Sant Darshan Singh

Árasszuk a szeretet illatát!

Ó, rettenthetetlen borivók, mértékkel ürítsétek
kelyheitek és kupáitok!
Amikor a szívek világán haladtok keresztül,
óvatosan, gyengéd léptekkel járjatok!

A szeretet ösvényén nagy érzékenységgel és figyelemmel haladjunk előre, hogy meg ne sértsük embertársaink törékeny szívét! A gondosságot, amellyel arra törekszünk, hogy ne ártsunk másoknak, ahimszának, vagyis erőszaknélküliségnek nevezzük.

Ha magunkban másokat bírálunk, gondolatban megsértjük az érzéseiket, vagy rosszat kívánunk nekik, akkor gondolatban vétünk az erőszaknélküliség ellen. Ha ahelyett, hogy balzsammal enyhítenénk a meggyötört szíveket, szavainkkal sebeket tépünk fel, vagy sót hintünk azokba, akkor emiatt a szavak szintjén sem sikerül követnünk az erőszakmentesség ösvényét. Amikor pedig megütünk valakit, vagy bármilyen élőlényt megölünk, akkor cselekedetben sértettük meg az erőszaknélküliséget.

Annak elemzésekor, hogy miért kritizálunk és sebzünk meg másokat, kiderül, hogy az ok az egónk. Saját fontosságunk és felsőbbrendűségünk érzésétől eltelten hiányzik belőlünk az alázat. Ráadásul még rosszat is kívánunk valakinek? Ez már az erőszaknélküliség elleni vétek. Például valaki éppen szabadságra és felfrissülésre, utazásra készülődik valahova, mi viszont úgy érezzük, hogy mi jobban megérdemelnénk ezt a lehetőséget, ezért magunkban esetleg azt kívánjuk, bárcsak történne valami, ami megakadályozná az illetőt az utazásban. Ez gondolatban elkövetett vétek az erőszakmentesség ellen.

Valóban erőszaknélküliek szeretnénk lenni? Akkor ne szóljunk bele olyasmibe, amihez semmi közünk. Az ilyen beleavatkozás közvetett agresszió. Például két ember vitatkozik valamiről, amivel nekünk eredetileg semmi dolgunk. Előfordulhat, hogy közbevetésünkkel mégis belekapcsolódunk a vitába. Emiatt vagy egy határozott visszautasítást könyvelhetünk el, vagy a közbeszólásunkkal megsértünk valakit. Amikor pedig letorkolnak bennünket, arra általában magunk is élesen válaszolunk – és ez már erőszak. Ha az egyik fél oldalára állunk, és ezzel gyengítjük a másik helyzetét, ez is egyfajta önkény, mivel illetéktelenül betolakodunk valaki felségterületére.

Az erőszakmentesség szempontjából nemcsak az számít, amit mondunk, az is fontos, hogyan mondjuk. Tartsuk emlékezetünkben, hogy az ember a szíve teljességéből beszél! Egy féltékenységgel vagy haraggal telített ember megszólalásakor mintha nem is szavak, hanem mérges skorpiók hagynák el ajkát, amelyek megmarják azt, akinek szánják, megsebzik annak az érzéseit. A szavainkkal ne fecskendezzünk haragot, bosszúságot beszélgetőpartnereinkbe, ne rontsuk a hitelüket!

A zaklatott ember megnyugtatásra vágyik, ám ha ehelyett élesen bíráló és kíméletlen szavakat hall, még ingerültebbé és izgatottabbá válik. Így a szavainkkal nem azt segítjük, hogy a másik elméje összeszedettebb és békésebb legyen, hanem miattunk minden irányban nyugtalan hullámokat vet ki magából. Ezek a rezgések gyakran viharokká fokozódnak, és olyan elmeállapotba juttatják az illetőt, ami már az őrület határát súrolja.

Ezért csak olyan szavakat ejtsünk ki, amelyek lecsendesítik embertársaink szívét, megnemesítik és felemelik a lelküket, átjárják az egész lényüket, amelyek hozzásegítik őket önmaguk és Isten felismeréséhez. Ha a szívünk pezseg a Mester és az Isten iránti szeretettől, az egész teremtés iránti könyörülettől és együttérzéstől, akkor bármit szólunk is, az túlcsordul a szeretettől. Ha Isten szeretete átjárja a lényünk minden pórusát, az mindazoknak javára válik, akik kapcsolatba kerülnek velünk, akik a beszédünket hallják, akik a vibrációnkra hangolódnak.

Időnként megkérdezik tőlem, mit tegyünk az olyan emberek társaságában, akik mentálisan felzaklatnak minket, akik negatív és irritáló hatással vannak ránk. Amikor valaki ingerel bennünket, az általában nyugtalanságot kelt bennünk. Emiatt, ha nem is folyamodunk fizikai erőszakhoz, végül sértő szavakat vágunk a fejéhez, vagy rosszat kívánunk neki.

Az erőszakos válaszadás helyett azonban számos más lehetőségünk kínálkozik. Mindenekelőtt maradjunk nyugodtak és csendesek. Ellenszenves viselkedéssel szembetalálkozva, összetűzés, vita helyett inkább vonuljunk vissza. Az esetleges szócsata kikerülése azonban ne párosuljon azzal, hogy közben gondolatban teszünk szemrehányást az illetőnek. Rossz kívánságok helyett csak szeretetteljes gondolataink legyenek! Egyszerűen kívánjuk azt, hogy az illető hagyja abba az ingerlésünket, és máris beléptünk az ima birodalmába!

Az is előfordulhat, hogy egy őszinte beszélgetést kívánunk azzal a személlyel, aki mentális feszültséget keltett bennünk – ilyenkor azonban nagyon óvatosan kell eljárnunk. Léteznek olyan emberek, akikkel bizalmasan, szívtől-szívig beszélgethetünk, de ha túl érzékeny vagy robbanékony természetű emberrel van dolgunk, tegyünk meg minden lehetséges óvintézkedést, nehogy okot adjunk az illetőnek a dühkitörésre. Az üvegárut is „Vigyázat, törékeny!” feliratú dobozba csomagolva adjuk postára, és ehhez hasonlóan a sérülékeny szív és érzékeny vérmérséklet is a legnagyobb óvatosságot igényli. A tapasztalat a legjobb tanító. Fokozott érzékenységgel megáldva már tudni fogjuk, hogyan beszéljünk a körülöttünk élőkkel úgy, hogy megnyugtassuk, ne pedig összetörjük vagy lángba borítsuk szívüket.

De miért hagyjuk egyáltalán, hogy mások negatív magatartása befolyásoljon minket? Miért kellene reszketnünk, ha egy ember megszólít bennünket – még akkor is, ha a múltban történetesen elutasító, barátságtalan volt is hozzánk? Olyannyira mélyedjünk el a Mester szeretetében, és telítődjünk az isteni mámorral, hogy érintetlenek maradhassunk! Akik összekapcsolódtak az örök Igével, legyenek erősebbek másoknál! Bárkivel kerülünk kapcsolatba – nem számít, mennyire negatív a viselkedése –, a mi nemesebb jellemünk hatása érvényesüljön! Oltsuk bele az ilyen emberekbe a saját pozitív kisugárzásunkat!

Miért tartanánk mások negatív befolyásától? Mitől ez a viszolygás? Egyesek a víztől, mások a magasságtól irtóznak. Ugyan miért félnénk az emberek negatív érzelmeitől? Miért szenvednénk az alsóbbrendűségi érzéstől? Legyen erősebb a hitünk! Ahelyett, hogy mások befolyásolnának minket, mi sugározzuk rájuk a szeretet erőteljesebb hullámait! Árasszuk a szeretet illatát minden velünk találkozóra!