Sant Darshan Singh

A hála, mint spirituális beruházás

Ha bepillantunk a szívünkbe, akkor felismerjük, hogy a hála hiánya egyfajta csapás. Az egónk az okozója. Büszkén gondolunk arra, amit sikeresen oldottunk meg az életben, és amikor a dolgaink jól alakulnak, ezt a saját érdemünknek tekintjük. Ha valami balul sül el, azért pedig mást teszünk felelőssé.

Nézzünk erre néhány példát! Ha te és én barátok vagy rokonok vagyunk, és te jó vagy hozzám, akkor lehet, hogy azt gondolom: „Nos, ez csak egyfajta válasz arra, ahogy én kezellek téged. Miért kellene hálásnak lennem, ha valamiben segítesz nekem?” Ha ilyen esetben mégis köszönetet mondunk, az semmitmondó szájjártatás. Nem a szív mélyéből fakad.

Ha legbelül bizonyos fenntartásaink vannak másokkal kapcsolatban, akkor feltételezzük, hogy csak azért segítenek, mert le akarnak kenyerezni bennünket, vagy valamilyen más személyes szándék van a viselkedésük hátterében. Megesik, hogy valaki kilenc alkalommal figyelmesen tett meg dolgokat a mi érdekünkben, de tizedik alkalommal valamiért nem tud segíteni. Máris rosszat gondolunk róla. Még az is lehet, hogy megbántjuk a megjegyzéseinkkel.

A hála szembetűnően hiányzik az életünkből. Ez nemcsak a többi emberrel, hanem az Istennel való kapcsolatunkra is vonatkozik. A sikert magunknak könyveljük el, de ha rossz irányba fordulnak a dolgok, másokat, a rossz sorsunkat vagy Istent hibáztatjuk, amiért nem kegyes hozzánk. Ez végső esetben oda vezethet, hogy az Ő létét is kétségbe vonjuk vagy megtagadjuk.A hála hiánya keserűvé tesz bennünket, és csúfondáros, fullánkos, kritikus megjegyzések foglalják el bennünk a helyét. Kellemetlenkedő a viselkedésünk. A hálátlan emberből hiányzik a jóakarat.

Nézzük meg a hagyományainkat! A kisgyermekeknek az „anyu” és az „apu” szó után általában harmadikként a „köszönöm” szót tanítjuk meg. A lényeg az, hogy ez ne formális legyen, hanem hálatelt, szívből jövő!

A hála egyfajta beruházás, amelynek a hozadéka összetett. Tételezzük fel, hogy valaki jót tesz velünk ma, nyilván tiszta szívvel köszönetet mondunk a segítségéért! Ha holnap nekünk nyílik alkalmunk tenni valamit az illetőért, ezt teljes szívvel, elmével, lélekkel igyekszünk majd elvégezni.

A hála érzésének a hiánya keserűvé tesz bennünket; folyamatosan kritizálunk másokat, és maró, fullánkos megjegyzéseket teszünk. A modorunk visszatetsző, kellemetlenkedő. A hálatelt ember méltó mások jóakaratára, de az, aki erre képtelen, elveszti mások bizalmát. Vagyis itt egyfajta beruházás történik egy olyan területre, amely nem egyszerűen csak megtérül, hanem nagyon összetett a jelentősége, a „haszna.”