2016. március 1-2. Látogatás Jaipurba
Rajasthan

1. nap: satsang

Sant Rajinder Singh és Mata Rita Ji március 1-én érkezett meg Rajasthan indiai állam fővárosába, Jaipurba. A várost, amely Delhitől 260 km-re délnyugatra fekszik, úgy is ismerik: a „rózsaszín város”, amely sok szép rózsaszínű palotával és erőddel rendelkezik. Az egyik 19. századi uralkodó parancsára ugyanis minden épületet ilyen színűre festettek, mert az asztrológusai azt mondták: ez szerencsét hoz neki. Sokan érkeztek India legkülönbözőbb részeiből, és a külföldi tanítványok egy nagyobb csoportja is elkísérte a Mestert erre a programjára.

A gyermekek köszöntő dala után Mata Rita Ji adott elő egy himnuszt, amely arról szólt, hogy hányféle módon emlékezhetünk Istenre. A Mester az első előadásán arról beszélt, hogy a szentek egyetlen céllal érkeznek a fizikai világba: segítenek nekünk, hogy visszataláljunk Istenhez. Ugyanis annyira belemerültünk a külső világ vonzó, csábító kínálatába, tevékenységeibe, hogy szem elől tévesztettük az emberi születés célját. Az Istenre való édes emlékezés visszafordítja a figyelmünket a helyes irányba.

Álomállapotban élünk – mondta Maharaj Ji –, és az ébredésnek csak egyetlen módja van: ha összekapcsolódunk az Igazsággal, a Naammal, a Shabddal, Isten Fényével és Hangjával. Legyen uralkodó szenvedélyünk Isten megismerése, és akkor teljes bizonyossággal célba jutunk!

Az elménk különféle utakat-módokat talál ki arra, hogy eltérítsen bennünket a spirituális útról. Ennek mechanizmusa: vágyakat kelt, gondolatokat küld, minden módon igyekszik lekötni a figyelmünket. Viszont a napi rendszerességgel, odaadóan végzett meditáció, a simran, vagyis Isten Erővel feltöltött neveinek az ismétlése – a meditáción kívüli időkben is – megóv bennünket az elménk trükkjeitől.

Amikor a teljes figyelmünk a lelkünk székhelyén, a harmadik vagy egyszemben koncentrálódik, a lelkünk elkezd felszárnyalni a benső régiókba. Minél szorosabb a kapcsolatunk a bennünk lévő spirituális Áradattal, annál erősebben vonzódunk Istenhez, és mindig ebben az állapotban szeretnénk megmaradni. A Mester azzal a kívánsággal zárta a satsangot, hogy mindannyian ismerjük fel a létezésünk valódi célját, és még ebben az életünkben egyesüljön a lelkünk Istennel.

2. nap: Darshan, satsang és beavatás

Délután a nagy hőséget hűvös szélrohamok tették elviselhetővé. A Mester a nagy meleg ellenére végigsétált a hosszú sorok között, és darshanban részesítette a türelmesen várakozó hatalmas tömeget. Mikrofont kért, és azt mondta, hogy érzi a szívekből felé áramló meleg szeretetet. Mindenkit rendszeres meditációra, a satsangok látogatására sarkallt. Megköszönte a szevadárok áldozatos munkáját is.

Este a Rita Mata Ji által előadott himnusz az elméhez szólt: kérte, hogy csendben figyeljen az Úr édes Muzsikájára. Maharaj Ji a satsangon kiemelte, hogy Isten, a valóság csak az elménk csendjében fedezhető fel. A gondolatok folyama, a végnélküli vágyak, kívánságok megkötözve tartják a lelkünket a lélekvándorlás kerekében. Ha a világi tevékenységekbe temetkezve múlik el az életünk, akkor hiábavalóan vesztegetjük el az Isten megismerésére kapott időnket, e világon a legnagyobb kincsünket. Itt minden időleges, mulandó. Az életünkben megjelenő gondok, problémák valódi okai az elme kívánságai. Csak egyetlen vágyunk legyen: Isten megtalálása! Ennek érdekében tegyük barátunkká az elménket, győzzük meg, hogy nem az illúzióknak ez a világa az igazi otthona, hanem csak a kauzális szint tetejére jutva fog hazatalálni.

Olyan tevékenységek kapjanak elsőbbséget az életünkben, amelyekben nehkarma, vagyis karma nélküli állapotban vagyunk! Vagyis meditáljunk, vegyünk részt a satsangokon és végezzünk önzetlen szolgálatot! Így a lelkünkre nehezedő terhek folyamatosan csökkennek, míg végül kikerülhetünk az életek és halálok kerekéből.

Ezután Maharaj Ji több mint 2700 lelket avatott be a benső titkaiba.

A Mester csak később tért vissza Delhibe, mert a következő napon még felavatta a helyi Kirpal Ashramot, amelynek az alapkövét 1992-ben fektette le. Utána találkozott a helyi sangattal a gyönyörűen feldíszített satsang teremben, és arra kérte a hallgatóságát, hogy ne feledkezzenek meg a napi meditációról, és rendezzenek sok közös programot az ashramban.

Március 6. Vasárnapi satsang
Darshan Dham

A Mester az elme uralmáról szólva kiemelte, hogy az Isten iránti szeretet segít a dualitás szemléletének a megszüntetésében. Az egónk kelti bennünk a másoktól különbözés érzését, azt, hogy jobbak vagyunk másoknál. Emiatt a figyelmünk nagy erővel és állandóan a külvilághoz kötöződik, amely nagyon messze van a valóságtól.

Sant Darshan Singh az egyik versében az elme sötétségéről beszél. Az intellektuális megértés a spirituális ösvényen azért kevés, mert Isten Fénye és Hangja csak a lelkünkkel tapasztalható meg. A teljes tudatosság szintje, Sach Khand messze túl van az elme működésének határán. Csak az igazi valónk megismerése hozhatja el számunkra a soha el nem múló békességet, az üdvösséget.

Egyedül Istenhez kössük magunkat: éljünk az Ő édes emlékezetében, mondjuk a simrant, mert így állandóan növekedni fog a szeretetünk Őiránta! – e szavakkal ért véget a satsang.

Március 9. szerda: Esti satsang
Kirpal Bagh

Bár szerda este video satsang szokott lenni, a Mester meglepte a sangatot, és abból az alkalomból tartott előadást, hogy 40 évvel ezelőtt, 1976-ban ezen a napon került sor Sant Darshan Singh első satsangjára Tilak Nagarban.

Maharaj Ji a spirituális kincsestárról beszélt, amelyet a nagy költő-szent az utókorra hagyott. Az Ő életében 500 satsang központ jött létre a világban, amelyek száma ma meghaladja a 2000-et. Így spirituális otthonra lelnek az emberek, ahol gyakorolhatják a meditációt, és sok új ismerethez juthatnak a Mesterek tanításával, az etikus életvezetéssel és a vega életmóddal kapcsolatban.

Március 10. csütörtök: Látogatás Kaithalba
Haryana

A Delhitől 120 km-re délre elhelyezkedő városba hatodszor látogatott el a Mester. A korábbi alkalmak: 1990, 1993, 1996, 1998, 2002. A hindu történelem szent helyként tartja számon, mert a Mahábhárata, a hindu eposz szerint az alapítója Judhishthira volt. Itt született Hanumán, Ráma királyfi hűséges társa.

A satsangra érkezőket szufi qawwalis fogadta. Rezesbanda és dobpergés jelezte a rég várt vendég érkezését. A helyi vezetők sorban virágcsokrokat nyújtottak át a Mesternek. Majd a helyi gyermek satsang köszöntő éneke hangzott el. A Mata Rita Ji által előadott himnusz arról szólt: nincs nagyobb jótevő, mint a Satguru, mert a leghatalmasabb ajándékot, a Naamot egyedül Őtőle kaphatjuk meg. Semmi sem lehet fontosabb Isten szeretetének a megtapasztalásánál – emelte ki a Mester. A vallásunktól, a kultúránktól és a szociális hátterünktől függetlenül mind megtapasztalhatjuk Isten jelenlétét önmagunkban, és oltalmazó kezét, amely az élet minden sorsfordulóján átsegít bennünket.

Sant Kirpal Singh időtlen tanácsa. „Légy jó! Tégy jót! Válj eggyé!” Az Istennel való egyesüléshez az első lépés a szilárd alap megteremtése, vagyis az etikus életvezetés. Váljunk megtestesült szeretetté! Éljünk alázatban, tisztán, erőszakmentesen, igaz emberként! Ezek a lélek tulajdonságai. Már ott vannak bennünk, de az elme, az anyag és az illúzió fátylai miatt nem tudnak megnyilvánulni. Ezért arra van szükségünk, hogy a meditáció segítségével megtisztuljunk, lekerüljenek a lelkünkről ezek a beszennyezett takarók.

A bevezetésként elhangzott himnusz szavait idézve Maharaj Ji rámutatott: a Satguru az igazi Adományozó. A külső világ mulandó kínálatával szemben a Satguru a világ sötétségéből a spirituális világok ragyogó Fényébe emeli a lelkünket. A benső utazáson a vezetőnk. Kiszabadítja a valódi énünket a lélekvándorlás kerekéből, és belemeríti a Forrásába.

A satsangot a helyi Darshan Akadémia növendékeinek műsora követte – az iskola alapításának évfordulója alkalmából. A műsor címe ez volt: „A felbecsülhetetlen ajándék.” A zenés-táncos, színi jelenetekből álló program Sant Darshan Singh egyik gázeljére épült.

Ezután a Mester és Mata Rita Ji a tanulmányi, sport és egyéb iskolai tevékenységben kiemelkedő diákokat elismerő oklevéllel jutalmazta.

A szent beavatást követően a Mester még ellátogatott a helyi Kirpal Ashramba és a vele közös területen elhelyezkedő Darshan Akadémiára is. Az iskola évkönyvébe a következőket írta: „Azt kívánom, hogy a tanulók az élet minden területén jól gondozottak legyenek, és olyan fiatal felnőttekké váljanak, akik békések, nyugodtak, és képesek az összes konfliktust így kezelni.”

Március 14. hétfő: Esti satsang

Maharaj Ji arról beszélt, hogy az erőfeszítés, az önfegyelem és az állhatatosság kiemelt fontosságú a spirituális úton. Mindannyiunkban két erő küszködik egymással: az elménk és a lelkünk. Az érzékek szintjén élünk. Teljesen belemerülünk a napi tennivalóinkba, és magukkal ragadnak bennünket a vágyaink. Az elménk ugyanis azt akarja, hogy a figyelmünk megmaradjon a fizikai világban, a lelkünk viszont Isten szeretetének a megtapasztalására vágyik, és a végső célja az egyesülés a Lélekfelettivel.

Mi ebben a helyzetben a szentek tanácsa? Őrizzük meg a figyelmünket Istenen, meditáljunk rendszeresen, ismételjük a simrant a napi tevékenységeink során is, amikor nem végzünk mentális munkát! Bár az életünk 75%-ban eleve elrendelt, de a 25% szabad akaratunkkal az Istenhez vezető ösvényt is választhatjuk. Lehetőségünk van rá, hogy isteni szeretetben teljenek a napjaink. Ekkor a javunkra fordítjuk az emberi születés kivételes ajándékát.

Március 17. csütörtök: Esti satsang

Ezen az estén a külső és a benső zene volt a téma. Élvezettel hallgatjuk a különféle zenei eszközök segítségével emberi közreműködéssel megnyilvánuló világi dallamokat. Örömöt, érzelmi megelégedettséget nyújt. De ha megmaradunk ezen a szinten, akkor megfosztjuk magunkat a Hangáradattól, amelyben Isten szeretete nyilvánul meg, és táplálja a lelkünket. Ez az Anhad Shabd, a magától zengő örök Muzsika. A Szférák Zenéjéhez semmi sem hasonlítható a fizikai világon. A lelkünk örömben, boldogságban, üdvösségben fürdik.

Mivel a test és az elme egészsége a lélek egészségétől függ, hatalmas jótéteményei vannak annak, ha a lelkünk erős benső kapcsolatban van az Isteni Fény- és Hangáradattal. Az Isteni Muzsikával a meditációban kerülhetünk kapcsolatba.

Március 22. kedd: Búcsú darshan
Kirpal Bagh

A kora éjszakai órákban a Mester még egyszer találkozott a sangattal, mielőtt elutazott Delhiből Németországba, és onnan Chicagóba. Arról beszélt, hogy az isteni szeretet Nektárja az egész világé, és az Isteni Pohárnok dolga az, hogy vég nélkül szolgálja fel a szomjazó lelkeknek, akik őszintén sóvárognak Isten megtalálására.

Biztosította a sangatot arról, hogy hamarosan visszatér. Kiemelte: a rövid fizikai elválasztódás ideje jó alkalom arra, hogy mindenki a spirituális gyakorlatokra összpontosítson.