Sant Darshan Singh

Az igazi bizalom

A hit a kezdő lépcsőfok. Amiben hiszünk, arról kiderülhet, hogy igaz, de az is, hogy tévedtünk. Elkezdünk valamiben hinni, esetleg lángoló hévvel. A bizalom azonban ennél lényegesen több, mert személyes élményből indul ki, arra épül. A hit a szentírások tanain, a prédikátorok és az egyházi emberek szavain alapul. A bizalom viszont a közvetlen, főleg a spirituális területen szerzett tapasztalatokból táplálkozik.

Természetesen a hitnek is megvan a maga szerepe a spirituális úton. Felszítja az Isten utáni vágyakozás tüzét. Ha a szentek életéről olvasunk, különböző szentírások összehasonlító tanulmányozásával foglalkozunk, vagy e tárgyról lelkesen és meggyőzően beszélő emberekre figyelünk, ettől a hitünk természetesen megerősödik. A hit azonban csak akkor alakul át bizalommá, amikor a hallottakat vagy olvasottakat mi magunk is átéljük.

Az Istenben való hit egészen más, mint a tökéletes bizalom az Ő isteni dicsőségében. A bizalom a vallás tartóoszlopa. A vakhit nem veheti át a teljes benső elkötelezettség helyét. Amikor a tökéletes Mester az útra tesz bennünket, akkor tudatosítja bennünk: „A látás mindenekfölött!” Ez meghaladja az érzéseket, érzelmeket és a következtetések levonását is. A szentek kijelentik: „Még a Mestered szavának se higgy, láss a saját szemeddel!”

Az igazi bizalom tehát mindig személyes tapasztalaton nyugszik. Amikor megpillantjuk a bensőben az Isteni Fényt, és meghalljuk a Mindenség Harmóniájának Zenéjét – Buddha szavaival a Csengő Fényt –, akkor alakul át a hitünk bizalommá. Majd a rendszeres gyakorlás eredményeként, ahogy előrehaladunk az úton, a meggyőződésünk egyre erősödik – minél több a benső kapcsolatunk, annál szilárdabb a bizalmunk.

Bármilyen erős is a hit, nem hasonlítható a rendületlen benső elkötelezettséghez. Bizonyos fokig a támaszunk lehet, de ha valami nem az akaratunk és kedvünk szerint történik, ha szenvedünk vagy valamilyen csapás ér bennünket, máris kétségbe vonjuk Isten létezését. A hit csak addig tart ki mellettünk, amíg a dolgok a kívánságaink, az elvárásaink szerint alakulnak. A kezdeti szinteken tehát segíthet, de láthatjuk, hogy a gyökerei homokba kapaszkodnak.

A szentírások az emberemlékezet óta e világba érkező szentek, látók és próféták személyes benső meggyőződésén alapulnak, ezért ezek útmutatást adnak nekünk. A spirituális tapasztalataikról olvasva feltámad bennünk az őszinte vágy, hogy megfejtsük a benső mindenség titkait. A vallásos bizalom nem mások beszámolóira támaszkodik, hanem azoktól független, és a saját benső élményeinken alapul. A spiritualitás: a lélek közvetlen tapasztalata Istenről. Az igazi bizalom tehát a benső ébredésének, a bizonyosság megszerzésének, vagyis a valóság átélésének a gyümölcse.

Mindez csak a tökéletes Mester közelében alakulhat ki, aki már megfejtette a túlvilág misztériumát, és saját tapasztalata van az önvalója egyesüléséről a Mindenhatóval. Ezért bennünket is képes összekapcsolni az Isteni Fény- és Hangáradattal, ami maga az út mindenek Forrásához. Ennyi a különbség a hit és a bizalom között.