Sant Rajinder Singh
Mialatt éljük a mindennapjainkat, ritkán figyelünk oda a kimondott szavainkra és a tetteinkre. Vakon reagálunk a különféle helyzetekben, nem gondolva a megnyilvánulásaink következményeire. Ha valaki olyat tesz munkavégzés közben, ami nekünk nem tetszik, akkor csípős megjegyzéseket teszünk. A hibát vétőt automatikusan leszidjuk. Robotpilóta módjára beszélünk és cselekszünk, bármi jut hirtelen az eszünkbe, nem gondolva a megnyilvánulásaink. Nemigen fordítunk időt és figyelmet a másik személyre, és arra, hogy ő mit miért mondott vagy csinált. Neheztelünk, bosszan-kodunk, megsértődünk, haragszunk, és ez órákig, napokig, hetekig, hónapokig, esetenként évekig is eltarthat.
Gondoljuk el, hogy egy munkahelyen mily sokszor haragszanak meg egymásra az emberek! Az ilyen gondolatok méregtől vibráló energiával telítettek.
Fontoljuk meg, hány alkalommal mondtunk egy munkatársunknak valami bántót! Azt mondják, hogy még a fizikai fájdalomnál is nagyobb szenvedést képes okozni a verbális támadás vagy a harag. A fizikai sérülésnél lassabban gyógyul be az áldozatunk szívén ejtett seb.
Rendkívül nagy azoknak a száma, akik úgy haladnak végig az életen, hogy nem törődnek a szavaik vagy a tetteik hatásával, azok jelentőségével. Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy a zsémbes, a rossz természetünkkel másoknak okozott nehézség számunkra nem jár semmiféle következménnyel. Nagy valószínűséggel a viselkedésünk ellenünk irányuló haragot fog kiváltani az érintett személyekből.
Azok reakcióit nem tarthatjuk az ellenőrzésünk alatt, ami másokban keletkezik, csak a mások felé irányuló saját viselkedésünket uralhatjuk. Egy munkahelyen, ahol az emberek hadilábon állnak egymással és velünk, választhatjuk a visszavágást, de a megbocsátást is. Az acsarkodás, a rosszindulatú viselkedés helyett, amellyel a rossz dolgok megfizetésének a növekvő terhe nehezedik ránk, ha az egészet magunk mögött hagyjuk, és elfelejtjük, akkor bármilyen helyzetben meg tudjuk őrizni a nyugalmunkat.