Sant Rajinder Singh

Anyák napja

2014.05.11.
(Részlet)

Remélem, tisztában vagyunk azzal, hogy az anyánknak köszönhetjük az ittlétünket. Nélküle nem lehetnénk itt. Legyünk érte hálásak neki! Erre egy nap nem elegendő. Az anyák hoznak bennünket erre a világra. Kipling mondása szerint: „Isten nem tud mindenütt ott lenni, ezért teremtette meg az anyákat.” Ők az Úr szeme és füle. Ők képviselik Istent az életünkben. Az anyákról az ő szeretetük, sokféle áldozathozataluk és az öröm jut az eszünkbe, amellyel mindannyiunk életét megédesítik.

Anyánk segítségével álltunk fel, tanultunk meg járni, és megfelelő módon enni. Az apánk is ugyanígy gondoskodott rólunk. A szeretetüket és az önfeláldozásukat mindaddig nem ismerjük fel, amíg mi magunk nem válunk szülővé. Gyermekként a saját fejünk után akarunk menni. Amikor tizenévesek leszünk, úgy vélekedünk, hogy a szüleink régimódiak, fogalmuk sincs arról, mi folyik a mai világban. Más zenét kedvelünk, mint ők. Mi mindent jól ismerünk, értünk, a szüleink viszont nem tudnak túl sokat.

Amikor azután elérjük a 25-30 éves életkort, vagy inkább a 35-öt, mivel az emberek manapság később házasodnak, és gyermekeink születnek, hirtelen ráébredünk, mekkora áldozatokat kell hoznia egy szülőnek. Látom ezeket a gyerekeket – én annak nevezem őket, bár már 25-30 évesek –, akik megházasodnak, majd gyermekeik születnek, és azt, amint hirtelen megjelenik a nagy szeretet és a gyöngédség az életükben. Attól, hogy gyermekük születik, szeretetteljessé, gondoskodóvá válnak, és az egész viselkedésük megváltozik. Ugyanis felelősséget éreznek a kicsi babáért, és felismerik, hogy olyanná formálódik, mint amit tanítanak neki. Szülőként arra törekszünk, hogy a gyermekünk jó, nálunk jobb ember legyen. Szeretettel törődjön másokkal, örömöt és boldogságot nyújtson mindenkinek, akivel csak találkozik.

Anyák napján sokan virággal köszöntik őt fel. Lehet, hogy ez alkalommal a reggelit is mi készítjük el neki. Ám fontos, hogy ne egyetlen napra korlátozódjon annak a szeretetnek és az örömnek az elismerése, amit ő nyújt nekünk az életünk során.

E napon is gondoljunk az igazi Szülőnkre! Anyánk és apánk a fizikai szüleink, akik révén megszülettünk ebbe a testbe. Az örök Szülőnk Isten. Emberi lényként a hagyományainkkal összhangban, ilyen vagy olyan módon gondolunk Istenre. Ő teremtett meg mindannyiunkat, ezért mi mind az Ő gyermekei vagyunk. Ezért nagyon szeressük egymást! Isten végtelenül szeret minket. Lehet, hogy ezt nem tapasztaljuk meg, mert sűrűn befedik a lelkünket az elme, az anyag, az illúzió fátylai. Ezért nem látjuk tisztán a valóságot.

Lélegzéssel oxigénhez jut a szervezetünk, amelyet az hasznosít, és széndioxidot bocsátunk ki. Mindenkinek a teste így működik. Amikor a szabadban vagyunk, főleg, ha nem fúj a szél, nem érzékeljük a levegőt, de az ott van. Ennek segítségével élünk. Nélküle meghalnánk.

Ugyanez a helyzet Istennel is. Ha a fizikai szemünkkel és fülünkkel nem is fogjuk fel a jelenlétét, Ő akkor is velünk van. Az összes vallási hagyomány kijelenti, hogy Isten minden részecskében ott van, mindenható, mindenütt jelenvaló. Mivel mindent Ő teremtett meg, ezért minden egy és ugyanaz. Ezt látjuk a szülők életében is: egyformán szeretik a gyermekeiket. Elképzelhető, hogy a gyerekek feltételezik, hogy a testvérüket jobban szeretik. Ám a szülő szeretete ugyanolyan minden gyermeke iránt. Ismerjük fel ezt a saját életünkben is!

Ha megnézzük az anya gyermeke iránti szeretetét, mindazzal körülveszi, amivel boldogabbá teheti az életét. Ha szeretünk valakit, minden módon igyekszünk könnyebbé tenni a helyzetét. Erről szól a szeretet: a törődésről, az erőforrásaink megosztásáról, a segítésről.

Ha most az egész teremtésre gondolunk, akkor nemcsak az emberi lények, hanem az állatok, a madarak, a halak és a rovarok is Isten gyermekei. Ők is részesei az isteni szeretetnek. A nagy szentek, mint Assisi Szent Ferenc életéből rengeteg epizódot ismerünk, amelyek a halak, a bárányok és minden élő iránti szeretetéről szólnak. Megvásárolta az állatokat, hogy megmentse őket a lemészárlástól. Sok más történet is szól arról, hogy a szentek nemcsak az emberekről, hanem Isten többi teremtményéről is gondoskodtak.

Anyák napján gondoljunk arra, hogy a szeretetünkből ne csak azok részesüljenek, akikkel vérségi kapcsolatban vagyunk, hanem mindenki más is, hiszen lényegileg mindannyian kapcsolatban vagyunk egymással! Egy gyermeknek két szülője van, azoknak szintén kettő-kettő, akik őket 20-25 évvel ezelőtt e világba hozták. Ha visszafelé haladunk az időben a szülők szülőinek szüleihez, és így tovább, hosszú időtávot – 20-30-40-50-60 generációt – tekintve mi mind kapcsolatban vagyunk, összetartozunk.

A nyugati világban jól ismerjük Ádám és Éva történetét, de másutt is sok nagyon hasonlóra lelünk. Mindannyian ugyanabból a forrásból származunk. Isten a saját képmására teremtette meg az emberi lényt. Azért ő a teremtés csúcsa és koronája, mert számára minden feltétel adott az önfelismeréshez, Isten megtapasztalásához.

Minden hit alaptétele, hogy akik szeretnek, azok találnak rá Istenre. A Teremtőerő jelenlétét akkor tudjuk megtapasztalni önmagunkban, ha a két szemöldök között és mögött elhelyezkedő egyszem, a harmadik szem nyitott. Ez nem a fizikai világra, hanem a spirituálisra nyílik. Különféle szentírások, amelyek mind szólnak a benső régiókról, úgy jellemzik őket, hogy ott a tudatosság nagyobb, mint a földi szinten. Nemcsak fizikai, mentális, érzelmi, hanem spirituális tudatossággal is rendelkezünk.

Ha a figyelmünk a lélek székhelyére koncentrálódik, képessé válunk a bensőbe emelkedésre. Ha segítséggel és vezetéssel előre haladunk a spirituális régiókban, akkor felismerjük az igazi valónkat és az Istennel való kapcsolatunkat. Mivel ez szeretet-utazás, egyedül ez az ösvény vezet el Istenhez. Ezt mind képesek vagyunk véghezvinni.