Sant Darshan Singh
A szeretet megszabadít a világi kötöttségektől,
és az Úrhoz vezet bennünket.
A szeretet átformál, és Isten Királyságának
lelkületével itat át bennünket. /
Charan Das
Ilyen szeretetről beszél Sant Charan Das a versében. 19 évesen kapta meg a beavatást Mesterétől, és ekkor ismerkedett meg ezzel az új dimenzióval. Ez a szeretet nem igényli, hogy feladjuk a világot. A mi utunkon elvárás, hogy a világban teljes és normális életet éljünk, és valamennyi kötelezettségünknek eleget tegyünk. Mindazonáltal ez az út állandóan és szüntelenül végső célunk felé terel a szeretet egyesítő ereje által. Ha megtanuljuk, hogyan kóstoljunk bele, akkor az elménk állandóan magára Istenre fog irányulni.
Charan Das megköszöni Mesterének, hogy megajándékozta a szeretettel. Valójában a Mester az, aki először szeretett bennünket. Az Ő darshanja az, mely fellobbantja a szikrát bennünk és egy egészen új játékteret nyit meg előttünk, a tapasztalás egészen új dimenzióját. Egyes egyedül az Ő kegye és ajándéka teszi lehetővé, hogy belekóstoljunk ebbe a szeretetbe.
A szeretet a Mester ajándéka. Az, aki ebben az áldásban részesült, mindig a szeretet mámorában úszik, még akkor is, amikor evilági kötelességeit végzi. A szeretet megszabadít bennünket a világi rabságból. Csak körül kell néznünk, hogy észrevegyük, mennyire rabul ejtett bennünket ez a világ. Büszkélkedünk a sajátmagunk, a barátaink és a rokonaink vagyonával, tulajdonával, hatalmával és befolyásával. Ám mindezen dolgok, melyeket keresünk, és melyekre büszkék vagyunk, a végén oly kis mértékben számítanak. A vagyon és hatalom bármely pillanatban elillanhat. A barátaink pedig – még ha nem is hagynak el bennünket – nem képesek minket a sírgödörnél vagy a hamvasztó helynél tovább kísérni. Nem tudnak bennünket a halálon túl megvigasztalni és támogatni.
Buddha azt várta el a tanítványaitól, hogy a vágynélküliséget gyakorolják, ha el akarják érni a Nirvánát. Sant Charan Das megerősíti, hogy a Mesterétől ajándékba kapott szeretet az, mely megszabadította őt a világi ragaszkodásoktól és vágyaktól. Ez a kötetlenség érzését adományozta neki. Úgy tudott élni ebben a világban, hogy közben nem vált saját vágyai rabjává. Azok, akik a Mesterek útját, avagy a pozitív misztika útját követik, a lehető legtöbbet tudják kihozni az életükből, miközben kötelezettségeiket teljesítik, és mégis megállíthatatlanul és céltudatosan haladnak az önfelismerés célja felé. Más szóval, ők már mind e világ, mind pedig a következő világ urai.
Ekkora ereje van egy szenttől kapott ajándéknak. Aki az Ő szárnyai és védelme alá kerül, az biztosan megszabadul a világi kötődéseitől, és belemerül az isteni szeretetbe. Az egyre kevesebb vágy teret hagy az isteni szeretet erejének. Ahogy a tanítvány belül fejlődik, és megtanulja a felemelkedést arra a szintre, ahol szemtől szemben találkozhat a Mesterrel, az Ő szeretete lesz élete egyetlen szenvedélye. A Guru ekkor állandó vezetőnkké, vidám társunkká válik, akihez bármikor beszélhetünk, és akihez minden percben, minden pillanatban tanácsért fordulhatunk.