Sant Rajinder Singh

Büszkeség vagy önbecsülés?

A kérdés, amellyel oly gyakran találkozom: „Mi a különbség a magas szintű önbecsülés és az ego között?” A szentek azt kérik, hogy ne legyünk egoisták. A pszichológusok meg azt tanácsolják, hogy ne bántsuk, ne tartsuk másoknál kisebb értékűnek magunkat. Hogy értsük mindezt?

A magas önbecsülés azt jelenti, hogy annak gondoljuk, és úgy szeretjük magunkat, amilyenek vagyunk, nem olyannak, amit magunkra erőszakolunk. Nézzünk erre egy példát! Egy tanuló a záróvizsgájára készül. Rengeteg erőfeszítést tesz, éjjel-nappal tanul, alaposan felkészül a teszt-kérdésekből. Majd sikerrel tesz eleget a vizsgakövetelményeknek. Ugyanakkor mások kevésbé sikeresek, vagy kudarcot vallanak. Amit ő elért, azért megdolgozott. Az nem egoizmus, ha ilyen helyzetben valaki kérdésére azt mondja, hogy első, kiváló helyezést, „A” szintet ért el. Ám, ha valaki a második, harmadik, vagy sokadik a tanulmányi eredmények tekintetében, és túlértékelve önmagát, úgy állítja be, mintha ő lenne a legjobb, az már egóból történik.

Felmerül a kérdés: A szentek tanácsát követve hogyan éljünk? Amit a pszichológus és a legtöbb ember a magas önbecsülésen ért, az megmarad az elme szintjén. A „self” (kis „s”-sel) vagyis az „önmaga”, „én magam” kifejezés használatakor csak a testre és az elmére gondolnak. Azt, amit egy ember tesz az élete során, erre a két területre vonatkoztatják. Ennek megfelelően úgy gondolják, hogy az előbb említett tanuló azért lett kiváló, mert keményen dolgozott.

Mi a szentek álláspontja ebben a kérdésben? „Becsüld magad a lehető legtöbbre! Ne úgy gondolj magadra, mint testre vagy elmére, mert lélek, a Lélekfeletti, a Teremtő része vagy!” Ők azt mondják: „Ha szorgalmasan dolgozol, eleget teszel a kötelességednek, és a legelső leszel, akkor az Isten ajándéka.” Isten ugyanis megjutalmaz minket az erőfeszítéseinkért. Ha viszont nem fáradozunk a cél érdekében, akkor nem kapunk jutalmat. Bár arról beszélünk, hogy elsők lettünk, de közben tudjuk, hogy ezt egyedül Istennek köszönhetjük – ez a helyes szemlélet az egész életvitelünk tekintetében is. Felismerjük, hogy nem mi vagyunk a cselekvők. Valójában a magunk erejéből nem volnánk képesek egy ilyen eredmény elérésére. Mi fáradozunk, erőfeszítéseket teszünk, de a siker Isten segítségének köszönhető. Mindazok, akik ilyen látásmóddal élnek, kezelni tudják az egójukat, amit egyébként nagyon nehéz ellenőrzés alatt tartani.

Olyan korban és környezetben élünk, amelyben a magunk erejéből boldogulásra törekszünk. Igyekszünk mindent magunk megoldani. Ha meg kell javítani az autót, a legtöbb ember elolvassa a könyvekben a tudnivalókat, majd maga nézi meg a motort, cseréli ki a filtereket. Ha a lakásban kell valamit megjavítani, ahelyett, hogy szakember segítségét venné igénybe, inkább különféle forrásokból információkat gyűjt, valahol megtanulja a szükséges dolgokat, megveszi az üzletekben az alkatrészeket, hogy a munkát maga is el tudja végezni. „Csináld magad!” – ez a jellemző szemlélet.

Sok esetben az emberek úgy vélekednek, hogy spirituális Mesterre sincs szükség. „Miért ne találhatnánk rá Istenre egyedül is? Ha képesek vagyunk magunk is megjavítani a csapot, saját kezűleg bütyköljük meg az autónkat, online módszerrel, otthon tanulunk, akkor miért kellene segítséget igénybe vennünk Isten felkutatásához? Miért ne érhetnénk el Őt a magunk erejéből?”

Először is azt szükséges megértenünk, hogy mit értünk Isten megtalálásán? Ez nem olyasmi, mint keresés az interneten, egy olyan weboldal felfedezése, amelyről eddig senki sem tudott. Olcsó utazási lehetőségek után kutatva könnyen lehet, hogy valaki a korábbiaknál olcsóbb ajánlatokra bukkan. Isten felismerése azonban nem ilyen.

Ehhez a fizikai testtudat fölé kell emelkednünk. Minden egyéb dolog az életünkben a fizikai érzékek révén, mentális és érzelmi szinten megy végbe. Isten megismerésében azonban ezek semmiféle szerephez nem jutnak, hiszen ezek működési köre fölé szükséges emelkednünk. Ehhez nem találunk „Csináld magad!” kézikönyveket, nincsenek hozzá olyan technikai eszközök, amelyek segítségével a fizikai szinten bármit is megtudhatunk a spirituális régiókról. Ha a magunk erejéből képesek lennénk a fizikai szint fölé emelkedésre, akkor már a legtöbb ember Istennél lenne. Sokmilliárdnyi ember jön ide, és megy el ebből a világból anélkül, hogy bármit is megtudna Istenről.