Sant Kirpal Singh

A fejlődés előfeltételei

Pontosan vezessük a naplónkat! Ne kíméljük magunkat! Ha valami hibára lelünk, gyomláljuk ki! Nézzük meg, hogy mi történik, ha nem követjük ezt a tanácsot! Tételezzük fel, hogy nagyon fáj a gyomrunk! Meddig fogjuk azt színlelni, hogy semmi bajunk? Ha megégetjük magunkat, nyugodtak maradunk, pózolunk? Dehogy. Kiabálni fogunk. A napló a fejlődésünk fontos eszköze, amely jelzi, ha tűz van.

A szánkon az jön ki, ami a szívünkben, vagyis a lelkünkben van! A gondolataink is legyenek összhangban ezzel! Az összes nehézségünk, problémánk oka az, hogy az agyunkat fejlesztjük, és nem az igazi valónkra támaszkodunk. Ez az önzés, a fennhéjázás, a kicsinyesség, a szűklátókörűség oka. Egy főnök módjára akarunk mindenkit az ellenőrzésünk alatt tartani. Másokat feláldozva, rajtuk átgázolva, mindenkin túl akarunk tenni. Ez az oka a mai világ összes nehézségének.

Az embereket nem kapcsolja össze a szívük. Mi van akkor, ha azzal, amit a fej kitalál, a szív nem ért egyet? Ha arra gondolnánk, hogy valakit meg kell ölni, vajon a szívünk azt mondaná: „Igen, tedd meg!” Nem! A szívünk a lelkünk Urának a székhelye. Természetesen az jó, ha mentális, intellektuális szinten fejlesztjük magunkat, de gondoskodjunk arról, hogy a szívünk, a lelkünk mindig velünk legyen! Ez nagyon sok bajtól meg fog óvni bennünket. Az összes embertelenség, aljasság, gaztett, amely elburjánzott a mai világban, azért következik be, mert csak fejben fejlődtünk, nem a fej és a szív együtt. Ha e kettő összhangban lenne az emberekben, volna ennyi lövöldözés, erőszak?

A gondolkodás összes iskolájának alapvető tanítása ugyanaz: „Belülről formálódjunk át, és váljunk igaz emberré!” Isten egyforma előjogokkal áldotta meg az összes emberi lényt. A fizikai testünkben él a lelkünk és az ellenőrző Erő. Az egység, az összetartozás tudata helyett körülhatároltuk, elszigeteltük magunkat másoktól, és közben megfeledkeztünk arról, amiért Isten az embert megteremtette. Az okoskodás, az önösség és sok más ilyen dolog a konfliktusok forrása.