Szeptember 22. kedd

Ezen a napon a Mester darshant adott a Kirpal Baghban. Végigsétált a hosszú sorok mentén, és megáldotta a konferenciára messzi vidékekről érkezetteket. Sokak számára ez volt a búcsúeste.

Szeptember 23. szerda

Ezen az estén a Mester a szevadárokkal találkozott, akik az önzetlen szolgálatukkal hozzájárultak a konferencia sikeres megtartásához. Egy korábbi alkalommal a Mester azt mondta, hogy az ilyen találkozókon annak van helye, aki legalább 10 óra hosszat szevázott.

A Mester, mikrofonnal a kezében sétált a szevadárok között, és meleg szavakkal köszönte meg a sok ezer önkéntes fáradhatatlan munkáját. Megjegyezte, hogy mostanra már nagyon sokféle szeva-egység jött létre. Ezek közül példaként felsorolt néhányat: audio-video, publikáció, számítógép és internet, langár, pandál (a satsangok helye), biztonsági szolgálat, szállítás, recepció és információ, piao (a hely, ahol vizet osztanak), a külföldiek hivatala, kiállítás, takarítás, kertészet, stb.

Majd arról beszélt, hogy mások segítése örömet és megelégedettséget hoz a saját életünkbe is, miközben jelentős spirituális jótéteményekben részesülünk. Ám rögtön kiemelte, hogy a szeva nem helyettesíti a meditációt. Minden szevadár naponta szenteljen időt a spirituális gyakorlataira! Ha az önzetlen szolgálat végeztével leülünk meditálni, nem marad el a benső jutalom, és felgyorsul a spirituális fejlődésünk. A program végén az összes szeva-csoport tagjai prashadot kaptak.

Az éjszakai órákban került sor Mata Harbhajan Kaur születésnapjának a megünneplésére a Kirpal Baghban, a külföldről érkezet tanítványok étkezőhelyén. A tortavágást követően üdvözlő kártyákkal és virággal köszöntötték Mata Jit a 86. születésnapja alkalmából. A közös vacsorát zenei program követte. Mindenki örömére a Mester elénekelte Sant Darshan Singh egyik gázeljét. Előtte angolul elmagyarázta a verssorok értelmét: a mi szeretetünk a Mester iránt valójában az Ő szeretetének, és az Ő Isten iránti szeretetének a visszatükröződése. A Szeretett Lény fizikai közelségében sütkérezünk a spirituális napsütésben, amely az Ő lényéből árad ránk, és az egész légkör telített isteni szeretettel, Fénnyel. Ez a szeretet állandóan növekszik, mivel mi, akik a jelenlétében vagyunk, folyamatosan visszatükrözzük azt. Cserébe olyan örömöt és boldogságot élünk át, amilyet földi dolgok sohasem képesek megadni nekünk. A vers a továbbiakban arról szól, hogy az Isteni Pohárnok szépsége annyira elbűvölő, hogy amikor a kertben sétál, a virágok, amelyeknek egyébként nincs szeme, felegyenesednek, hogy jobban lássák az Ő fenséges ragyogását. A Mester hozzátette, hogy e sorok a Mester benső, sugárzó formájának a szépségére utalnak, amely magával ragadja a figyelmünket, és a lelkünk a magasztos régiókba emelkedik.

A Kirpal Ashramban sok ezren várakoztak Mata Jira, hogy pergő dobszóval (a dhol különleges indiai dob), és énekszóval köszöntsék.

Szeptember 24. csütörtök

A Mester a közös meditáció előtt arról beszélt a Kirpal Baghban, hogy Isten minden helyzetben, a boldog és szomorú időkben egyaránt gondot visel ránk, soha nem hagy magunkra bennünket.

A Delhiben működő Darshan Akadémia alapítása 13. évfordulójának a megünneplése

Az ünnepi programra a Siri Fort Auditóriumban került sor. Az együttlét „Egységes és egyedülálló oktatással egy békés bolygóért” címmel, egy szemináriummal kezdődött. A Mester bevezető előadását követően az oktatás és a művészet területén tevékenykedő szakemberek hozzászólásai következtek. Majd a Darshan Akadémia tanulói látványos kulturális műsorában gyönyörködhettünk. A hallgatóságot több ezer tanuló, tanár, szülő, az Akadémia személyzete és a külföldről érkezett tanítványok alkották.

Az est Sant Rajinder Singh és a meghívott előadók gyertyagyújtásával kezdődött, majd a gyerekek köszöntő dala hangzott el.

A Mester a nyitóbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy születésünk pillanatától kezdve a fizikai világ megismerésére ösztönöznek bennünket, majd az iskolázás válik ennek eszközévé. A különféle tantárgyak keretében nagyon sok ismeretet, lexikális tudást sajátíthatunk el a fizikai környezetünkről, és olyan képességeket, amelyek segítik a túlélést ebben a világban. Ha azonban ráébredünk arra, hogy ez a földi színtér nem képes örök boldogságot nyújtani nekünk, akkor elkezdjük keresni a létezés célját és az Igazságot.

Ezután a Mester a Darshan Akadémia spirituális tantervéről és foglalkozásairól beszélt, amelyek keretében naponta meditálnak. Ezzel táplálékhoz jut a lélek, emellett segít a diákoknak a koncentrálásban, és abban, hogy békés, kiegyensúlyozott emberekké formálódjanak. A nyugalom, a békesség azután kiárad belőlük az otthonukra és a szomszédságukra is.

Prof. P. B. Sharma, a Delhi Műszaki Egyetem rektorhelyettese arról beszélt, hogy a szeminárium témája nagyon időszerű és jelentőségteljes. Nagyra értékelte a Darshan Akadémia törekvéseit, amellyel egy békés közösséget teremtettek, és kiemelte ebben Sant Rajinder Singh hatalmas szerepét. Az ő hozzászólása után a gyerekek a Nobel-díjas Rabindranath Tagore „Anandlok” című költeménye alapján mutattak be egy jelenetet. Ez fohász Istenhez, hogy legyen India földje örökké áldott az Ő szeretetével és szépségével.

A következő hozzászóló Philip Vedova, az Egyesült Államokból érkezett neves pszichológus volt, akinek a szakterülete a családi és egyéni tanácsadás. Arisztotelész egy tézisét idézte: A gyermek olyan, mint egy üres tábla, amelyre bármit ráírhatunk, aminek következtében ilyen vagy olyan emberré válik. Nincs két egyforma hópehely vagy gyermek. Ám minden hópihe összetevői azonosak. Hasonlóképp, a külső különbségek ellenére lényegileg azonosak vagyunk.

Ezután Sonal Mansign szólalt fel, aki nemzeti „Padma Shri” díjas koreográfus, és jól ismert szociális aktivista. A hagyományos indiai köszöntés, a „namasté” értelmét magyarázta el: „Tisztelettel és szeretettel hajtunk fejet a minden egyénben ott lévő isteni szikra előtt.” Majd a Darshan Akadémián megszerezhető igazi tudásról, a benső megtapasztalásról beszélt, a kincsről, amelyet senki sem lophat el, nem lehet megadóztatni, nem jelent terhet a tulajdonosának, könnyű és mindenki számára bármikor hozzáférhető. Ez a kincs a lelkünk, amely megszenteli a testünket. Az iskola elsőrendű feladata az, hogy a tanulók spirituális nevelésével foglalkozzon.

Prof. Mercy, aki közgazdász a nigériai Western Delta Egyetemen, arról beszélt, hogy nem elég az információk begyűjtése, fontos, hogy azokat feldolgozzuk és alkalmazzuk is. Majd azt kérte, hogy úgy becsüljük meg, úgy értékeljük a külső változatosságot, ahogy a sokféle színű és formájú virágokban gyönyörködünk. Arra bíztatta a többi iskolát, hogy kezdjék el azok is alkalmazni a Darshan Akadémián jól bevált spirituális tantervet.

A szemináriumot a Delhiben működő Darshan Akadémia diákjainak látványos, művészi bemutatója követte. Majd a Mester darshant osztva végigsétált az egész teremben, végül pedig közös fotó készült a diákokkal.

Szeptember 27. vasárnap

A satsangon először Mata Ji és Rita Ji egy gázelt adott elő Sant Darshan Singhtől, majd a Mester elmagyarázta a vers spirituális mondanivalóját: az igazi tanítvány figyelme nem a világi javak megszerzésén és a világi sikereken van. Őt teljesen betölti Isten és a spirituális Mester társasága utáni vágyódás. A kitartás, az állhatatosság az Isten felé vezető úton a siker kulcsa – tette hozzá.

Szeptember 28. hétfő

A Mester darshant adott és prashadot osztott. Ezen a napon a hindu „Dusshera” fesztivál eseményei zajlottak – sok petárda robbantásával. Az ünnepi hagyomány magyarázata: ekkor győzte le India szeretett, jó királya, Ráma Ceylon démon-királyát, Ravannát, aki elrabolta a feleségét, Shitát. Vagyis a jó győzött a gonosz felett. Ilyenkor mindenfelé Ravannát jelképező figurákat égetnek el, amelyet némi robbanó anyaggal is megtöltenek.

A Kirpal Ashramban Sant Rajinder Singh hosszú ideig fürösztötte darshanban az összegyűlteket, majd azt kérte, hogy mindenki üljön le az udvaron, sorokat képezve. Néhány perccel később kijött az udvarra, és mindenki nagy meglepetésére és örömére meleg, frissen sült jalebist, perec formájú indiai édességet tett a kinyújtott kezekbe.

Szeptember 29. kedd

A közös meditáció előtt a Mester az Isten iránti hála fontosságáról beszélt. Köszönjük meg Neki azt a sok áldást és kegyet, amelyben állandóan részesülünk. Emberi ésszel felfoghatatlan az a kegy, hogy emberi születést kaptunk, eljuthattunk a tökéletes élő Mester lábához, megkaptuk a szent beavatást, és ezzel az útlevelet a hazatéréshez.

Majd arról beszélt, mennyire döntő fontosságú tényező a spirituális fejlődésben az önzetlen szolgálat. Nemcsak örömet és megelégedettséget nyújt, hanem felhajtóerőt is ad a meditációnkhoz.

Szeptember 30-október 3. szerda-szombat

Szeptember 30-án, szerdán ismét órákig tartó darshan volt a Kirpal Baghban. A Mester nagyon sokáig járt a sorok között. Szokás szerint meghallgatta a személyes gondokat, megnézte az orvosi leleteket, megáldotta az új házasokat, nevet adott a kisbabáknak. Játékosan mosolyogva, váratlanul átlépte a kötelet, és a külföldről jött tanítványoknál folytatta a darshant, majd visszatért az indiai testvérek soraihoz.

Október 2-án, pénteken a közös meditációt megelőző előadásán a Mester Mahatma Gandhira emlékezett – a születésnapja alkalmából. Kiemelte, hogy az együttérzés és az erőszakmentesség nemcsak Gandhi idejében bizonyult hatékony magatartásnak, hanem mindenkor pozitív hatású: békét és harmóniát teremt bennünk és a környezetünkben.

Majd a vegetáriánus életvitel fontosságáról beszélt. Elmondta, hogy az elmúlt 40 év alatt ebből a szempontból is nagy változások történtek a nyugati világban. Ma az USA lakosságának 7.5%-a vegetáriánus.

Október 3-án, szombaton a meditációt megelőzően a Mester Isten egyetemes jelenlétéről beszélt. Nincs olyan hely, ahol Ő ne lenne jelen, sem olyan, ahol speciálisan meglátható. Mind megtapasztalhatjuk ezt, ha a figyelmünket a bensőnkbe koncentráljuk.

Október 4-én vasárnap A satsangon a Mester folytatta Sant Darshan Singh előző héten elhangzott gázeljének az elemzését. Kiemelte: ha nagy szerencsénkre összekapcsolódunk Isten Fényével és Hangjával, a rendszeres meditáció segítségével gyorsan haladhatunk előre a spirituális utazásunkon.

A Mester előadása után a spirituális gyermektábor résztvevői színes, zenés-táncos műsort adtak.

Október 5-én hétfőn A Mester újabb lelkeket részesített a szent beavatás ajándékában.

Gyermek spirituális tábor – október 2-4.

50 indiai satsang központból 1300 gyermek (3-19 éves) és 150 gyermek satsangcsoport vezető vett részt ezen a háromnapos táboron, amelyet helyileg a Kirpal Baghban és az ott működő Darshan Akadémián szerveztek meg.

A tábort a Mester október 2-án nyitotta meg. Erre az alkalomra a gyerekek spirituális kiállítással készültek: szorgalmas munkával előkészített élethű környezetben a gyermekek maguk szemléltettek néhány spirituális témát.

A Mester a megnyitón minden kiállítási egység címéhez megjegyzéseket fűzött. Az első címe: „Isten szeretete.” A Mester azt mondta, hogy Isten szeretete az egész teremtést átöleli. Ha úgy érezzük, hogy teljesen az Úrnak szenteljük magunkat, de megbántjuk mások érzéseit, nem nevezhetjük magunkat Isten igazi szeretőinek.

„Satsang” – ezzel kapcsolatban a helyes viselkedésről beszélt. A szívünk legyen tele alázattal, és teljes figyelemmel összpontosítsunk a satsangra, hogy az valóban a javunkat szolgálhassa. A nők fedjék be a fejüket, és üljünk tiszteletteljes testhelyzetben, követve a régi hagyományokat. (Indiában úgy tekintik, hogy a Mester felé kinyújtott, befedetlen lábfej a tiszteletlenség jele.)

A „Kötélhúzás” című jelenet a jó és a rossz küzdelmét ábrázolta. A Mester kiemelte, hogy mennyire fontos, hogy jók legyünk és jót tegyünk, mert az igazság végül mindig győz, és hatalmas spirituális kincsekkel jutalmaz meg bennünket.

Az „Önelemzés és önfegyelem” témával kapcsolatban azt emelte ki, hogy a napi önelemzés megmutatja, hogy mi az ismétlődő hibáink, botlásaink gyökere, és így ezen önfegyelemmel változtatni, javítani tudunk.

Az „Önzetlen szolgálat” témájával kapcsolatban a gyerekek a csapati sütést és egyéb, a langárban végzett tevékenységeket mutattak be. A Mester nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy gyermekkortól kezdve keressük a lehetőséget mások önzetlen segítésére, mert ez közelebb visz bennünket Istenhez, és felhajtóerőt ad a meditációban.

A „Kiegyensúlyozott és egészséges életmód” témához azt a megjegyzést fűzte, hogy a laktovegetáriánus táplálkozással egészségesen és fitten tudjuk tartani magunkat, és tisztán tartjuk Isten igazi templomát, az emberi testet.

A „Mina bazár” története közismert. A gyermekek különféle finom ételeket, ruhákat, „drága ékszereket”, játékokat helyeztek el a bazárban, és azokat kínálták. A történet szerint a kiállításra látogató kislány nem ezekből választott, mint a többiek, hanem a királyra tette a kezét, aki a kiállítást rendezte – így vele együtt minden az övé lett. A Mester arról beszélt, hogy az emberiség tévesen az anyagi javakban keresi az örök boldogságot, amelyet egyedül az örök Adományozó, Isten adhat meg nekünk, ha Őt választjuk.

A „Vágyódás Isten után” volt az utolsó fülke témája. A Mester azt hangsúlyozta, hogy az Isten utáni erős vágyódásunk juttat el bennünket a tökéletes Mester lábához, aki megteremti a benső kapcsolatunkat Isten Fényével és Hangjával.

Végül a Mester rendszeres meditációra, az etikus életvezetésre, az önzetlen szolgálat végzésére és a vegetáriánus táplálkozásra ösztönözte a tábor lakóit.

Október 3-án a gyermekek életkori csoportokban különféle tevékenységeket végeztek. A kicsik sokféle játékos foglalkozás közül választhattak. A nagyobbak rejtvényfejtéssel, továbbá vers, esszé írásával, rögtönzött előadás tartásával is foglalkoztak, sőt részükre „Mushairá”-t, költői találkozót is rendeztek.

Október 4-én, vasárnap, a satsang után, „Be Mine” („Légy az enyém!”) címmel spirituális kulturális programot adtak a gyermek tábor résztvevői a Kirpal Baghban. A különféle jelenetek a lélek időtlen küzdelmét mutatták be az öt tolvajjal, a haraggal, a kapzsisággal, a ragaszkodással, az érzéki vágyakkal és az egóval, amelyek a lélekvándorlás kerekéhez kötözik. Majd azt is bemutatták, hogy a meditáció segítségével – Isten kegyéből – szabaddá válhat a lelkünk, és hazatérhet az örök Otthonába.

A Mester a program végén megköszönte a gyermekek, a tanárok, a koreográfusok, a technikusok és a sok önkéntes munkáját, akiknek rengeteget kellett dolgozniuk együtt, hogy három nap alatt ennyire látványos és szép műsort tudjanak bemutatni. A program után, a nyugatiak étkezőhelyén fogadta a szevadárokat, akik prashadként almát kaptak.

Október 7. szerda

Erre a napra esett a „Karwachaut” (ejtés: karvacsot) ünnepe, amelyet úgy is neveznek, hogy „A nők ünnepe.” A hindu hagyomány szerint a házas nők az őszi napéjegyenlőséget követő telihold utáni negyedik éjjeltől a következő holdfelkeltéig, egész nap böjtölnek. Amikor felkel a Hold, a férjük hosszú életéért imádkoznak, majd különféle hagyományos szertartások következnek. Ebben az évben a Kirpal Ashram udvara teljesen megtelt az ünneplőbe öltözött, körben ülő asszonyokkal, akik ütemesen ismétlődő zenére elvégezték az úgynevezett puja szertartását. Végül a Mester körbejárt, és mindenkit megáldott.

Október 8-10. csütörtök-szombat

A Mester csütörtökön angol nyelvű satsangot tartott a meditáció előtt, amelyen azt emelte ki, hogy akár hosszú, akár rövid a földi életünk, összpontosítsunk a végső célunkra, Isten elérésére, ezért soha ne hagyjuk ki a napi meditációt.

Pénteken a megbocsátás és felejtés fontosságáról beszélt, amely békéssé teszi az elménket. Ha állandóan a régebbi sérelmeinken járnak a gondolataink, senki másnak, csak magunknak okozunk egyre több fájdalmat.

A szombati téma: az Isten és az egész teremtése iránti őszinte és feltétel nélküli szeretet segít bennünket előre a spirituális utunkon. A mi szeretetünk válasz Isten mérhetetlen szeretetére, amely az egész teremtés alapja és lényege.

Október 11. vasárnap

A satsang kezdetén Mata Ji és Rita Ji a Gurbaniból adott elő egy himnuszt, a Jap Ji egyik énekét. A Mester ezt elemezte, és a Guru fontosságáról beszélt, aki elhozza a Fényt a lélek sötét éjszakájába. Csak az ébreszthet fel másokat, aki már éber, ezért keresik időtlen idők óta az Istent keresők a szentek társaságát.

Október 12. hétfő

Ezen az estén arról beszélt a Mester, miként tudjuk a vitáinkat szeretetteljes módon megoldani, és mindenki számára elfogadható megoldásra jutni. Ez segít abban, hogy az értelmetlen viták által okozott nyugtalanság, feszültség ne zavarja meg a meditációnkat.

Október 13. kedd

A Mester spirituális jellegű kérdésekre válaszolt a Kirpal Ashramban. A misztikus szeretetről a következőket mondta: a mi Isten iránti szeretetünk az Ő végtelen szeretetének visszatükröződése, és egyedül ez képes kiszabadítani bennünket az illúziók fogságából. Így a lelkünk visszatérhet Isten ölébe. Ezután az önátadásról, az Úr akaratának feltétel nélküli elfogadásának a fontosságáról beszélt. Ekkor nemcsak a karmikus terheinktől szabadulunk meg gyorsan, de az életünk megtelik szeretettel és békéssé válik.

Majd azt tanácsolta, hogy amíg a spirituális Mester fizikai megérkezésére várunk, töltsük édes emlékezésben az időt, vagyis mondjuk a simrant, meditáljunk vagy végezzünk önzetlen szolgálatot!

„Hogyan fejleszthetünk ki magunkban bizalmat Isten iránt?” – ez volt a következő kérdés. A bizalmunk akkor válik rendíthetetlenné, amikor megtapasztaljuk önmagunkban az Istenerőt. Ettől kezdve tökéletes biztonsággal tudjuk, hogy Isten szeretete, oltalma mindig velünk van, és bármi ér bennünket, az a legjobb számunkra.

Az utolsó kérdés: „Hogyan viselkedjünk a beavatott testvéreinkkel?” Legyünk mindig kedvesek, szeretetteljesek, figyelmesek, együttérzőek, nagylelkűek irántuk, függetlenül attól, hogy milyen helyzetbe kerülünk. Ez segít abban is, hogy valóban alázatossá váljunk. Ezután közös meditáció következett.

Október 14-én, szerdán darshan volt, október 15-én, csütörtökön pedig angol nyelvű satsang előzte meg a meditációt. A meditációkat bevezető, általában 20 perces előadásokon a Mester a kiválasztott spirituális témát kis történetekkel teszi szemléletessé.

Ez alkalommal arról beszélt, mennyire fontosak a részletek, amelyekre gyakran nem fordítunk kellő figyelmet. Ezzel kapcsolatban a következő történetet mesélte el: Egy házaspár nagy szeretetben élt. A férj dolgozott, a feleség pedig mindig finom ebéddel várta. Az asszony váratlanul meghalt. A férfi nem tudott főzni, ezért egy vendéglőbe kezdett járni. Levest, valamilyen második fogást evett salátával és desszertet. Minden nap ugyanazt ette. A pincérek, ahogy meglátták, máris hozták az ételét. Már hosszabb ideje folyt ez így, amikor egyszer a férfi magához intette a pincért, és megkérte, hogy kóstolja meg a levest. Az értetlenül kérdezte, hogy mi a gond vele? Hiszen válogatott, friss zöldségekből kifejezetten neki készítik el, és tudja, hogy a leves valóban finom. A férfi kitartott amellett, hogy kóstolja meg. A pincér végül rászánta magát, és kereste a kanalat. Nem volt az asztalon. Ez csak egy apró részlet, de a leveshez szükség van rá.

A Mester ezzel a példával szemléltette, hogy a helyes meditációhoz többféle útmutatást kapunk, és ha nem követjük azokat, nem lehet sikeres a meditációnk. Mik a lehetséges nehezítő tényezők? Nem csendes a környezet, folyamatosan fészkelődünk, nem előre nézünk, felfelé forgatjuk a szemünket, a simrannal párhuzamosan járnak a gondolataink, sőt van olyan is, aki nyitott szemmel próbál meditálni, pedig erre csak rendkívül kevés ember képes, ez ugyanis teljes koncentrációt igényel. Ha sikeresek szeretnénk lenni a meditációban, kövessük pontosan az útmutatásokat! – kérte a Mester.

Október 17. szombat

Több ezren gyűltek össze a Kirpal Ashramban a Diwalira, vagyis a „Fény fesztivál”-jára. Erre az alkalomra gyönyörűen feldíszítették az ashramot. Sant Rajinder Singh azt tanácsolta mindenkinek, hogy élvezzék a külső ünnepet, a nagy közös családi étkezéseket, a sétákat a nálunk szilveszterkor szokásos módon fénytengerbe borított városban, ahol ilyenkor mindenfelé petárdákat robbantanak, tűzijátékokat gyújtanak. Ám soha ne feledkezzünk meg arról, hogy semmi sem hasonlítható a benső tapasztalatok szépségéhez, az ott tündöklő Fényhez – mindehhez a meditáció révén juthatunk hozzá.

A satsangiak és gyermek satsang csoport zenés műsora után az ashram közepén a Mester Rita Jival együtt meggyújtotta a tűzijáték-rakétákat, a fénysüvegeket és a fénygömböket. A program végén a Mester körbejárt az ashramban, és mindenkit darshanban részesített. "