Sant Darshan Singh

A siker kulcsa az elkötelezettség

Először is célt kell választanunk az életünkben, és ha elhatározásra jutottunk, akkor ennek megfelelő fontossági sorrendet szükséges felállítanunk az elvégzendő feladatainkról. Jelenleg céltalanul sodródunk az árral. Nem döntöttük el, hogy mit várunk az élettől. Olykor a világi dolgokat kívánjuk, máskor pedig Istent szeretnénk megismerni. A végeredmény az, hogy egyik területen sem leszünk sikeresek. Tegyük fel, hogy a spirituális beteljesülést tartjuk a legfontosabbnak, ami az örök boldogság egyedüli forrása számunkra! Akkor teljes lelkesedéssel és szenvedéllyel ezen a területen tegyünk erőfeszítéseket, és soha ne nézzünk vissza!

Még a világi sikerek hátterében is az egyhegyű figyelem a legfontosabb tényező. Ha nagy művésszé, tudóssá vagy orvossá szeretnénk válni, akkor a választott szakmában teljes szívvel kell végeznünk a munkánkat. Ehhez sok olyan dolgot szükséges feláldoznunk, amelyek szintén érdekelnek bennünket. Hasonlóképpen, ha sikeresek szeretnénk lenni a spiritualitás területén, akkor az váljon uralkodó szenvedélyünkké! Amikor Sant Kirpal Singh elvégezte a középiskolát, hét egész napot töltött el azzal, hogy döntést hozzon az élete legfontosabb kérdésében. Ekkor már nagy intellektuális tudásra tett szert, és bármilyen területet választhatott volna. A hosszú belső vívódást a következő döntéssel zárta le magában: „Isten az első, és minden más csak Őutána!” Amint megszületett benne ez az elhatározás, soha nem fordult vissza. Az önmegismerés és Isten megtalálásának a vágya vált élete meghatározó céljává, ami akkor teljesedett be, amikor találkozott a Mesterével, Hazur Baba Sawan Singhgel.

A Biblia féltékeny Istenről beszél. Csak akkor érhetjük el Őt, amikor akkora a vágyakozás bennünk, hogy az összes többi kívánság semmivé lesz. Ha ennyire sóvárgunk Isten után, akkor a világi ragaszkodások mind eltűnnek az életünkből. Sant Kirpal Singh ezt a maga stílusában így fogalmazta meg: Ha annyira intenzíven keressük Istent, amennyire egy fuldokló ember kapkod a levegő után, akkor teljes bizonyossággal meg fogjuk találni Őt. Isten meghallja a szív legmélyéből fakadó kiáltást, és megmutatja az Őhozzá vezető utat, egy spirituális Tanítóhoz irányítva minket. Ez a szakértő maga már megfejtette az élet spirituális kérdéseit, és egyesült az Úrral. Ismeri az Istenhez vezető utat, és minket is képes visszavezetni Őhozzá. Megérteti velünk, hogy az emberi születés egyedülálló lehetőség számunkra. Csupán ebben a létformában vagyunk képesek a testtudat fölé emelkedni, és átszelni a benső régiókat.

Amint azt már említettem, az élet bármely területén a siker kulcsa az elkötelezettség. Az egyetemet az a diák végzi el a legrövidebb idő alatt, akinek a figyelme nem szóródik szét. Valószínűleg az fejezi be a felsőfokú tanulmányait a legkésőbb, aki állandóan változtatja az érdeklődési körét. Nyilván azok lesznek a legsikeresebbek, akik lelkesedéssel és szenvedéllyel dolgoznak a választott cél eléréséért, és meghozzák a szükséges áldozatokat. A Mester minden tanítványt megajándékoz valamilyen személyes benső tapasztalattal a beavatás idején. Ezt kell továbbfejlesztenünk állandó, rendszeres és pontos gyakorlással. Az a tanítvány fogja elérni a legnagyobb fejlődést, aki ezt a munkát a legállhatatosabban végzi el.

Megszámlálhatatlan életek során át jutottunk el oda, hogy most emberi formában élhetünk. Egyedül ebben a létformában ismerhetjük meg önmagunkat, és egyesülhetünk Istennel. Mi lehet annál természetesebb, mint az, hogy visszatérünk a Forrásunkba? Ám az ide visszavezető út kívánja meg tőlünk a legtöbbet; nem kevesebbet, mint azt, hogy teljesen rendezzük át az életünket. A spirituális Mester a szakértő, aki segít nekünk az önfelismerésben és Isten megtalálásában. A beavatáskor megtanítja nekünk a módszert, amelynek a segítségével utazni tudunk a benső síkokon, és végül egyesülhetünk a Teremtővel. Megígéri nekünk, hogy az út során mindvégig a társunk és a segítőnk lesz ebben a világban és az utána következőkben is.