Sant Kirpal Singh

Betegség

Részlet a Kirpal tanításai című mű III. kötetéből

A fizikai betegségek a múltbeli karmák visszahatásaként jelennek meg az életünkben, és kénytelen-kelletlen el kell viselnünk őket. Ezek keménységét és időtartamát azonban a bennünk működő kegyes Mestererő mérsékli. A Mester védelme alatt a lehető legkevesebbet kell elszenvednünk – csak azt, amit nem lehet eltörölni.

Amikor Baba Sawan Singh lába eltört, Baba Ji azt mondta neki, hogy ez nem csupán baleset volt, hanem az elmúlt karmák következménye, amelynek a hatását nem lehet kikerülni. A szenvedése – bár teljesen nem törlődött el – a Satguruja közbenjárására jelentősen csökkent. „Bármekkora szenvedésen mégy is keresztül – írta Baba Ji – az csupán ötödrész; a négyötöd megbocsájtatott.”

A továbbiakban ezt írta: „ A szenvedés és baj álruhában érkező áldás, mert az Úr rendelte el őket. Akár fájdalom, akár öröm formájában jön a kegy, mind Ő küldi őket. Mindkettő az erősségünk próbája. Ha az ember nem inog meg, vagy nem tér le az útról, akkor az ilyen lelkeket a Mindenható megáldja a Naammal.” Bármilyen nehézségek érték is Baba Ji tanítványait, Ő azt tanácsolta nekik, hogy mosollyal az arcukon viseljék el.

Minél hamarabb egyenlítjük ki a számlát, az annál jobb, és különleges kegyet kapunk a sorscsapások idején. A betegség és az öröm az elmúlt tettek gyümölcse. Mindazok, akik betegek, különleges kegyben részesülnek. Ezért ne aggódjunk, hanem viseljük el nyugalommal! A szenvedés ideje alatt az elme nem kóborol, és könnyen fordul a bhajan felé. Áldott a betegség időszaka, ha az elme a Hangáradatban keres menedéket. Ez a satsangiak különleges ajándéka.

Ha tehát betegség és fájdalom kínoz bennünket, fogadjuk el, mint az Úr akaratát, és odaadóan végezzük el a spirituális gyakorlatainkat! Ameddig a figyelem a Shabd Dhunban elmerülve él, addig a fájdalom nem érzékelhető. Azt mondják: „Az öröm a betegség, és a fájdalom az ellenszere.”

Amikor a szentek látszólag betegek, általában azt látjuk, hogy gyógyszert vesznek be, amelyet az orvos írt fel. Ám valójában nincs szükségük ilyen kezelésre. Ezt csak azért teszik, hogy fenntartsák a dolgok világi rendjét. Ilyen módon példát állítanak az ember elé, jelezve: folytassa bölcsen a világi mindennapjait, és vegye igénybe a megfelelő kezeléseket, ha szükséges. Természetesen elvárják a tanítványtól, hogy olyan gyógyszereket szedjen, amelyek nem tartalmaznak állati eredetű anyagokat.

Az odaadó tanítvány tudja, hogy a benső gyógyítóerő ott működik az emberi szervezetben. A testi működési zavarokat fogadjuk el, ahogy jönnek, és mosollyal az arcunkon viseljük el őket, mivel ezek a leggyakrabban a saját étkezési hibáink következményei! A megfelelő higiéniai előírások betartásával, és jól megválogatott ételek fogyasztásával ezt helyre lehet hozni. Hippokratész, az orvostudomány atyja azt hangsúlyozta: használjuk az ételt gyógyszerként.

Még a karmikus visszahatásokból származó komoly betegségeket is türelemmel, zúgolódás vagy a keserűség érzése nélkül fogadjuk el! Hiszen minden karmikus adósságot ki kell fizetnünk, és a számlánkat itt és most kell kiegyenlítenünk. Az annál jobb, ha ezt minél gyorsabban megtesszük, ahelyett, hogy rendezetlen ügyeink maradnának, amelyek miatt valamikor a jövőben kellene fizetnünk.

Hazrat Mian Mirnak, a nagy muzulmán misztikusnak volt egy Abdullah nevű tanítványa. Amikor az megbetegedett, visszahúzta az érzékáramait a szemfókuszba, és bezárkózott a béke biztonságos fellegvárába. Amikor Mian Mir meglátogatta, visszahúzta őt a testi tudatosságba, és megparancsolta neki, fizesse ki, amit tett. Ilyen taktikával nem húzhatja ki magát bizonytalan időre a fizetés alól.