Sant Rajinder Singh

A satsang jelentősége

Mivel a Mester mindig Istenben létezik, maga is állandó eksztázisban él. Ha pedig az isteni bor forrása maga mámorban fürdik, az egész sangat is egyre boldogabb lesz. Mi magunk is átélhetjük azt az állapotot, amelyben a Mester létezik, hiszen lelkek, Isten részei vagyunk, a Teremtőnket önmagunkban hordozzuk.

A kérdés csupán az, hogy megtapasztaljuk-e ezt? Erre a benső csendben ülve van lehetőségünk. Ekkor a lelkünk táncol. Ez a folyamat a testünk és az elménk csendjével kezdődik, és ahogy előre haladunk a bensőben, egyre nagyobb lesz bennünk a csend, a nyugalom, amelyhez mind nagyobb mámor, boldogság társul. Ezt a külső világban azért nehéz megértenünk, mert amikor itt valaminek nagyon örülünk, akkor ugrándozunk, nevetgélünk, vagyis a boldogságunk fizikai mozgásokban, tevékenységekben nyilvánul meg. Amikor viszont a lelkünk fürdik a mámorban, akkor a benső csendben az üdvösség állapotába kerül. Ezt nemcsak kevesen, hanem mindannyian átélhetjük. Csupán a helyes irányban kell tartanunk a figyelmünket.

Sant Darshan Singh e két verssorban tehát azt mondja, hogy amikor a satsangon vagyunk, mind megmámorosodunk. A Mestererő juttat hozzá bennünket ehhez az emelkedett állapothoz, amely segít az isteniséggel, a Teremtővel való kapcsolatunk létrejöttében. A Mestererő küldetése az, hogy a lelkeket visszajuttassa Istenhez. Amikor a lelkek a világból Isten felé fordulnak, a Mestererő azért is örömteli, mert be tudja teljesíteni a feladatát: a lelkeket Istenhez vezeti, és azok kikerülnek a lélekvándorlás kerekéből.