Sant Kirpal Singh

Az Úr háza

Isten teremtette meg az embert, de semmiféle címkét nem aggatott rá. Az összes vallás célja Isten felismerése, és az, hogy ezt az élet-utazást békében, megelégedettségben és egymás javát szolgálva tegyük meg. Ez volt az igazi küldetésük, de mi lett belőle? Az eredeti cél, az Istenfelismerés, az elmék között tovatűnt. Megkérdezhetjük: „Eltévedtünk?” Igen, tagadhatatlanul ez történt.

Egy szent azt mondja, hogy a legnagyobb bántalom, amelyet önmagunk ellen követünk el, olyasmi, amit még a legvakabb ember sem okozna magának. Vajon mi ez? Ebben a testházban élve elvesztettük a kapcsolatot az Eggyel, aki azt élteti. Az élet titka – a vallásától függetlenül – mindenki számára megoldható. A Mesterek, akik ezt már elérték, különféle hitekbe, körülmények közé születtek bele, csakúgy, mint azok, akik erre őket megtanították. Ravidas foltozó varga, Kabir Sahib takács, Tulsi Sahib brahmin, magasan képzett pap volt. A kasztokat az emberek alkották meg. Isten lelkeket teremtett, és belehelyezte őket az emberi formába. Előbb emelkedjünk az érzékek fölé, azután mondjuk meg, hogy kik vagyunk és mi a hitünk. A Mesterek bármelyik himnuszát választjuk is ki, mind ugyanezt fogalmazzák meg – különféle nyelveken és kifejezési formákban.

A Mesterek nem foglalkoznak az emberek vallási címkéivel, hanem csak a lelket nézik a testben, és arról gondoskodnak. Ők nem valamilyen speciális vallás, hanem az emberiség Mesterei. A Satguru a lábához gyűjti az embereket – miközben nem kerül konfliktusba kasztokkal és felekezetekkel, nem szakít meg hagyományokat, és nem hoz létre helyettük újakat. Ő azt mondja, hogy máris több, mint elegendő vallás és hitirányzat létezik. Hazur ezt úgy fejezte ki, hogy értelmetlen új kutakat ásni, amikor már így is a kelleténél több áll az emberek rendelkezésére. Persze, megtehetik az emberek, hogy követnek egy vallást, és azt is, hogy egy újat csinálnak. De vajon nem jobb megmaradni a jelenlegi formációnkban? Ám mialatt annak céljai és elvei szerint élünk, keressük meg azt, aki már megoldotta az élet titkát, és nekünk is segíteni tud ugyanennek a célnak a valóra váltásában. Bármilyen lehet ennek a tökéletes lénynek a vallása, és kedvünk szerint akármilyen névvel illethetjük Őt.

Bármilyen területen szeretnénk is jártassá válni, szakembertől szükséges tanulnunk. Ha valaki őszintén vágyik a lelke megismerésére, akkor keresse a spiritualitás tökéletes Mesterét – azt, aki már felismerte az önvalóját, és rátalált Istenre. Ez teljesen ésszerű dolog, nem igényel bölcselkedést. E téma összes nagy tanítója azt mondja, hogy megtestesült lelkek vagyunk, akik ebben a testházban lakunk, és ezt a létező legnagyobb javunkra fordíthatjuk. Ez az emberi forma a király a létformák között, ez a legmagasabb létrafok a teremtésben. Isten egyedül ennek a létformának adta meg az igaz és a hamis megkülönböztetésének a képességét.

A Ved Bhagwanban az egyik ima így hangzik: „Ó, Uram! Vigyél minket a hamisságból az Igazságba!” Ám, mit lehet tenni akkor, ha valakit ezek közül egyik sem érdekel?

Swami Ji a következőket mondja:

A hansni különválasztja a tejszínt a víztől.
Ó, lélek! Te hansni vagy.

A hansni vagy hansa egy misztikus hattyúszerű madár, amelyről azt tartják, hogy képes elkülöníteni a tejszínt a víztől, és csak a tejszínt fogyasztja. „Ó, lélek! Te olyan vagy, mint a hansni, aki meg tudja különböztetni az igazat és a hamist. Csak tejszínen élsz, nem törődsz a vízzel. Tekintsd e testet az anyagformának, amelyben Isten benne él, és egyedül Ő az Igazság!”

A test és minden, amivel kapcsolatba kerül, folyamatos mozgásban, változásban van, mivel az anyag természete ez az örökös átalakulás. Egyedül a lélek igaz, változatlan, maradandó – ezért ismerjük fel az örök valónkat! Mi a különbség egy Istentagadó és egy odaadó lélek, vagyis egy manmukh és egy Gurumukh között? Az előbbi beleveszett a külső világba, míg az utóbbi számára elveszett a világ. A manmukhot magával ragadta az elme és az érzékek örvénylő forgataga. Az igazi tanítvány számára a világ nem létezik, mert belemerül az Úr mámorába, már ráébredt az igazságra a bensőben, és ezért elfeledte mindkét világot: ezt és az utána következőt.

Nagyszerű az emberi lény! Ne tekintsük csupán egy formának, egy 150-180 cm magas bábnak! Ha az istenségek és istennők megváltásra, megszabadulásra vágynak, nekik is magukra kell ölteniük ezt a formát. Az Upanishadokban azt olvashatjuk, hogy a lélek a test szekerében utazik. Az intellektus a szekér hajtója, az elme a gyeplő és az érzékek a lovak, amelyek magukkal ragadják a szekeret az élvezetek világába. Ez azt jelenti, hogy egyedül az elménk választ el bennünket az Úrtól. Ha félre tudjuk söpörni az utunkból az elménket és az érzékeinket, akkor képesek vagyunk felismerni az igazi valónkat és az Urat. Ha ezt a célt – amelyet egyébként minden vallás megfogalmaz – valaki nem képes elérni, akkor hiábavalóan telik el az élete.

Amikor ezzel kapcsolatban Zoroaster tanácsát kérték, ő a következőket mondta: „Csatlakozz Isten hadseregéhez!” Amikor azt kérdezték tőle, hogy milyen jellemzők tesznek erre képessé valakit, a válasza így hangzott: „Jó gondolatok, jó szavak és jó tettek.”

Éljünk minden tekintetben igaz módon! – az összes Mester ezt tanácsolja.

(Részlet az írásból)