Sant Kirpal Singh

Az igazi lemondás

A következő módon tudjuk visszahúzni a figyelmünket a külvilágból: Először is üljünk mozdulatlanul! Hogyan tudnánk célba találni, ha közben folyamatosan mozog a kezünk? Fizikailag legyünk nyugodtak, ellazultak! Ha valahol feszültség van a testünkben, ez azt jelenti, hogy még mindig tudatosak vagyunk rá. Üljünk lazán, de egyenes tartással! Ha kiválasztottunk egy testhelyzetet, azon már ne változtassunk! Vagyis összességében: Legyünk fizikailag nyugalomban!

Bármilyen teendőnk van a külső világban, azt tegyük meg azonnal! Rendezzünk el mindent most, ne maradjon akkorra, amikor már leülünk meditálni! Most még kifelé kukucskálunk, a külső világon gondolkodunk. Amikor meditálunk, ezt hagyjuk abba! A testünkön belül található a lélek székhelye. A test olyan, mint egy fa. Benne vagyunk, a lélek pedig a fa tetején helyezkedik el.

Maradjunk egyedül az igazi valónkkal, de ne a testünk alsó, hanem a felső részében, ahol a lélek székhelye található! Ahogy egy villanyégő fénye bevilágítja az egész szobát, ugyanígy tölti be a székhelyéről a „lélek-égő” fénnyel és élettel az egész testet. Csukjuk be a szemünket, és ne gondoljunk a külvilágra! Vonjuk vissza a figyelmünket a külső környezetünkből! Lassan, lépésről lépésre feledkezzünk meg mindenkiről! Aztán húzzuk vissza a figyelmünket a testünkből is! Ha tudatosak maradunk a testünkre, akkor hogyan tudnánk 100%-ig visszahúzni belőle, és valami másra irányítani a figyelmünket?

A meditációban Isten azoknak segít, akik nem segítenek magukon. Általában azt halljuk, hogy segíts magadon, és Isten is megsegít. Ám amikor meditálni kezdünk, akkor nem igazán szerencsés azzal próbálkozni, hogy segítünk magunkon. A meditációban elfelejtkezünk önmagunkról, és belemerülünk a benső látványokba. Egyszerűen a teljes figyelmünket a bensőbe fordítjuk, és így az eredmény az lesz, hogy megfeledkezünk a világról. Ez az igazi lemondás.