2011. december 28- 2012.január 1.

2011. december 28. szerda
Westin Lombard Yorktown Center
Lombard, Illinois

Az ünnepi program első napja: „A Szeretett Lény lakhelye”

Mintegy ezerkétszáz vendég érkezett a világ minden tájáról a Spiritualitás Tudománya ötnapos év végi ünnepi programjára. A spirituális úton lévők számára ez különleges alkalom arra, hogy sok időt tölthessenek az élő Mester jelenlétében, élvezzék a satsangok, a munkatalálkozók, spirituális témájú beszélgetések előnyeit, és a lehető legtöbb időt fordíthassák a meditációra.

A program ebben az évben egy Chicagótól 30 percre lévő 18 emeletes, 500 vendég befogadására alkalmas nagy hotelben volt, ahonnan szép kilátás nyílt a városra. A program szerda este a Mester nyitóbeszédével és az ünnepi együttlét napjaira szóló üzenetével kezdődött. Örömmel üdvözölte nagy sangat családját, majd a földi létünk egyedüli céljára emlékeztette a hallgatóságát: a lelkünk mélyen vágyódik az igazi Otthona után. A meditáció egyszerű módszerével mindannyian megtapasztalhatjuk Isten szeretetét, és elérhetjük a végső célt. A szentek példát mutatnak arra, mit szükséges tennünk annak érdekében, hogy az életünk spirituálisan megvilágosodott és tökéletesen beteljesült legyen.

Sant Darshan Singh egyik gázelje alapján a Szeretett Lény, a spirituális Mester „lakhelyéről” beszélt – amelyet azért keresünk fel a fizikai világban, hogy elérjük az örök üdvösséget. A világ összes anyagi gazdagsága nem képes olyan boldogságot és örömöt nyújtani, mint amit az élő Mester lábánál tapasztalhatunk meg. Ez a szeretet biztosítja az alapot ahhoz, hogy úgy éljünk, ahogy kell. Ez ad hajtóerőt a meditációnkhoz, amelyben felismerjük az igazi valónkat és Istent.

A satsangot követően Maharaj Ji nagyszerű hírt osztott meg a sangattal: a fiuk, dr. Kunwarjit Singh Duggal eljegyezte Dr. Shweta Keswanit. A Mester humorosan és örömmel beszélt az eljegyzésről, csodálatos, nyugodt és emelkedett életet kívánva az új párnak. Ők is csatlakoztak a Mesterhez és Rita Jihoz, és egy tortát vágtak meg az ünnep tiszteletére.

Az ünnepi program második napja: „Az isteniség hívása”

Sokan vettek részt a kora reggeli meditáción, amelyet több, a testet és lelket tápláló program követett. A munkatalálkozókon a meditáció technikájának fejlesztése volt a téma. Majd régió találkozókat szerveztek, amelyeken a résztvevők megosztották egymással a satsang munkával kapcsolatos tapasztalataikat.

Kora délután a nagy bálteremben várakoztak a Mester érkezésére, miközben Sant Darshan Singh és az élő Mester munkásságáról szóló videókat néztek. Sant Darshan Singh gyakran beszélt a Szeretett Lényre való várakozás jótéteményeiről, a vágyakozásról, amely ilyenkor a tanítványban egyre erősödik. Ez segít abban, hogy fogékonyabb legyen az isteni szeretet befogadására. A Mester időzítése mindig tökéletes: a Pohárnok akkor áldja meg a tavernát, amikor itt a megfelelő idő. Ha az egész világ tudná, hogy mily édes Nektár csordul ki az Ő kelyhéből, senki sem maradna szomjas.

A satsang kezdetén a Mester arról beszélt, hogy a következő napokban is Sant Darshan Singh egy-egy gázeljén keresztül fogja elmagyarázni a spirituális tanítást. E versek üzenete időtlen, és megkapjuk a szükséges útbaigazítást ahhoz, hogy spirituálisan beteljesedetten tudjunk élni.

Ezen a napon a satsang fontosságáról beszélt, amelyet Darshan Mester egy tavernához hasonlított, ahol a legkülönbözőbb környezetből érkezett emberek ülnek együtt, és élvezik az isteni bort.

A lelkünk korszakok óta alszik azt követően, hogy elhagyta az eredeti lakhelyét. Az Úr kegyéből megkaptuk az emberi születést, és további kegyként vágyódás támadt bennünk a létezésünk értelmének a megismerésére. Az igazság kutatása és lelkünk sóvárgása nyomán halljuk meg az isteniség hívását, és ez vezet el bennünket az Isteni Pohárnok, a tökéletes Mester lótuszlábához. Ő a szeretetében füröszt bennünket, beavat az isteniség titkaiba, így ráébredünk az életünk igazi céljára, és elindulunk hazafelé. A Mester művészien festette le az isteni tavernát. Elmagyarázta, hogy mindannyian kelyhek vagyunk, amelyet a Pohárnok megtölt isteni borral, majd az kiárad a kelyhünkből, mámorral töltve meg az egész légkört. Az elménk talán el akar téríteni bennünket a célunktól, de a satsang, a Mester segítségével, a meditáció benső csendjében a lelkünk össze tud kapcsolódni a Teremtőerővel. A sikeresség az életben valójában az, ha a lelkünk újra belemerül Istenbe.

Az este folyamán a Mester találkozott az USA és Kanada sangatjának a tagjaival. Ezek a találkozók az ünnepi program alatt folytatódtak, és a többi térségekből érkezett tanítványok sorban beszélgethettek a Mesterrel. Ő nemcsak a csoportok tagjai által feltett kérdésekre válaszolt, hanem a munkatalálkozókon megbeszélt témákkal kapcsolatban felmerült problémákban is iránymutatást adott.

December 30. péntek
Az ünnepi program harmadik napja: „A szentek időtlen üzenete” vA szentek időtlen üzenete: az emberi születés a különleges lehetőség arra, hogy visszataláljunk az Otthonunkba; fordítsuk ezt a legnagyobb javunkra; legyünk az élő Mester jelenlétében; meditáljunk naponta; tartsuk a figyelmünket a helyes irányban, szeressünk mindenkit.

A mai satsangon Maharaj Ji Darshan Mester egyik gázelje alapján a spirituális út alaptételeiről beszélt, és elmagyarázta a tökéletes Mester fontosságát. A Mestererő és Isten egy és ugyanaz. Isten a spirituális Mester emberi formáján keresztül működik. A tanítvány számára Ő a vezető és a cél. A Mesterben keresünk menedéket a nehéz idők idején. A Mester szeretete egyre közelebb húz magához, és kegyesen, együttérzően vezet haza bennünket. Az őszinte erőfeszítéseinket a Mester még több keggyel jutalmazza, míg végül egyesíti a lelkünket Istennel.

A satsangot egyéni beszélgetések követték, majd vacsora után újabb csoportos találkozókra került sor.

December 31. szombat
Az ünnepi program negyedik napja: „A taverna Pohárnoka”

Maharaj Ji egy szent satsangján ülők állapotát a tavernában ülő szomjazókéhoz hasonlította, akik azért jönnek ide, hogy megrészegítse őket az isteni bor. Hozzátette, hogy a Pohárnok, a Mestererő – az isteni bor forrása – maga is állandó mámorban és üdvösségben létezik.

Majd tanítvány alázatának fontosságáról beszélt, arról, hogy legyen az isteniség befogadására alkalmas „üres kehely”, mert csak így tudja a maga javára fordítani az egyetlen igazi barátja, a Mestere irányítását. Az út nagyon fontos aspektusa az önátadás, az „Édes a Te akaratod” alapelv követése, amellyel minden tapasztalatot hálával fogadunk, bármit hoz is az életünk.

A satsang végén a Mester kiemelte, hogy beavatáskor a tanítványok mind ígéretet tettek Istennek, hogy etikusan élnek és rendszeresen elvégzik a spirituális gyakorlataikat.

Szilveszteri program a Mesterrel

A program ünnepi vacsorával kezdődött, amelyet a sangat tagjai készítettek el. A Mester percekkel éjfél előtt fellépett az emelvényre. Mindenkinek örömteli, békés és spirituálisan emelkedett új esztendőt kívánt, és azért fohászkodott, hogy a helyes irányban tudjunk fejlődni.

Majd elkezdődött a zenei program. A közösen énekelt dalok között szerepelt: „Te vagy a napsütés az életemben”, „Mily édes, hogy a Szeretett Lény szeret engem.” A Mester gyakran csatlakozott az éneklőkhöz. Befejezésül a Scotting dalt énekelték el – „Auld Lang Syne” –, amely a szeretetet és a barátságot ünnepelte. Ezután hangzott el Maharaj Ji újévi üzenete. A 2012-es évre szóló mottó: „Merüljünk el spirituálisan 2012-ben!” Ne a csésze peremén járkáljunk, hanem ugorjunk bele, és élvezzük az isteni Nektárt! Ne késlekedjünk, merüljünk bele a spirituális régiókba! – kérte. Érjünk el jelentős fejlődést az elkövetkező évben! Isten vár ránk.

A világ minden részéből érkezettek képviseletében közös dal következett, majd a gyermekek programja, végül a Mester énekelt el egy gázelt Sant Darshan Singhtől. Ezután a Mester és Rita Ji végigjárta a báltermet, hogy mindenkivel személyesen is találkozzanak.

2012. Január 1. vasárnap
Az ünnepi program ötödik napja: „Boldog újévet!”

Néhány órával a szilveszteri program után újra együtt volt a sangat. A Mester az ünnepi programot záró beszédében arról beszélt, hogy ilyenkor sokan tesznek elhatározásokat. Sant Kirpal Singh azért vezette be a naplót, hogy naponta mérlegeljük, elemezzük, hogyan vezetjük az életünket, és állapítsuk meg, melyek azok a területek, amelyeken fejlődnünk szükséges. Egyenként gyomláljuk ki a hibáinkat! Törekedjünk arra, hogy csak olyan dolgokkal foglalkozzunk, amelyek közelebb visznek bennünket a célunkhoz! Határozzuk el, hogy több időt fogunk szentelni a meditációnkra, hogy a lelkünk megszabadulhasson a karmikus terheitől! Ezután a Mester arról a játékról beszélt, amely az elménk és a lelkünk között folyik. Az elménk a világ anyagát tölti belénk, a lelkünk pedig megtisztít, hogy haza tudjunk menni.

Ezután Sant Darshan Singh verse alapján a hajnali zefírről beszélt, amely a misztikus költészetben a Szeretett Lény üzenetének a hordozója. A Mester a szeretet játékát folytatja a tanítvánnyal, hogy a lelkesedés és a szenvedély tüze lángoljon benne. Ahogy a forró nyári éjszakákon a hajnali hűvös szellő érkezésétől felüdülnek az emberek, a Mester szeretetének érintései mély vágyódást keltenek a tanítványban, így gyengéden bátorítja őt, hogy még több erőfeszítést tegyen a spirituális gyakorlataiban.

Az ünnepi program közös ebéddel zárult. A Mester ezután megköszönte a sangat tagjainak a hatalmas munkát, és a sok önzetlen szolgálatot. Majd találkozott a fiatal felnőttekkel és a satsangiakkal – egészen a hajnali órákig. Mindenkinek megköszönte az ünnepi programon való részvételt, és azt kívánta: vigyék haza magukkal azt a spirituális emelkedettséget, amit befogadtak, és becsüljék meg a beavatás ajándékát, amelyben a Mesterek kegyéből részesültek.