Sant Rajinder Singh

A jövőnk a mi szabad választásunk

(Részlet)

Ami most ér el bennünket, az a múltbeli, szabad akarattal véghezvitt akcióink következménye. A mostani gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel elvetett magok termését a jövőben kell elkerülhetetlen módon betakarítanunk. A lényeg, amiről sohase feledkezzünk meg: a jövőnk a kezünkben van! Jussunk bölcs elhatározásokra! Ezek inspirálják az összes lépésünket! Ha „x” dolgot gondolunk, mondunk vagy teszünk, annak „y” lesz a következménye. Az „x” milyensége, helyes-helytelen, jó-rossz, pozitív-negatív volta rajtunk múlik.

Miből tudhatjuk, hogy vajon a legjobb döntést hoztuk-e? Az alapvető etikai elvek, amelyek ebben a fizikai világban az életet kormányozzák, az összes kultúrában azonosak. A lényeg a következő: „Azt add másnak, amit kapni szeretnél tőle!” Ha jót szeretnénk kapni az embertársainktól, legyünk ilyenek hozzájuk!

Annak érdekében, hogy elkerülhessük a tetteink negatív következményeit, a szentek iránymutatása a következő: Éljünk erőszakmentesen, alázatban, mindenki iránti szeretetben, és az önzetlen szolgálat szellemében! Felhívják a figyelmünket a vegetáriánus életvitel jótéteményeire. A növényalapú étrendet követve nem vesszük el egyetlen élőlény életét sem, aminek karmikus visszahatását egyszer el kellene szenvednünk.

A szentek azt tanácsolják, hogy ne tegyünk még több karmát a tárházunkba. Ezért meditáljunk a benső Fényre és Hangra! Amikor elmerülünk a spirituális Áradatban, az Istenre való édes emlékezésben, akkor nem okozunk karmát; se jót, se rosszat. Erről is szabad akarattal hozunk döntést.

Melyek ezek a nehkarma, vagyis karma nélküli állapotok? Ilyen a pontosan végzett meditáció, amely alatt még gondolataink sincsenek. A benső csendben, a tétlen tett állapotában ülünk.

Ha azt mondjuk, hogy meditálunk, de közben kritikus, negatív gondolataink vannak másokról, ezzel terhet veszünk a lelkünkre. A meditáció megfelelő gyakorlásához nagy segítséget jelent a simran ismétlése, amelyet a szent beavatáskor kapunk meg. Ha ezt mentálisan ismételjük, a tréning eredményeképpen az elménk Istenre fókuszált állapotba kerül. Ha a figyelmünk megmarad a bensőben, akkor utazni tudunk a benső Fénnyel, és a spirituális régiókat átszelve végül belemerülünk a Forrásunkba, Istenbe.