Sant Rajinder Singh

Az adás öröme

Résztlet

A szeretetnek átformáló ereje van. Jobbá, bensőségesebbé teszi az életünket. Arra van szükségünk, hogy egyre többet tapasztaljunk meg belőle. A szeretet érdekes jellemzője, hogy minél többet nyújtunk belőle, ez annál gazdagabbá tesz bennünket. E világban azt tapasztaljuk, hogy az adással kevesebbünk lesz. Ha öt almánkból hármat valaki megkap tőlünk, akkor nekünk csak kettő marad. Emiatt húzódoznak az emberek a megosztástól.

Ha az élet spirituális oldalát nézzük, az igazi valónk, a lelkünk, amely Isten része, telített az Ő szeretetével. Ha megteremtődik a kapcsolatunk Ővele, akkor a lelkünk telítődik szeretettel, és az adás energiájával. Ebből sokféle formában adhatunk az embertársainknak. Törődünk velük, enyhítünk a nehézségeiken, támaszt nyújtunk nekik egy-egy erőt próbáló helyzetben. Belül örömöt érzünk, amikor ilyen esetekben látjuk mások megkönnyebbülését, boldogságát. Ha megosztjuk a benső kincseinket, belül még többhöz juthatunk hozzá.

Ha elgondolkodunk azon, hogyan részesülhetünk mindannyian egyre több szeretetben az életünk során, a válasz az: Aki ad, az kap. Sant Kirpal Singh gyakran tanácsolta: „Adj, adj és adj!” Ő ezzel elsősorban a szeretetünk, önmagunk felajánlására, az önzetlen szolgálatra gondolt, amellyel könnyítünk egy nehézségekkel küszködő embertársunk helyzetén, és ezzel derűt viszünk az életébe.

Eközben önmagunkban beteljesültséget érzünk, aminek ránk tett jótékony hatása szavakba foglalhatatlan. Nemcsak belül érzünk boldogságot, hanem ez kisugárzódik a mindennapi életünkre is. Ettől még vidámabbak, jobb kedvűek leszünk. Ilyen állapotban a bennünket körülvevő nehézségek is szertefoszlanak. Nem kapnak tőlünk figyelmet, nem hagyjuk, hogy megzavarjanak bennünket. A beteljesültség, a megelégedettség a benső jutalma annak, ha enyhítünk valaki gondjain, közreműködünk mások dolgainak jobb irányba fordításában.

Anyagi, fizikai, érzelmi, mentális vagy spirituális segítségnyújtásunkkal tehetjük jobbá a környezetünkben élők helyzetét. Az ilyenkor érzett benső boldogság a spirituális fejlődésünkhöz is erőt ad, ugyanis benső derűvel, örömmel telítetten az életünk összes területe könnyen kezelhetővé válik számunkra.

Amikor azonban csak azon jár az eszünk, hogy amink van, hogyan tudjuk megőrizni, csak magunknak megtartani, akkor ez rengeteg nyugtalanságot, feszültséget kelt bennünk. Aggódunk, hogy ennek is, annak is pont a mi dolgainkra fáj a foga, és a legkülönfélébb módokon igyekszünk azokat mások elől körülkeríteni, biztonságba helyezni. Ráadásul a gondolataink is folyton ezeken az ügyeinken járnak. A keserves állapot miatt, amit az ilyen aggodalmaink keltenek bennünk, semmivé lesz az örömünk, amit attól reméltünk, hogy sikerült a dolgaink biztonságban tartásáról gondoskodnunk.

Ezért inkább adjunk! Akkor nem kell aggódnunk a megvédésük miatt. Eltűnik belőlünk a mások kirekesztésére törekvés állandó nyugtalansága. Mentálisan tisztább állapotba kerülünk. Csökken a figyelmünk szétszórtsága. Ha így kezdünk hozzá a meditációhoz, a korábbiaknál sokkal gyorsabban csendesedik le az elménk.