Sant Rajinder Singh

Az isteni színmű

Amikor a látási érzékünket használva szétnézünk a világban, különféle arcokat látunk. Hogyan lehetnének ezek azonosak egymással? És mi a helyzet az állatokkal? Egy ló vagy elefánt alakja teljesen eltér egymástól. Külső megjelenésében az összes többi állatfaj is nagy változatosságot mutat. Hogyan vélhetnénk ezeket az egyetlen Istennek?

Másféle szem az, amely mindenben, mindenhol Istenre ismer. Az igazság az, hogy nincs hely Őnélküle. Isten a létezés összes részecskéjében benne van – mondják a szentek. Ennek megértéséhez nézzük meg egy erőmű példáját! Innen az elektromos energia vezetékeken keresztül jut el mindenfelé, így egy televízióhoz is. A légtéren, műholdakon, az interneten keresztül jutunk hozzá a televízióadók által sugárzott programokhoz. A levegőben nem látszanak ezek a programok. Hogyan tudják a műholdak a jeleket eljuttatni a tévénkhez? A lényeg az: bár nem látjuk ezeket a rezgéseket, azok ettől még léteznek. A csatornaváltó segítségével válogatni tudunk a különféle adók, csatornák programjai között.

Ismerjük azokat az átviteli rendszereket, amelyek közvetítésével egy-egy erőmű sok-sok kilowatt, megawatt energiája eljut a világ minden részébe. Bár itt ülünk Indiában – de a fejlett kommunikációs eszközöknek köszönhetően – mégis tudjuk, mi történik Amerikában, Európában, a föld más vidékein, vagy a tőlünk távollévő, máshol élő rokonainkkal, barátainkkal. Isten mindentudó, és minden az Ő akarata szerint megy végbe. Mindennek megértése messze meghaladja a képzelőerőnk határait. Hogyan lehetne Isten tudatában mindannak, ami végbemegy? Miként tudhatna mindannyiunkat szem előtt tartani, nyomon követni? Ám a fizikai életből vett példák, mint a szemmel láthatatlan, de mindenfelé eljutó elektromos energiáé, segíthetik a dolgok tisztázását.

Ezért most nézzünk meg egy másik példát! Megkönnyíti a megértést, ha egy író példáját vesszük. Ezen a satsangon sok iskolázott, képzett ember vesz részt. A tanulmányaink során számos novellát, regényt olvastunk el. Különféle nyelveken, szerte a világon számtalan könyv születik, különféle történetekkel, szereplőkkel, jellemekkel. Egy regény minden alakjának szerepét az író alkotja meg, ezért természetesen tökéletesen tisztában van a szereplő személyek gondolataival, szavaival és tetteivel, a jellemekkel. Hiszen ő találja ki őket. Pontosan tudja, hogy a művének a szereplői mit mondanak, hogyan viselkednek a különféle helyzetekben, milyen események fognak végbemenni. Vajon miért? Mert ő hozta létre a regényt. A szereplők által kiejtett szavak, a közöttük végbemenő különféle interakciók, kölcsönhatások mind az író alkotásának a részei. Mindent tud, hiszen minden szerepet ő ad a könyve hőseinek.

Vannak írók, akik egész életükben csak egy vagy néhány regényt írnak meg, de vannak nagy alkotókészséggel rendelkező, termékeny szerzők is. Sant Namdev azt mondja, hogy a Mindenható a legnagyobb alkotóművész, aki egyidejűleg számos „regényt” alkotott meg. Előre megírja, hogy mi menjen végbe egy emberi élet során. A filmszínészek és színésznők, akik egy adott filmben egy bizonyos jellemet alakítanak, egy második, harmadik vagy negyedik filmben az előzőektől esetleg teljesen eltérő szerepet kapnak. Hasonlóképp cserélődik, változik lelkünk helyzete, feladata, szerepe is a különféle testekben.

Ezt nagyon nehéz megértenünk, mivel csak a mostani szerepünket ismerjük, és még ez az életünk is nehezen tisztázódik bennünk. Nem ismerjük sem a múltunkat, sem a jövőnket, sem azt, ami itt előttünk történt, és utánunk következik be. Ezért közülünk nagyon sokan ezt az életet és szerepet tekintik az egyetlennek. Miért? Nem emlékszünk a rengeteg korábbi szerepünkre, és lehetséges, hogy még ezután is sok szerep vár ránk. Mivel mindez nem tudatosul bennünk, ezért az érzékszerveinkkel felfogott külső körülményeinket, az adott játék színi kellékeit valódinak hisszük. A szentek viszont azt mondják, hogy amit kívül látunk, az nem a való, hanem csak egy álom. A valóság, az igazság bennünk van, túl a testi érzékelésen, és amíg ezt nem ismerjük meg, megmaradunk a káprázat fogságában.

Szereplők, karakterek vagyunk az isteni játékban, amelyet Isten írt meg mindazzal együtt, ami a mi életünkben és másokéban végbemegy. Namdev ezt így fogalmazza meg: „Bármerre tekintek, Őt látom.” Egy az Isten, és Ő tökéletes. Ott él mindenben és mindenkiben. Amikor másokra ránézünk, sokféle arcot, testalkatot látunk, ezért a látásmódunkon a különbözőség érzése uralkodik. Pedig valójában ők az egyetlen Isten különféle megjelenési formái.

Sant Darshan Singh bárkivel is került kapcsolatba, mindenki iránt hatalmas szeretetet érzett. Amikor megkérdezték Tőle, hogy lehetséges ez, azt felelte, hogy mindenkiben a Mesterem, Isten formájával találkozom, az Ő pillantásukban fürdöm, ezért nagyon szeretem őket. Ez a szemléletmódja azoknak, akik már elérték az isteni egységet.

Sant Namdev, aki rengeteget írt a spiritualitásról, és akinek most hallott himnusza a Gurbaniból, a szikhek szent könyvéből való, azt mondja: „Bármerre tekintek, Őt látom”, mindenfelől Isten darshanjait fogom fel. Az egész univerzumban, amelyet az Úr teremtett meg, és amelybe az önmagából leválasztott részeket, a lelkeket küldte, minden az Ő akarata szerint működik.

„A maja illuzórikus képe érdekes és vonzó” – mondja Namdev. Akkor pedig hogyan tapasztalhatjuk meg a valóságot? Az illúziók világáról, amelyben élünk, rengeteg festmény, fotó és egyéb művészi alkotás született. Ezek mind a majáról szólnak, az ihlette meg őket. Nagyon szeretjük, élvezzük ezeket a művészi munkákat. Minden, ami a fizikai szemünk vagy a többi érzékünk számára élvezetes, felkelti az érdeklődésünket, magához vonz, lefoglal bennünket. Keressük az ízlésünk szerinti élvezetes ízeket. Azokat, akiket szeretünk, vagy kellemes embereknek érzünk, szívesen érintjük meg. A maja tehát változatos módokon köti magához a figyelmünket. Emiatt rendkívül kevés ember emelkedik a káprázat világa fölé. „Csak nagyon kevesen látják meg a valóságot” – mondja a vers.

Ha megértjük, hogy az élet nem azonos azzal, amit a külső világban látunk, hallunk, a külső érzékeinkkel felfogunk, és több, mint a külső emberi kölcsönhatásaink, akkor képessé válunk az igazság megtapasztalására önmagunkban. Ám csak nagyon kevesen képesek a maja világa fölé emelkedni, és megismerni a valóságot, mert a káprázat képe különleges és vonzó. Nagy hatással van ránk, rengeteg időnket köti le. Hatmilliárd ember él a földön, jönnek és mennek anélkül, hogy megismernék a valóságot. Ritka az olyan ember, aki rendületlenül teszi a lépéseit a végső cél felé. Ők azok, akik mindörökre kikerülnek a lélekvándorlás kerekéből.