Sant Darshan Singh
Részlet
Valóban nincs nagyobb ajándék, mint a szeretet. Lehet, hogy pénzhez, ékszerhez, anyagi kényelemhez, hírnévhez, hatalomhoz jutunk, de ha nem fogadjuk be a szeretet ajándékát, akkor soha nem tapasztaljuk meg az igazi boldogságot és békességet. A 18. századi nagy német író, Friedrich Schiller egyszer azt kérdezte: „Mit ér az élet a szeretet sugárzása nélkül?”
Attól a pillanattól kezdve, hogy a szemünk rányílik erre a világra, a szeretet táplál bennünket. Az újszülöttet nem érdekli a játék, csak az édesanyja gyengéd érintését, gondoskodását élvezi. Mialatt felnövekedünk, a szüleink és a családtagjaink iránti szeretet marad az életünk elsődleges ereje. Később a barátok figyelmére vágyunk. Amikor azután elérjük a felnőttkort, életre szóló társat keresünk, hogy szeretettel gondját viseljük egymásnak.
Az élet összes területén szeretetre, kedvességre, elfogadásra vágyunk azoktól, akikkel szorosabb kapcsolatba kerülünk. Ha ezek az emberek elzárkóznak előlünk, nem engednek közel magukhoz, akkor kedvetlenné, szomorúvá, sőt depresszióssá is válhatunk.
Mi teszi ezt a megfoghatatlan erőt a legnagyobb igényünkké az életben? Mi a szeretet? Amikor erről beszélek, akkor én az Istenerőre hivatkozom, amely örök, amely a szomorúságot boldogsággá, a fájdalmas gyötrődést üdvösséggé változtatja. Mindannyiunk számára jól ismertek a szeretetnek azok a formái, amelyekkel ebben a világban találkozunk. Ám az isteni szeretet, amelyről a szentek beszélnek, amelyet e világon túlinak neveznek, meghaladja az összes eddigi elképzelésünket a szeretetről. Ugyanakkor a világi szeretetet is gazdagítja, elmélyíti a földi kapcsolatainkat.
A szentek és misztikusok időtlen idők óta beszélnek erről a témáról, de ez különösen napjainkban vált különlegesen fontos témává. A szeretet nem a költői képzelet szabad szárnyalásának gyakorlatba ültethetetlen terméke. Valójában egy olyan eszköz, amellyel gazdag és beteljesült lehet az életünk és mindazoké, akik körülvesznek bennünket.
Bár az a mi természetes vágyunk, hogy keressük az örökké tartó szeretetet, nem vagyunk képesek rátalálni. Ennek oka az, hogy e világban hatalmas illúzióban élünk. A lélek külső kifejeződése a figyelem. Ha Istenre, a szeretet forrására irányítjuk, akkor újra össze tudunk kapcsolódni egy megújító erővel, amely végtelen és örökkévaló. Hol van e szeretet forrása? Bennünk. Krisztus szavaival: „A mennyek királysága bennünk van.”