A szentek és a misztikusok már felismerték annak fontosságát, és bennünket is arra ösztönöznek, hogy éljünk az „Édes a Te akaratod!” alapelv szerint. Fókuszáljunk a kegy megnyilvánulásaira, ne arra, amire szerintünk lenne szükségünk! Ha az általuk javasolt módon élünk, akkor az áldások ezreit könyvelhetjük el. Étel van az asztalunkon, gondoskodni tudunk a családunkról, képesek vagyunk a szeretteink sokféle igényét, szükségletét kielégíteni. Ezek mind jó dolgok az életünkben. Ha valami rosszul alakul, például egy gyermek a vágyott ajándékokból 99-et megkap, egyet nem, ez nem ok a kétségbeesésre. Egy házaspár általában harmóniában él, de néha adódik valamennyi egyenetlenség, ellentét a kapcsolatukban. Ennek nincs különleges jelentősége. Ha a munkahelyen a dolgok általában gördülékenyen folynak, de alkalmanként problémák merülnek fel, ezek az élet részei. Tanuljuk meg kezelni őket! Ne éljünk azzal az elvárással, hogy mindig annak kell megtörténnie az életünkben, amit mi akarunk! Ugyanis nincs elég ismeretünk ahhoz, hogy eldönthessük, mi jó nekünk. Sant Darshan Singh sokat írt arról, hogyan szükséges élnünk. Az egyik verse így szól erről: „Istenem! Nem tudom, hogy mit kérjek Tőled.” Miért? „Mert a tudásom behatárolt. Csak azt tudom, ami most, ebben az életben történik velem. Sőt, már ebből is sok mindent elfelejtettem. Nem emlékszem mindenre. Ám Uram, Te ismered a múltamat, a jelenemet és a jövőmet. Továbbá azt, hogy szolgálja a javamat. Azt add meg nekem!” Ilyen gondolkodásmóddal szükséges élnünk: „Ne az én akaratom, hanem a Tied legyen meg!” Vagyis ne az történjen meg az életünkben, amit szerintünk a legmegfelelőbb nekünk, mert a tudásunk nagyon korlátozott. Tény, hogy sokat tanulunk. Egyetemi, esetenként doktori végzettséget szerzünk, magas tudományos fokozatot érünk el. A saját szakterületünkön jártassá válhatunk. Az ismereteink ennek ellenére behatároltak. Sokkal több dolog megy végbe, mint aminek a tudatában vagyunk. Senki sem tudja, mi történt vele a mostanit életét megelőzően, sem arról, hogy mi lesz a sorsunk a fizikai halálunk után. A Teremtő viszont, aki mindent megalkotott, már a teremtés kezdete előtt is létezett. Ő tudja, hogy eddig hogy alakult a sorsunk, és ismeri a jövőnket is. Ha tehát azzal a szemlélettel élünk, hogy Isten döntse el, hogy mi jó nekünk, és az legyen, amit Ő akar, akkor az életünk simán, békésen és szeretettel telten fog folyni. Becsüljük meg mindazt, amit megkapunk, ahelyett, hogy ilyen vagy olyan okból panaszkodnánk! Fókuszáljunk az életünk pozitív történéseire! Vannak időszakok, amikor fizikailag egészségesek vagyunk, máskor valamilyen betegség miatt küszködünk. Az utóbbi esetben ne reklamáljunk, főleg, mert a jó időket nem méltányoltuk eléggé! Hiszen sokkal nagyobb az egészségben eltöltött idő aránya az életünkben, mint a betegségek ideje. Legyen bizakodó, pozitív az életszemléletünk! Így válunk képessé arra, hogy a lehető legjobb módon éljünk. Minden negativitás felfordulást, zűrzavart okoz az életünkben. Így nem tudunk lecsendesedni, és az igazi valónkra fókuszálni. Ez és Isten felismerése a végső célunk.