Vega Fesztivál Chicagóban
Augusztus 15-16.
Benedictine Egyetem
IL, Lisle

A Benedictine Egyetem területén rendezték meg a 10. Vega Fesztivált, amely Észak-Amerika egyik legnagyobb vegetáriánus találkozója volt. A sajtó és a média kiemelt figyelmet szentelt ennek az eseménynek. Mindkét napon 11:00-20:00 óra között fogadták a vendégeket. Lisle előváros polgármestere Joe Broda nyitotta meg a rendezvényt, amely minden eddigi rekordot megdöntve 35 ezer látogatót fogadott.

Ebben az évben jelentősen emelkedett az árusító bódék száma, amelyekben vegetáriánus élelmiszereket, egészséges termékeket és a vegetáriánus táplálkozással kapcsolatos információkat nyújtottak. Növekedett az ételbemutatók száma, és több hely jutott a gyermek programokra is. Ebben az évben is volt nemzetközi étel udvar, amely a korábbiaknál még nagyobb választékban kínálta a vega finomságokat.

A „Fogadd el a vegetáriánus kihívást!” pultnál regisztrálhattak a látogatók, ahol az általános tájékoztatáson kívül ételrecepteket és vega éttermek címeit kapták meg – ezzel is megkönnyítve a vega életmódra való áttérést.

Gyakorlott meditálók fogadták a „Tanulj meg meditálni!” sátorba érkező új érdeklődőket, ahol bevezették őket a Fényre való meditáció gyakorlatába. Újdonság volt a „Fogadd el a meditáció kihívását!” ajánlat. A látogatók a személyes fejlődésük érdekében jelentkezhettek egy 21 napos meditációs programra. Több mint 500-an iratkoztak fel. Heti iránymutatást és tippeket fognak kapni ahhoz, hogy a meditáció a szokásukká váljon. A jelentkezettek fele még csak most ismerkedett meg a meditációval.

A gyermekparádé témája a teremtés harmóniája volt. Vidám kis eperszemek, boldog tehenek és kiscsibék egymás kezét fogva masíroztak végig a rendezvény területén. A fesztivál alatt végig szólt az élő muzsika: reggae, pop, rap, rock & roll, latin és motown zene.

Mindkét napon nagy tömeg tolongott az ételbemutatóknál, ahol világszerte elismert séfek mutattak be vegetáriánus, nyers, gluténmentes ételeket. Idei újdonságok: „allergiamentes sütemény készítése”, „vegán konyha”, „Talya ajurvédikus vegán konyha.”

Érdekesség volt, hogy a Chicago Red Stars női focicsapat tagjai, akik a hazai meccseiket ennek az egyetemnek a pályáján játsszák, autogramot és belépőjegyeket adtak az érdeklődőknek.

Egy másik sátorban a Spiritualitás és Egészség program keretében szakemberek egész nap előadásokat tartottak az egészség, a táplálkozás és a spiritualitás különféle aspektusairól. Néhány a témák közül: „Meditációval a Föld és az emberiség egészségéért”, „Találjuk meg a boldogságot: építsük bele a spiritualitást az életünkbe!”, „Az idő köréből a szeretet körébe”, „Öt lépés a még tudatosabb életért”, „Vega erő – az egészségért és az ellenálló képesség fokozásáért”, „Vegetáriánus életmód a gyermekeknek: orvosi kilátások.” Dr. Terry Mason, aki a tartományi Egészségügyi Minisztérium egyik vezetője, és maga is vegetáriánus, „A stroke és az agy. Mítoszok és tények” címmel a küldetésről beszélt, amellyel át kell alakítani az egészséggondozást.

Mindkét napon a legnagyobb érdeklődéssel a Mester előadásait várták. Szombaton a „Spirituális jóllét” volt a téma.

A Mester szeretettel köszöntött mindenkit a 10. Vega Fesztiválon, majd arról beszélt, hogy ez nemcsak a vegetarianizmusról, a vegán életvitelről, a növényalapú táplálkozásról szól, mert egy ilyen nagy rendezvényen még nagyon sok más formában is kaphatunk iránymutatást, segítséget. E jótétemények legtöbbje a testünkkel és az elménkkel kapcsolatos. Általában az életünk fizikai, mentális és érzelmi területén törekszünk arra, hogy jobb állapotba kerüljünk, és többnyire megfeledkezünk a lényünk egy egészen más dimenziójáról, a spirituális oldalunkról.

Van egy gyógyforrás bennünk, amelynek a vize az isteni szeretet, és ha ebből iszunk, az életünk örömteli és beteljesült lesz. E világ gyógyfürdői fizikai szinten biztosítanak jó közérzetet. A bennünk lévő örök spirituális gyógyfürdőben is bármikor megmártózhatunk. Ettől megújul, és folyamatosan táplálékhoz jut a lelkünk.

Ha visszavonjuk a figyelmünket a külvilágból, részesülhetünk mindabban a szépségben, a nyugalomban, örömben és békességben, amely a bensőnkben vár ránk. Ehhez a külső tevékenységek folytatása helyett a lelkünk székhelyére szükséges összpontosítani a figyelmünket.

Az Isteni Fénnyel és Hanggal való bensőséges összeköttetésünk átformál bennünket, és ennek jótéteményei velünk maradnak akkor is, amikor a meditációból visszatérünk a mindennapi tevékenységeinkhez. A benső átalakulásunk hatással lesz a szeretteinkre is. Ahogy mi békésebbé, nyugodtabbá, szeretetteljesebbé válunk, a belőlünk kiáradó szeretet mindazokon segít, akikkel kapcsolatba kerülünk: a családtagjainkon, a szomszédainkon, a munkatársainkon és azokon is, akikkel alkalmilag találkozunk.

Amikor létrejön a benső kapcsolatunk az isteniséggel, ráébredünk arra, hogy nincs különbség köztünk és mások között. Az isteni szeretet fonala mindannyiunkat összeköt egymással. Egyek és azonosak vagyunk. Amikor ugyanis elindulunk a bensőbe, és megnyilvánul előttünk az isteniség, megértjük, hogy azt mindenki más is felfedezheti önmagában.

A földi életünk alatt azt szükséges felismernünk, hogy kik vagyunk. Ha a testünk lenne az igazi valónk, akkor örökre meg kellene maradnia. Ám egy napon elenyészik, és a halott testet eltemetik vagy elégetik. Valójában lelkek vagyunk, Isten részei. Amikor lehetőséget kapunk arra, hogy emberi testbe megszülessünk, ez a mi esélyünk arra, hogy a lelkünk megerősödjön, jól táplált, fitt legyen.

A lelkünk tápláléka nem az étel, amelyhez a testünket juttatjuk, hanem a kapcsolata az Isteni Fénnyel és Hanggal, az Istenerővel, a szent Igével. A benső átalakulásunknak köszönhetően az életünk harmonikussá, békéssé válik – ez a spirituális wellness lényege.

A második napon a Mester „Meditáció: táplálék a léleknek” címmel tartott előadást. Bevezetőjében rámutatott, hogy egyre többen ismerik fel: az vagyunk, amit megeszünk. Ezért törekszünk arra, hogy megfelelő, egészséges táplálékhoz juttassuk a testünket. Ám eljön az idő az életünkben, amikor felismerjük, hogy az élet több, mint a fizikai lét. A test mulandó. Létezik egy erő, amely a testet élteti, amely a halál idején visszavonul belőle. Amikor elkezdjük kutatni az élet értelmét, fokozatosan felismerjük, hogy lelkek vagyunk, Isten részei. Fontos, hogy a lelkünk erős, jól táplált legyen. A meditáció a tápláléka: csak a benső csendben ülve képes a lelkünk összekapcsolódni az isteni életáradattal a bensőnkben, amelytől erőre kap.

A gyep víz nélkül sorvadozik, elsárgul, de nem pusztul ki. A lelkünk annak ellenére, hogy eonok óta a Forrásától elszakítottan sínylődik, megújul, megerősödik, amikor ráhangolódik az Istenerőre a bensőnkben.

Az előadásokat követően Maharaj Ji Mata Rita Ji társaságában bejárta a fesztivál területét, találkozott az árusokkal, üdvözölte az új érdeklődőket, és ellátogatott az ételudvarba.

Amikor vasárnap este befejeződött a teljes program, a Mester bensőséges találkozón köszönte meg a sangatnak az önzetlen munkát, amely hatalmas sikert hozott. A sangat számára a Vega Fesztivál sokkal többet jelentett, mint kétnapos sürgés-forgást, jó ételeket, szórakozást. Ugyanis lehetőség nyílt a Mester Missziójának odaadó szolgálatára, és fürödni lehetett az Ő áradó kegyében. A sok ezer új látogatót minden évben a vegetarianizmus és a meditáció iránti érdeklődés vonzza ezekre a rendezvényekre. Hazur jövendölésének megfelelően a spiritualitás Napja valóban felvirradt Nyugaton is, és az élő Mester kegyéből a szétáradó sugarai egyre több vágyódó lelket hoznak a Mester nyájába.

Augusztus 17. hétfő

„Minden idők legjobb Vega Fesztiválja” után a sangat örömmel tért vissza a Spiritualitás Tudománya központjába, egy bonusz satsangra a Mesterrel.

Ő először is nagy örömmel nyugtázta, hogy a sangat ismét egy nagyon sikeres Vega Fesztiválon van túl. Megköszönte a „szuper erőfeszítéseket”, és kiemelte, hogy évről-évre a nagyon alapos tervezés, az előzetes koordinációk, a kifogástalan együttműködés hozza meg a sikert.

Megjegyezte, hogy az egész hétvégen nem esett az eső, pedig az előrejelzések nagyon nyugtalanítóak voltak. Majd mosolyogva hozzátette: „Lám, pont megfelelő időben érkezett meg Sawan áldása – ma, a programot követően.”

Ezen az estén a szeretet volt a téma. A külső környezetünk számos csábítása, szórakoztató kínálata ellenére Isten szeretete újra meg újra elhoz bennünket a Mesterhez. Az Ő szeretete a mágnes, amely Isten felé vonzza a figyelmünket. Ha ez megtörténik, akkor az lesz a célja az életünknek, hogy az Igazi Otthonunk felé tegyük a lépéseinket. A Vega Fesztivál is ennek a szeretetnek egyfajta megünneplése.

Hiszen a lényege a szeretetünk megosztása másokkal, akik szintén az élet értelmét keresik, és szeretetre vágynak. Így egyre békésebbé, örömtelibbé válik a világ.

Befejezésként azt mondta a Mester, hogy az előadások és az ételbemutatók a mentális szomjúságot oltották, a meditáció módszerének megtanulása a spirituális szomjúságot, a hasonló gondolkodású emberekkel együttlét az érzelmi szomjúságot, és az étel udvar kínálata a fizikai szomjúságot csillapította.

Augusztus 18. kedd

Néhány perccel a Mester megérkezése előtt elkezdett szakadni az eső. Az erős szélrohamok nekifeszültek a sátor falainak. A Mester mosolyogva jegyezte meg, hogy a „Benső utazás a meditációban” helyett időszerű téma lehet „az időjárási állapotok ezen az estén.”

A sátoron kívül tomboló viharhoz hasonlóan a mindennapi életünkben is gyakoriak a forgószelek és az égzengés. Ilyen helyzetben nehéz megőrizni a nyugalmunkat. Nagyon fontos, hogy tanuljuk meg kezelni az életünk viszontagságos helyzeteit, mert a nyugtalanság, a feszültség, az idegeskedés könnyen a harag formáját öltheti, ami azután érzelmi fájdalomhoz és kapcsolati problémákhoz vezet.

A meditáció segít a nyugalom megőrzésében, amely nélkül nem tudunk spirituálisan fejlődni. Ha megtapasztaljuk a bensőnkben Isten szeretetét, az átformál bennünket, és képessé válunk arra, hogy az élet összes viharát reménnyel telten és nyugalomban éljük át, tudva, hogy Isten oltalmában élünk, és idővel a viharok elvonulnak.

Az előadás meditációval zárult, majd beavatás következett.

Augusztus 22. szombat

A spirituális Mester Sant Kirpal Singhre, a Mesterére emlékezett, aki 1974. augusztus 21-én hagyta el a földi világot. Kiemelte: szerte a világon mindazok számára, akiket Ő segített, ez nagyon fájdalmas emlékű nap. Egyetlen tanítvány se szeretné megérni a napot, amikor a Mestere fizikailag eltávozik.

Sant Kirpal Singh élete során nagyon sokan kerültünk a spirituális útra. Az Ő erőfeszítéseinek köszönhetően gyökeresen megváltoztak a szívek, és ma a spiritualitás Napja a világ minden részébe szétárasztja a ragyogó sugarait.

Kirpal Mester a küldetését 1948-ban kezdte meg. 26 év alatt rendkívül intenzív programjai voltak szerte Indiában, és három világkörüli utazást is tett: 1955-ben, 1963-ban és 1972-ben. Úgy kezdte meg a spirituális működését, hogy nem voltak satsang központok. Ő minden földrészen létrehozott központokat.

Nagyon haladó gondolkodású, messzire előrelátó volt. Már akkor beszélt az ökológiáról, amikor a földön még senki sem ismerte ennek a lényegét. Például a Sawan Ashramban és Manav Kendrán úgy épültek a házai, hogy nem vágták ki a fákat, hanem köréjük építkeztek. E fák még ma is élnek.

Manav Kendra az ember és a természet egységét szimbolizálta, ahol gondoskodnak az emberek fizikai és spirituális szükségleteiről, egészségéről, mentális fejlesztéséről, ahol az ember harmonikusan beleilleszkedik a természeti környezetbe.

A vegetarianizmus ügyében is Ő végezte el az alapozó munkát. Ma szerte a világon nagyon sokan táplálkoznak ilyen módon, de az Ő idejében ez még nem volt gyakori. Sant Kirpal Singh célja az volt, hogy az emberek nyugalomban, békességben éljenek. 1974-ben megszervezte az első Emberi Egység Konferenciát, amelyet azóta sok ilyen konferencia követett, gyakorlatilag az összes kontinensen.

Az Ő kemény munkájának, fáradhatatlan erőfeszítéseinek köszönhető, hogy ma ez a föld mindannyiunk számára jobb hellyé formálódott. Lelkek ezreit indította el a spirituális utazásra, hogy még ebben az életünkben beteljesülhessen a létezésünk célja: tapasztaljuk meg az igazi valónkat, és sikerüljön elérnünk Istent.

Augusztus 23. vasárnap

Ez volt a nyári időszak utolsó satsangja Chicagóban. A Mester szeptember 6-7-én Vencouverben tart előadásokat és beavatást, majd Indiába utazik. Oda az előzetes információk szerint szeptember 9-én fog megérkezni.

A satsang témája ez volt: „Készüljünk fel az isteni nászra!” Az élet viharai közepette magányosnak, elhagyottnak érezzük magunkat. Úgy vélekedünk, hogy Istennek nincs ideje ránk.

Az öt fizikai érzékünk segítségével kerülünk kölcsönhatásba a környezetünkkel, az emberekkel, és azt tekintjük valóságnak, amit így megtapasztalunk. Ennek egy megnyilvánulása az is, hogy a megpróbáltatások idején úgy érezzük: sehonnan sem érkezik segítség.

Pedig Isten teljesen körülölel bennünket, az Ő keze mindig velünk van. Ő mindig a legjobbat akarja mindannyiunknak.

Amikor úgy érezzük, hogy gondokkal teli az életünk, gondoljunk arra: nem tudhatjuk, hogy mit tettünk a korábbi emberi életeinkben, aminek a következményeit most kell átélnünk. Ugyanis nem ismerjük a karmáinkat, sem azt, hogy mikor kell fizetnünk a nehézségekért, amelyeket a múltban okoztunk.

A szentek azt kérik, hogy a megpróbáltatások idején legyünk hálásak Istennek! Sőt legyünk még hálateltebbek, mint egyébként, ugyanis ilyenkor szabadulunk meg a karma terheinktől. Így mosódik le az összes szenny a lelkünkről.

Egy napon mind találkozni fogunk az Alkotóval. Valóban készülődünk erre napra, az Istennel való nászra, egyesülésre? Ha ez a legfontosabb cél az életünkben, akkor igyekszünk magunkat előkészíteni erre a találkozóra. Ehhez meg kell tisztítanunk a lelkünket. Így érhetjük el azt a szintet, amelyen a lelkünk egyesülhet Istennel.