Sant Rajinder Singh

A célba segítő tényezők

Részlet

Vizsgáljuk meg, hogy mi segít igazán a létezésünk végső céljának az elérésében! Egy ideig mindannyian keresgéltük az utunkat, és a most itt lévők nagy többsége így jutott el Sant Kirpal Singh és Sant Darshan Singh szent lábához. Azért választottuk ezt az utat, mert úgy éreztük, hogy ez a legjobb számunkra. Amikor megkaptuk a beavatást a benső titkaiba, megnyílt előttünk a benső régiókba vezető kapu.

Felmerül a kérdés: Ha nyitott a kapu, sikerült-e célba érnünk? Ha igen, az nagyon jó állapot. Ha nem, akkor vajon mit kell tennünk ennek érdekében? A kitárt kapu önmagában még nem jelenti azt, hogy célba jutottunk. Lépéseket kell tennünk, hogy találkozhassunk Istennel a mennyei palotában, amely ott van mindannyiunkban. Mi segít ebben? Azt kérik tőlünk, hogy a pozitív misztika elvei szerint éljünk ebben a világban. Ne tagadjuk meg azt! Dolgozzunk a megélhetésünkért, gondoskodjunk a családunkról! Lássuk el megfelelően a kötelezettségeinket a családunk, a barátaink, a környezetünk, a munkahelyünk, a városunk, az országunk iránt és világszinten is! Hatással van az életünkre mindenki, akivel együtt élünk, és a világi környezetünk is.

Ki sikeres az életben? Hogy lesz valaki például a legjobb kosárlabda játékos? Hiszen sokan űzik ezt a sportot, akik között akad olyan is, akire azt mondjuk, hogy kiváló. Mi a különbség a győztesek és mindenki más között, akik sohasem nyernek? Miben különbözik a kimagasló eredménnyel végző diák attól, aki csak nehezen küszködve fejezi be a tanulmányait?

A sikeres emberek életében talált közös vonások: az odaadás és az elkötelezettség. Sant Darshan Singh szép szavai erről:

Nincs nagyobb dolog az odaadásnál.
Ez nagyon ritka érték ezen a világon.

Azok váltják valóra a céljukat, akik odaadóan elkötelezik magukat mellette. Figyelem, odaadás, elkötelezettség – ezekre van szükségünk ahhoz, hogy még ebben az életben Istennel lehessünk. A küldetésünk egy és ugyanaz. A legelső feladatunk annak felismerése, átélése, hogy valójában lelkek vagyunk. Ez a meditációban történik meg.

A beavatáskor megnyílik a harmadik vagy egyszemünk. Megtanítják nekünk, hogyan meditáljunk. Ha azután a fizikai testtudat fölé emelkedünk, akkor megtapasztaljuk a fizikain túli régiókat. Az érzékeinken keresztül jelenleg csak a fizikai valónkról vannak ismereteink. Ha viszont a meditációban a tudatosság magasabb szintjére kerülünk, felismerjük, hogy nem csupán test vagyunk. Ha nem meditálunk, csak olvasunk, hallunk erről, akkor a tanítás lényegéről soha nem szerezhetünk személyes tapasztalatot. Csak a gyakorlat győz meg bennünket arról, hogy kik vagyunk valójában. Ezért szükséges időt szentelnünk a meditációra. Ha ezt napi rendszerességgel végezzük, akkor ezzel a végső célunk felé tesszük a lépéseinket.

Sant Kirpal Singh azt mondta, hogy az etikus élet a spiritualitás alapköve. Az etikus alap nagyon fontos. Ezzel azonban a feladatainknak csak az első része teljesül. Az örök Otthonunkba vezető utunkon még nagyon sok lépést kell megtennünk. Ez csak úgy sikerülhet, ha a célunkon tartott figyelemmel, napi rendszerességgel, elkötelezetten végezzük a spirituális gyakorlatainkat. Ekkor az isteniség elkezd feltárulni előttünk, és megérezzük, hogy egyre közelebb kerülünk Istenhez. Ehhez sok lépést szükséges megtennünk. Nem lehetséges Őt egyetlen ugrással elérnünk. Ha például valaki százméteres síkfutásban indul egy versenyen, méterenként teszi meg ezt a távot, nem úgy, hogy ötven méterenként ugrik egyet. Ha valaki maratoni futásra nevez be, szintén lépésenként, nem kilométerenként egyet ugorva küzd meg a távolsággal. Minden egyes lépésünk közelebb visz bennünket a célunkhoz. Ezeket nekünk kell megtennünk, és ha ez nem történik meg, akkor visszaesünk.

Sant Kirpal Singh gyakran kérte, hogy tartsuk tisztán a „csónakunkat”! Gyakran fordul elő, hogy miután valaki megkapja a beavatást, nem követi a tanítást, az útmutatásokat, úgy, ahogy kellene. Egy darabig meditál, majd más tevékenységekbe merül bele. Ez a pozitív misztika útja: arra kérnek bennünket, hogy éljünk a világban, ne vonuljunk ki belőle. Ám így nagyon könnyen magukhoz kötnek bennünket a világi csábítások, amelyek rendkívül sokfélék. A művészeti dolgokkal foglalkozás, a sport szeretete, a politikai világ megismerésének a vágya, a több pénz, a hírnév, az elismertség megszerzésének az igénye a legkülönbözőbb irányokba vonzzák a figyelmünket. Valóban nagyon sok kísértésnek vagyunk kitéve a világi életben. Mégis azt kérik tőlünk, hogy ne hátráljunk ki belőle, hanem az összes elterelő körülménnyel számolva éljünk a saját környezetünkben, és tartsuk a figyelmünket Istenen!