Sant Kirpal Singh

Előbb láss, utána beszélj!

1971. január 7. Rajpur
(Részlet)

A Mesterek látnak, és csak utána mondanak valamit. Meg kell állapítanom, hogy mi nem igazán fogjuk fel, értékeljük helyesen, amit Tőlük hallunk. Ezért szoktam azt kérni, hogy amíg nincs valamiről személyes tapasztalatunk, még a Mester szavainak se adjunk hitelt. Ez az egyszerű igazság. Az összes külső ceremónia másodlagos jelentőségű. Mind csak utalások, valami meglévőnek a szimbólumai. Kabir azt mondja: „Elmegyek, hogy házasságra lépjek az Úrral. Ó, emberek! Nászra készülődöm Istennel.”

Ez a lélek esküvője a Lélekfelettivel. Elmondhatjuk, hogy ez megtörtént? Nos, előbb lássunk, utána beszéljünk!

Hatalmas a különbség a szentek és mások között, akik lehet, hogy hosszú filozófiai fejtegetésekbe bonyolódnak, de még soha nem pillantották meg Őt. A könyvtudás vadon, amelyből nincs kiút. Még a Mesterek szavait sem vagyunk képesek helyesen megítélni, értelmezni, ha nem látunk. Ők mind kijelentik, hogy Isten Fény. Senki nem mondja azt, hogy Ő sötétség lenne. Még akiknek nincs személyes tapasztalatuk, ők is úgy vélekednek, hogy Isten maga a Fény.

Ám a legfontosabb dolog az, hogy először lássunk, és csak utána beszéljünk. Miért? Azért, hogy ne csapjuk be először is magunkat, utána Istent, majd a többieket is. A Mesterek már ráleltek Istenre, és a kinyilatkoztatásaik ezen alapulnak. A többiek csak következtetéseket vonnak le, érzésekről beszélnek. Ezek mind tévedések alávetettjei. A Mesterek kijelentik: „Látom Őt.” Hol? Az emberi testben, amelyben benne rejlik az egész univerzum.