Sant Darshan Singh

Az egyetlen igazi kincsünk

(Részlet az írásból)

Mialatt egy karaván halad a maga útján, bizonyos jól ismert pontokon időnként megáll. Az utazók feltöltik az élelmiszer- és ruhatárukat, hogy elegendő készlettel rendelkezzenek a következő állomáshely eléréséig. Megvizsgálják a ruháikat, a sátraikat, hogy megfelelő állapotúak legyenek, és az út további részében is kellő védelmet nyújtsanak a természeti elemekkel szemben. Emellett a térképen ellenőrzik az útvonalat, megbeszélik a teendőket a vezetőjükkel, nehogy eltévedjenek, vagy letérjenek a legrövidebb idő alatt egyenesen célba vezető útvonalról.

Ugyanezek az alapelvek érvényesek az életünk karavánjára is, és minden újabb év kezdete egy állomáshely, egy mérföldkő az önfelismerés és Isten megtalálásának útján. Az életünk alapos elemzése megmutatja, hogy csak a szent Ige, a Naam a mi igazi vagyonunk. A ruha és a sátor, amelyeket magunkkal viszünk a spirituális utazásunkra: az erényeink. Csak ezek az értékeink tudnak megóvni bennünket, biztonságossá tenni az előrehaladásunkat.

A karaván tagjai gyakorlott, tapasztalt vezetőt keresnek. Mi a spirituális utazásunk során a Mester szakértelmére bízzuk magunkat. A világi utazás fontos segédeszköze a térkép, a bensőben a Mester parancsolatai, utasításai jelzik a helyes irányt. A karaván tagjai folyton ellenőrzik a térképen, hogy valóban a legbiztonságosabb és legrövidebb úton haladva róják-e a kilométereket. Ehhez hasonlóan a Mester útmutatásai mindig segítenek, hogy a lehető leghamarabb elérhessük a célunkat. Ám nekünk vannak teendőink. A Bibliában ez áll: „Ha szerettek engem, tartsátok meg a parancsolataimat!” (János 14:15-16)

A két nagy Mester, Hazur Baba Sawan Singh és Sant Kirpal Singh, akiknek a lábánál nagy szerencsémre ülhettem, gyakran kiemelte, hogy három nagy áldásban részesültünk. Az első, hogy megkaptuk az emberi testet, amely a teremtés csúcsa és koronája. Csak ebben a formában válthatjuk valóra a létezés célját, az önfelismerést és az egyesülést Istennel. Ez az angyali létnél is magasabb szint, mert csak emberként megszületve érhetjük el a megszabadulást a lélekvándorlás kerekéből, és részesülhetünk az örök boldogságban, békében, üdvösségben.

A második nagy kegy, hogy a hibáink ellenére a Mester a lótuszlábához vont bennünket. A szeretet először mindig a Szeretett Lény szívéből árad ki, és mi arra válaszolunk. Elveszett bárányok vagyunk. A Mester a pásztor, aki ránk talál. Ránk ontja a szeretetét, amelynek selyemfonalával Istenhez köt bennünket. Ő Atyánktól a spiritualitás hatalmas vagyonával érkezik közénk. Mivel az Úr küldötte, két kézzel, hatalmas bőségben osztja szét a spirituális kincseket. Emberek vagyunk, akik könnyen megbotlunk, sokat hibázunk. Ám a Mester megbocsátja a vétségeinket, és megáld bennünket a harmadik ajándékkal – a beavatással. Megtanítja nekünk az életben meghalást, ami valójában a halhatatlanság elérésének a művészete.

Tehát a Naam, a szent Ige a mi igazi gazdagságunk. Minden más mulandó. Büszkélkedünk a baráti kapcsolatainkkal, kérkedünk a vagyontárgyainkkal, a pénzünkkel, a társadalmi rangunkkal és elismertségünkkel. Ám újra meg újra látjuk, hogy amikor Fortuna, a szerencse istenasszonya elfordítja valakiről a tekintetét, akkor az elveszti a barátait és a javait. A halál idején pedig semmit sem viszünk magunkkal ebből az árnyékvilágból.

Amikor majd a halál kopogtat az ajtónkon – ami a legnehezebb idő egy ember életében –, a Mester ott fog állni mellettünk. A testtudat fölé emel bennünket, és segít, hogy a tudatosság egyre magasabb szintjeire emelkedjünk. Először Ővele egyesül a lelkünk (a szufizmusban ennek neve fana-fil-sheikh), majd a Tetemtőbe (szufi elnevezéssel fana-fil-Allah).

Guru Nanak azt mondja: „A mámorító Naam örök.” A világi bódulat és minden ilyen élvezet átmeneti jellegű. Még a külső muzsika és fény is csak valameddig tart, mivel anyagi jellegű és emberi alkotás. A zene csak addig szól, ameddig például az ujjak pengetik a húrokat. Ugyanez a helyzet a külső fényekkel is. Vannak gyertyák, villanyégők és Indiában agyaglámpások is. Valamennyi idő múlva azonban ezek mind kialszanak. Csak a Naam, a Harmóniák Harmóniája, a Mennyei Muzsika örök, mivel ezeket Isten a saját ujjaival alkotta meg. A Gurbaniban, a szikh szentírásban azt olvashatjuk, hogy a szent Igében, az Isteni Fényben a Teremtő nyilvánult meg a teremtés kezdetén, és ez az Erő minden jugában, korszakban azóta is változatlanul működik.

Egy karaván az útja során veszélyes helyzetekbe is kerülhet. Például homokviharok kerekedhetnek, amelyek ellen védekezniük kell. A spirituális úton a Mester gondoskodik az oltalmunkról. Belénk neveli az etikai értékeket, amelyek megvédenek bennünket a kísértésektől, a gyarlóságoktól, a bűnöktől. Ő a mi mentsvárunk a rablók – a harag, a kapzsiság, a ragaszkodás, az érzékiség és az ego – támadásaival szemben.

Annak érdekében, hogy az etikus életvezetésben el tudjuk érni a tökéletességet, Sant Kirpal Singh kidolgozta az önelemzést segítő naplót. Az Ő ideje előtt is sokféle törekvés létezett a hibáink számontartására, mint Loyolai Szent Ignác vagy Benjamin Franklin módszere, de a Szeretett Mesterünké a leghatékonyabb és leginkább tudományos módszer.

Ha naponta őszintén töltjük a naplót, akkor fokozatosan megszabadulunk a hibáinktól, és végül az erőszakmentesség, igazságosság, tisztaság, alázat állapotában, másokat önzetlenül szolgálva fogunk élni. Az isteni életvezetés nélkülözhetetlen része a szigorúan vegetáriánus táplálkozás, valamint az alkohol és a kábítószerek teljes elkerülése, mivel ezek csökkentik, beszűkítik a tudatosságunkat.