Sant Kirpal Singh

Váljunk igazi tanítvánnyá!

Őrizzük gonddal a Mestertől kapott felbecsülhetetlen értékű ajándékot, mert az velünk marad mindvégig ebben az életben, és azután is. Az nem valami hétköznapi dolog, hogy találkozhatunk a Guruval, ám mély szomorúsággal tapasztalom, hogy sokan nem tisztelik a Mesterüket. Egy gyermek soha nem feledkezik meg az édesanyjáról, aki mindent megtesz őérte. Az nagy bűn, ha valaki nem emlékezik az ő szeretetére. Megbocsáthatatlan, ha elfeledjük a Guru ránk ontott áldásait. Kabir azt mondja: „A szomorúság sohasem hagyja el a szívemet, mert semmivel sem vagyok képes viszonozni mindazt, amit a Gurum tett értem.”

Bocsássátok meg nekem, ha azt mondom, hogy a Mester dolga nem könnyű. A lábához vonzani, a tanítványává tenni valakit, új életet adni neki, és hazavezetni az örök Otthonába – ez a Guru küldetése. Szép előadások tartása, kellemes beszélgetések vezetése – nem ez a Guru munkája. Az Ő előadásai, satsangjai abban segítenek, hogy megértsük: az önfeledésnek mekkora mélységébe zuhantunk. Ám a Mester igazi kötelessége az őrizet, a felügyelet.

Hódolat, tisztelet a Guru előtt!
A Satguru a tanár
akinek az oktatása révén
bölccsé válunk.

A Guru felébreszt bennünket a tudattalanság állapotából, fizikai és intellektuális táplálékkal lát el minket. Segít a jó emberré formálódásunkban, a dolgok helyes megértésében, és az élet minden helyzetében élvezzük az Ő oltalmát. A Gurunk az az Áldott Lény, aki az összes kincsét nekünk adja, amelyekkel Ő maga megáldatott. Ki szeretném emelni, hogy miután megkapjuk az Ő felmérhetetlen értékű ajándékait, ha azokat semmibe vesszük – ez a mi legnagyobb balszerencsénk.

Vannak olyan költöző madarak, amelyek sok száz kilométert repülnek, de a gondolataik mindig a kicsinyeikkel maradnak, akiket hátrahagynak. Bárhol is tartózkodik a Mester, a gondolatai mindig a gyermekeinél járnak, a védelme állandóan velük van, bárhol is tartózkodjanak:

A Satguru az életével védelmezi a tanítványát.

Minden lélegzetvételénél ránk emlékezik. Enélkül nem születne meg a szeretet bennünk, a tanítványaiban. Ő elküldi a szeretet sugarait, és a tanítvány erős vonzást érez a Mestere iránt. Ez is az Ő ajándéka.

Felmerül a kérdés, lehet-e valaki állandóan a Mester fizikai közelségében? Ez különlegesen jó karmikus háttér esetén, csak különleges sors-elrendeléssel lehetséges. Hagyják el a Mester követői az otthonukat, és dobják félre a kötelességeiket? Egy igazi Guru soha senkit sem utasít ilyesmire. Miért is tenné? Ha Ő csupán a fizikai szinten létezne, tevékenykedne, akkor lehet, hogy ezt tanácsolná. De Ő azt mondja nekünk, hogy nemcsak fizikai formája van, és ebben kilométerek ezreire, bármerre tartózkodhat attól a helytől, ahol fizikai alakban van. Egy igazi Mester mindig kihangsúlyozza, hogy nem szükséges állandóan együtt lennünk a fizikai formájával.

Nem kétséges, ha valaki fogékony, akkor a Mestere jelenlétében dúskálni fog a kincsekben. Ám gyakran megesik, hogy a Guru közelében lévők figyelme a körülötte zajló történésekbe merül bele, azokat kritizálják, és emiatt semmit sem nyernek ebből a különleges helyzetből.