Sant Kirpal Singh

A világ szeretete

A világ szeretete, az igyekezet, hogy kívánságaink és elképzeléseink teljesüljenek, a testi kötődés, ragaszkodás, nem igazi szeretet. Egy próféta szerint a szeretet olyan, mint a folyón átvezető híd. A híd csak az áthaladásért van, nem azért, hogy rajta maradjunk. Az Istenember iránti szeretetünk az átkelést segíti a hídon, a ráhangolódást, az Őbelőle áradó isteniségre. A fizikai testhez vagy az anyagiakhoz való ragaszkodás tehát nem szeretet.

A szeretet annál található meg, aki odaadja valakinek a szívét, és utána szív nélkül él tovább. Ha odaajándékozzuk a szívünket, mink marad? Csak az ilyen ember éli át az igazi szeretetet. Ennek külső jele a feltétel nélküli engedelmesség, és a teljes odaadás. Becsben tartja, amit a Szeretett Lény kíván. Nem önmaga örömét, hanem örökké a Mestere kedvét keresi. A szeretet nem üzlet. Nem nő a mezőn, boltban sem szerezhető be. A lelkünk az otthona, és lobogó lángra kap, amikor olyan valakivel találkozunk, akiből árad a szeretet. Ha Istent szeretjük, aki vigyáz ránk a testünkben, vajon merre fogunk haladni? Oda megyünk, ahová Ő, vagyis többé nem térünk vissza a világba. Ez a fajta szeretet csak az égő szeretetfáklyától lobbanhat lángra. Az, aki befogadja Mestere szeretetét, teljes hittel átadja Neki a testét, az elméjét és a lelkét. A Szeretett Lény a mindene. Készen áll, hogy mindenét feláldozza Őérte.