Sant Kirpal Singh

Az élet legmagasztosabb értékei

(Részlet)

Egyszer az történt Indiában, hogy amikor egy fiatalember meghalt, és a testét az égetőhelyre vitték, a három-négyszáz ember között én is ott voltam. A gyászolók úgy tekintették, hogy ez a legjobb alkalom arra, hogy megkérjenek, tartsak egy búcsúbeszédet.

A következőket mondtam nekik: „Nos, a beszéd tárgya előttünk fekszik. Valami elhagyta ezt a testet, ami még benne van a miénkben. De vajon felkészültünk erre az elkerülhetetlen változásra? Ha még nem, akkor ennek itt a legfőbb ideje. Oldjuk meg az élet misztériumát! Tanuljuk meg, miként hagyjuk el a testünket, hogyan haladjunk túl a testi tudatosságon! Álljunk készen, amikor a halál utolér bennünket! Akkor nem fogjuk érezni a fullánkját. Így győzhetjük le a halált. Egyszer mindannyiunknak meg kell válnia a testétől.”

Az ötödik szikh Guru azt mondta: „A saját szemünkkel láthatjuk, hogy azokat a fizikai formákat, amelyeket mások hordoznak – és amilyen a miénk is – ők sorban levetik. Hol vannak az elődeink? Hol vannak a múltban a földre érkezett Mesterek? Egyszer mind elhagyták a testüket. Azt gondoljuk, hogy mi kivételek vagyunk?”

Ha a kormány kiad egy kiürítési parancsot, akár tetszik, akár nem, azt végre kell hajtanunk. Talán valameddig halogathatjuk az utasítás teljesítését. Esetleg találunk valakit, aki valamennyi engedményt tesz. Ám, ha az utasítás Istentől ered, akkor nincs menekvés. El kell hagynunk a testünket és mennünk kell. A bölcs megtanulja, hogyan váljon meg a testétől. Mit jelent a test elhagyása? Ha ezt a kérdést megoldjuk, akkor ezzel legyőztük a halálfélelmet.

A Marabharatában, a nagy indiai eposzban az egyik epizód Jaksháról és Judhistra hercegről szól. Amikor a herceg egy kúthoz ment, hogy a szomját oltsa, Jaksha megkérte, hogy előbb válaszoljon egy kérdésére: „Mi a legkülönösebb dolog ezen a világon?” A herceg válasza így hangzott: „Naponta látjuk, hogy az emberek örökre elhagyják a testüket, amelyet elégetnek vagy eltemetnek. Részt is veszünk az ilyen temetési szertartásokon. Ám nem hisszük el, sőt meg sem fordul a fejünkben, hogy ránk ugyanez a sors vár. Mások meghalnak, de nem hisszük el, hogy nekünk is ütni fog az utolsó óránk. A vállunkon visszük a halott testeket, és a saját kezünkkel gyújtjuk meg a máglyát. Ám még így sem akarjuk elhinni, hogy értünk is eljön majd a halál. Ez minden dolog közül a legkülönösebb.”

vannak a rokonaink, az elődeink és mások? Ugyanúgy éltek egyszer, mint mi, majd eltávoztak. Egyszer nekünk is át kell kelnünk a túlsó partra. A bölcs felkészül erre. A fizikai testnek megvan a maga értéke. Isten temploma. Viseljük gondját! Isten ott lakozik minden szívben. Láthatóan vagy láthatatlanul együtt lehetünk önmagunkban Ővele. A múlt visszahatásaként van családunk. Gondoskodjunk róla! Szeressük az egész emberiséget! Ez a nekünk adott parancsolatok közül a második legfontosabb.

Rendelkezünk intellektussal. Fejlesszük azt a rendelkezésünkre álló eszközökkel! Ám a testtel együtt egyszer ez is megsemmisül. Az élet több a húsnál. A test több a ruhánál és az anyagi javaknál. Ám mi mégsem ennek szellemében, hanem ezzel teljesen ellentétes módon cselekszünk. A testet és a külső környezetet tekintjük az élet alfájának és ómegájának, kezdetének és végének.

Vannak, akik azzal jönnek hozzám: „Nagyra értékeljük mindazt, amit mondasz. Meg szeretnénk ismerni az élet titkát. Eddig is ezt kerestük.” Ha azonban azt kérem, hogy jöjjenek el a satsangra, azt felelik: „A munkám miatt nem tudok jönni.”

Én viszont úgy látom, hogyha valamilyen ügy sürgős számunkra, akkor ahhoz igazítjuk az egyéb elfoglaltságainkat. Ha valaki beteg, akkor valameddig nem dolgozik, hanem otthon marad. Ám a legmagasztosabb igazság még nem vette birtokba a szívünket. Bár ez a legfontosabb dolog az életben, de nincs rá időnk. Ha majd el kell hagynunk a testünket, ki fog segíteni rajtunk? Ha ennek eljön az ideje, csak akkor fogunk fájdalom nélkül megválni a fizikai formánktól, ha tudjuk, hogyan kell ezt megtennünk. Csak az segíthet rajtunk, aki ismeri ennek misztériumát. Senki más, még a legközelebbi hozzátartozónk, a legnevesebb orvos sem képes elvégezni ezt a szolgálatot.