, hogy engedelmes is. Az önmagát teljesen átadó tanítvány azonban a Mester tanítása szerint él. Nem kérdezősködik, hanem azt teszi, amit Ő kér tőle.

Alávetettem magam parancsaidnak.
Tégy hát, amit akarsz!

Amikor Hazrat Ibrahim megkérdezte a szolgáját, hogy hol szeretne aludni, és milyen ruhát viselne szívesen, ő így válaszolt: „Uram, te megvásároltál engem, és én megelégszem azzal, amit nekem jut.” Ilyen a valódi alázat. Ezt a lépést nagyon nehéz megtenni, hiszen százféle kétség törhet fel belőlünk.

Ha felismerjük a Mester valódi nagyságát, már semmi más tanulnivalónk nem marad. A Mester gyöngéden és meggyőző erővel tanít bennünket, hiszen a szerettei vagyunk. A kisgyereket, aki összemaszatolja magát, ezért nem ítéltik halálra. Az elme befolyása alatt álló, és önmagát a világnak átadó tanítvány azonban nagyon keveset ért meg a tanításból. Nem hallgat a Mester tanácsaira, nem él Neki tetsző életet, csak önmagában bízik. Mi ennek az oka? Kevés vagy semmilyen kapcsolata sincs a Shabddal. Ha elnyerjük ezt az összeköttetést, őrizzük, tegyük erőssé, ne szakítsuk meg! Az erények ezután maguktól megjelennek. Az értékes tulajdonságok, az igazi alázat és szerénység növekedésnek indulnak a szívünkben. Egyedül csak a Shabdra hallgassunk, erre az összes erényt magában rejtő kincsre!