Sant Rajinder Singh

A pozitív életszemlélet

A spiritualitás betölti az egész életünket. Nem korlátozódik arra az egy-két órára, amikor Istenre gondolunk. Ahogyan gondolkodunk, élünk, amit a nap huszonnégy órájában teszünk – ez mind része a spiritualitásnak. Az élethez való viszonyunk, magatartásunk jellege nagyon fontos abból a szempontból, hogy szó szerint jó spirituális életet sikerüljön folytatnunk.

Mialatt áthaladunk az élet különféle fázisain, a beállítottságunk, a viselkedésünk pozitív és negatív is lehet. Akkor pozitív, ha a gondolkodás-, beszéd- és életmódunk reménnyel teli, függetlenül attól, hogy esetenként kihívásokkal kell megbirkóznunk. Bízunk abban, hogy a dolgok majd jobbra fordulnak; ami velünk történik, az a legnagyobb javunkat szolgálja; és az úton, amelyen előrehaladunk, csupa jó dolog fog érni bennünket.

Ha pesszimista szemlélettel élünk, akkor folyton olyasmin jár az eszünk, hogy az ügyeink egyáltalán nem alakulnak jól. Ebben a tudatban erősít meg bennünket az is, ha megbetegszünk, ha gondok adódnak, ha úgy érezzük, múlik az idő, és még mindig nem értük el azt, amiben reménykedtünk. Emiatt nagyon lehangolódunk.

A legtöbbünk ebben a kétféle állapotban él. Nagyon könnyen átbillenünk az egyikből a másikba. Ez függ a környezetünktől, a körülöttünk élő emberek ösztönzésétől, bátorításától. Sok esetben a megfelelő irányítás mindannyiunknak nagy segítséget jelent. Szülőként, tanárként vagy valamilyen pozícióban lévő munkatársként mi magunk is hatékonyan nyújthatunk támogatást másoknak.

Szülőként arra buzdíthatjuk a gyermekeinket, hogy tanuljanak nagyon jól. Sant Darshan Singh gyakran mondta, hogy a gyermek olyan, mint az üres papírlap, amelyre akaratunk szerint írhatunk. Ez azt jelenti, hogy a gyermek a szülei irányításával, ösztönzésével jó emberré formálódhat, kiemelkedően sikeres lehet valamilyen területen. Például egy bizonyos középiskolában szeretne továbbtanulni, amihez egyes tantárgyakban nagyon jó eredményeket kell elérnie. Ha megkapja ehhez a szülei szüntelen buzdítását, akkor kiváló lesz a tanulmányaiban, és egy jónevű oktatási intézményben tudja folytatni a tanulmányait. Így eléri a célt, amiért megdolgozott.

Hasonló módon segíti az edző a sportcsapatát, hogy az a profik színvonalára emelkedhessen. A munkahelyen is sok esetben kaphatunk mentori tanácsokat, útmutatást, amellyel hatékonyan, eredményesen tudjuk ellátni a szakmai feladatainkat. Az ilyen és ehhez hasonló segítséggel és vezetéssel az élet más területeink is megvalósíthatjuk mindazt, amire saját erőnkből esetleg nem lennénk képesek.

A spirituális területen mindezt a támogatást és irányítást a spirituális Mestertől kapjuk meg. A nagy szentek és misztikusok élete optimista, noha a saját koruk emberei sokféle szenvedést okoztak nekik keresztre feszítéssel, forró homokkal keltett fájdalmakkal vagy más atrocitásokkal. Mi, emberi lények hatalmas nehézségeket vagyunk képesek okozni azoknak, akik spirituálisak. Ők hogyan reagáltak ezekben a helyzetekben? „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.” (Lk 23:34) „Elviselem a test sérüléseit. Nekik ne legyenek emiatt nehézségeik. Én képes vagyok a szenvedések eltűrésére” – ezt mondták a szentek még akkor is, amikor embertelen kínzásoknak vetették alá őket.

A szentek élete mindig pozitív szemléletű. Ők tudják, hogy a lelkünkkel együtt él az emberi testben az elménk is, amely a külső világ tevékenységeihez igyekszik kötni bennünket. Látják, ahogy küszködünk a külső és a benső világ között. Ők optimisták. Tudatában vannak annak, hogy egy napon valóban bele fogunk merülni a spirituális valóságba. Azzal is tisztában vannak, hogy ma ezt még nem értük el, mert a külső csábítások miatt nem ott van a figyelmünk, ahol annak valójában lennie kellene. Teljes a meggyőződésük, hogy segítséggel és vezetéssel el fogjuk érni az Istennel való egyesülést. Ezért bátorítanak bennünket.

Kérik, hogy meditáljunk. Magasra helyezik a mércét. Ezt annak tudatában teszik, hogy így ösztönzést fogunk érezni a magasztos cél elérésére, és tenni is fogunk ennek érdekében. Végül teljes bizonyossággal el fogjuk érni a benső magasságot. Igyekeznek erőt önteni belénk a nehézségeink idején, tudatosítva bennünk, hogy azokon túl fogunk jutni. Mivel mi ezt nem ismerjük fel, az Ő optimizmusuk segít bennünket.