Sant Rajinder Singh

A hálaadó ünnepi programon elhangzott satsang

2010.nov.24. Chicago

Ha az életünk testi, mentális és érzelmi oldalára fókuszálunk, akkor nem kap figyelmet a spirituális terület. Sant Kirpal Singh azt mondta, hogy az Istentől való összes eltérés bűn. Minden rossz, ami elfordítja a figyelmünket Őtőle. Minden jó, ami Őfelé terel bennünket. Ezt állandóan az emlékezetünkben szükséges tartanunk. Gondoljuk át, hogy mivel telnek a napjaink! 24 órából áll egy nap, 7 napból egy hét, 52 hétből egy év. Azt nem tudjuk, még mennyi van hátra, egy, ötven vagy száz év, de minden pillanat rendkívül fontos.

Vizsgáljuk meg, hogy milyen irányban és hogyan töltjük el az időnket! Milyen területen tartjuk a figyelmünket? Mert ahol a figyelmünk, olyanná válunk. Istenen akarjuk tartani? Akkor a napi tevékenységeinkben az isteniségnek kell visszatükröződnie. Ezt jelenti az, hogy a spiritualitás nem csupán egy-két órányi idő a mindennapjainkban, azt mondva: „Na, mára végeztem a spiritualitással!” Az ugyanis jelen van az életünk minden rezdülésében. A szentek és misztikusok azt kérik, hogy egyre jobban és jobban összpontosítsunk az isteniségre. Hiszen ezért vagyunk itt, ezen a földön, Isten ez okból küldött ide bennünket, és ezt el is tudjuk érni.

Intellektuális szinten nagyon nehéz megértenünk, hogy létezhet valami a fizikai érzékeinkkel megismerhetőn túl is, mert minden, ami ebben a világban történik, az látással, hallással, szaglással, tapintással és az ízérzékeléssel felfogható. Ám spirituálisan ezeknél sokkal többet tapasztalhatunk meg, ami meghaladja a fizikai, az érzelmi és a mentális tudatosságot. Ez ugyanis a spirituális tudatosság szintje, amelyen átéljük Isten szeretetét, amely örökké mámoros állapotban tart bennünket.

Sant Darshan Singh egy másik versében azt mondja, hogy mindazok, akiknek a figyelme állandóan a világban van, a „világi okosok” szinte állandóan háborognak és nehézségekkel küszködnek. Hol ezt kívánják elérni, hol azt. Mindent rendbe akarnak tenni, mert szerintük mások nem jól teszik a dolgukat. Nem úgy alakulnak az események, ahogy ők gondolták. Ezért a „világi okosok” állandóan azon ügyködnek, hogy elrendezzék, kijavítsák a dolgokat, hogy a szerintük helyesnek tartott módon folyjanak. Közben folyton kínlódnak, szenvednek, és nem tudják, hogy ezzel az egésszel valójában semmire sem mennek.

Isten szeretői viszont minden helyzetben boldogok. A mondás szerint: „Ne aggódj! Légy boldog!” Ők tudják, hogy nincs miért aggodalmaskodni. Ez Isten játéka. Hagyjuk, hogy Ő nyugtalankodjon mindenért! Tegyünk mindent az Ő ölébe azzal a felismeréssel: „Nos, Isten a színigazgatója, a rendezője ennek a játéknak. Ő adta nekem ezt a szerepet, hogy végigjátsszam. Ezt Ő bármikor megváltoztathatja. Azt mondhatja, hogy eddig túl sok pénzt adott, most a szegény szerepét adja nekem.”

Miért aggódunk? Mi csak eljátsszuk a kapott szerepet, bármi legyen az. Eközben szeretet és öröm töltsön be bennünket! Azok a színészek és színésznők a sikeresek, akik élvezik a szerepüket, mert azt a legjobb képességeik szerint igyekeznek alakítani, függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz. Így kell az életünket élnünk! Tegyük meg a tőlünk telhető legjobbat, a többit pedig hagyjuk Isten kezében! A mi dolgunk az erőfeszítések megtétele, de ne kössük magunkat annak eredményeihez! Mert ez a mi gyengeségünk, az eredmények elvárása: „Azt mondtam, hogy a szobát ki kell takarítani.” Ha a gyerekek ezt nem csinálják meg, nagyon boldogtalanok vagyunk. Úgy érezzük, hogy a dolgokat így vagy úgy kell tenni, és ha nem az történik, amit mi akarunk, annak nagyon nem örülünk.

Ismerjük fel annak fontosságát, hogy ne a fizikain legyen a figyelmünk! Ha ugyanis minden energiánkat az e világban való fizikai jelenlétünkre fordítjuk, akkor nem tudunk gondoskodni a spirituális jelenlétünkről a spirituális régiókban. Mivel így az összes időnket és erőnket a fizikai szinten való fennmaradásra pazaroljuk, ezt, azt meg amazt felügyelve, irányítva, még arra sem marad időnk, hogy belépjünk a spirituális világokba. Nagyot tévedünk, ha azt hisszük, hogy a halálunk idején minden egy pillanat alatt magától működni fog. Hány évig járunk iskolába, hogy megszerezhessük az egyetemi diplomát? Tizenhat évig. Naponta sok óra hosszat kell ezt meg azt megtanulnunk. És mindezek után mégsem jutunk álláshoz. Meglepődünk, hogy akkor miért jártunk iskolába.

Ne gondoljuk, hogy a spiritualitás egy pillanat alatt működni fog az életünkben! Ehhez erőfeszítéseket kell tennünk. A szentek azt mondják, hogy ezeket az erőfeszítéseket az életünk minden pillanatában meg kell tennünk. Nagy hangsúly helyeződik az etikus életvezetésre. Ezért kaptuk az önelemzést segítő naplót, amely visszatükrözi, hogy mi történik az életünkben, hogy jobbá tudjuk formálni magunkat, és egyre több időt fordítsunk a spirituális területre. Mert azok lesznek a sikeresek, akik így tesznek.