Április 22. péntek: 1. nap
Washington állam, Seattle
Hyatt Regency

Seattle a Csendes-óceán északnyugati térségében, esőerdők, tavak és hatalmas, hófödte hegyek között helyezkedik el. A nevét a környék legendás indián törzsfőnökéről (Noah Seattle) kapta.

A szép természeti környezetnek köszönhetően Seattle-t „Emerald City” (Gyémántváros) néven is emlegetik, és Washington állam az „Evergreen State” (Örökzöld állam) becenevet viseli.

Ez volt a Mester negyedik látogatása ebben a városban. Az első estén a sangat a hotel báltermében találkozott a Mesterrel. A köszöntő szavak után, meglepetésként tortavágás következett a Mester és Mata Rita Ji közelgő házassági évfordulója alkalmából.

Maharaj Jit meghatotta a sangat kedves és figyelmes gesztusa, és válaszul felejthetetlen üdvözlő beszéddel, felemelő spirituális üzenettel nyitotta meg a programot.

Április 23. szombat: 2. nap

A délutáni meditációs ülést megelő-zően a Mester arról beszélt, hogy az Istenhez vezető út a pozitív misztika ösvénye. Mialatt ellátjuk a világi kötele-zettségeinket, helyezzük erős spirituális alapokra az életünket!

Mindannyian valamilyen karma málhával érkezünk ebbe a világba. Ezzel megrakottan a lelkünk nem képes a bensőbe emelkedni, ezért előbb tehermentesítenünk szükséges. A terhektől való megszabaduláshoz meg kell bíznunk abban, aki majd a vállaira veszi azokat. Az Istenbe vetett bizalom rendkívül fontos. Ha ez nincs meg bennünk, akkor soha nem fogunk tudni megválni a terheinktől.

Ezután a Mester elmagyarázta: a legnagyobb súlyú a szamcsita karma, és ennek egy része a pralabda karma, amely ebben az életünkben játszódik le. Ezeket mind magunkkal hozzuk ide. Majd arról beszélt, hogyan terheljük tovább naponta a lelkünket a gondolatainkkal, a szavainkkal és a tetteinkkel. Ezek mind tovább nehezítik a bensőbe emelkedést.

A beavatás hatalmas áldás a lélek számára, mert lekerül róla a hatalmas szamcsita karma-rakomány. A beavatás során a Mestererő végzi el ezt a feladatot, és megígéri, hogy az életünk nehéz helyzeteiben, az elrendelt sorsunk elviselésében is segíteni fog bennünket. Útmutatást kapunk arra, miként élhetünk újabb terhek gyártása nélküli, vagyis nehkarma állapotban. A megfelelő ideig folytatott pontos meditáció segítségével képesek vagyunk felszámolni a naponta okozott karmáinkat. A Mester irányításával készülhetünk fel arra, hogy beteljesítsük a küldetésünket, amiért erre a világra megszülettünk.

Este „Élvezzük a visszavonulást a bensőbe!” címmel hangzott el előadás. Ennek kezdetén Mata Rita Ji az igazi tanítványnak az Úr iránti odaadásáról adott elő egy shabdot.

Maharaj Ji a téma bevezetéseként arról beszélt, hogy a mindennapi életünk tele van erőt próbáló helyzetekkel. Ha belefáradunk a munkába, egy kis időre vissza kívánunk vonulni belőle, hogy megerősödjünk, újra fittek legyünk, és így megfelelő módon tudjuk kezelni a különféle kihívásokat. Többnyire az otthonunktól, a napi nyüzsgéstől, lótás-futástól távoli helyeket keresünk a visszavonulásra. Egy ideig nem dolgozunk, nem foglalkozunk a háztartással. Egy-két-három hétre szabaddá tesszük magunkat, és valahol pihenünk, ellazulunk.

Sajnos, amikor hazatérünk, azt tapasztaljuk, hogy a helyzet, amelyből elvonultunk, ami nyugtalanná tette az életünket, változatlanul megmaradt. A korábbi körülmények közé kerülünk vissza. Újra meg újra szembesülünk a nehézségekkel, és azokkal valamit tennünk szükséges.

A szentek és misztikusok minden időkben olyan visszavonulásra alkalmas helyről beszélnek, amely bennünk van. Bármikor felkereshetjük. Nem kell miatta elhagynunk az otthonunkat, és a kedvező hatását akkor is érezni fogjuk, amikor visszatérünk a bensőbe elvonulásról.

Az út iránti új érdeklődőkhöz szólva arról beszélt a Mester, hogy ha a fizikai érzékeink segítségével próbáljuk megérteni ezt a világot és önmagunkat, akkor csupán ezen lehetőségeink határain belüli ismeretekhez, tapasztalatokhoz juthatunk. Ha olyasmiről hallunk, amit ezek használatával nem vagyunk képesek megtapasztalni, akkor azt mondjuk: „Ez nem lehetséges. Ilyesmi hogyan is történhetne meg?”

Mindent az általunk ismert szinten próbálunk megérteni. Abban hiszünk, azt fogadjuk el valóságnak, amilyen környezetben élünk, ahonnan a látási, hallási és egyéb érzéki tapasztalataink származnak. Sajnos többnyire csak akkor fordul a figyelmünk új irányba, azután változik meg az életszemléletünk, ha valami szerencsétlenség, csapás ér bennünket vagy a hozzánk közelállókat. Elkezdünk gondolkodni a Teremtőről, a földi életről, a kapcsolatunkról az Úrral és a világgal, amelyben élünk.

Ha hozzáfogunk a benső valóság felfedezéséhez, akkor össze tudunk kapcsolódni az isteni Áradattal, és haza tudunk utazni vele Istenhez. Ekkor immunissá válunk az élet nehézségeivel és az illúziók e világának csábításaival szemben. Felismerjük, hogy a tünékeny vágyak gabalyítanak bele bennünket a maja hálójába, és tartanak távol az igazi célunktól. Így ezek többé nem tudnak hatni ránk.

Április 24. vasárnap: 3. nap

Ezen a napon került sor „Fedezzük fel a benső bölcsességet!” címmel a Mester második nyilvános előadására. Sok új útkereső érkezett a programra a térségből, akik az előző napi előadáson is részt vettek.

A Mata Rita Ji által előadott himnusz arra kérte az elmét és a lelket, hogy szeressék az Urat. A Mester azzal vezette be az előadását, hogy az isteni bölcsesség mindannyiunk számára hozzáférhető.

Két út közül választhatunk: vagy Istennek szenteljük magunkat, vagy a világnak, amelyben élünk. Nagyon sokan csak a földi környezetükkel foglalkoznak. Az internet és többi kommunikációs eszköz segítségével sokkal többet tudunk a világ más részeiben végbemenő eseményekről, mint bármikor korábban. Ha csak ezek érdekelnek bennünket, akkor a figyelmünk megmarad a külső világban.

A bevezetésként hallott himnusz első sora olyan mély mondanivalót hordoz, hogy ha valaki csupán erre alapozza az életét, már tudja, hogyan érheti el Istent. Kabir Sahib az elméhez szól, amely az élvezetek szerelmese. Folyton új vágyakat kelt bennünk: valamilyen érdekes dolog felfedezésére irányítja a figyelmünket, és a legkülönfélébb tevékenységekkel foglal le bennünket.

Kabir azt mondja: „Ó, elme! Felejtsd el, amit eddig csináltál! Mind haszontalan, hiábavaló volt. Az egyetlen fontos dolog: Szeresd az Urat! Ez minden, amit tenned kell! Ha szereted Őt, akkor rá fogsz találni.”

A tapasztalataink lényege, vagyis az isteni bölcsesség nem más, mint a szeretet a szívünkben, a lelkünkben. Ez tesz képessé bennünket arra, hogy Isten felé tegyük a lépéseinket. Az élet bármely területén kizárólag a kitartó ismétlésre való képesség tesz sikeressé bennünket.

Ugyanez igaz a spirituális munkánkra is. Isten megismerése nem valami egyetlen alkalom alatt megszerezhető tapasztalat. Ez napi rendszerességgel folytatott gyakorlást igényel. Így egyre közelebb jutunk Őhozzá. Azok fognak célba érni, akik ennek érdekében szenvedélyes lelkesedéssel, odaadással, szorgalommal teszik a dolgukat.

Április 25. hétfő: 4. nap
Seattle, Robinswood Park

A sangat ezt a napot egy gyönyörű parkban töltötte, amelynek ápolt angolkertjei és a fakunyhói az 1800-as évekből származnak. Egy sátort állítottak fel, ahol zenei programra is sor került. Az este úgy ért véget, hogy a Mester előbb elmagyarázta Tulsi Sahib egy himnuszának a mondanivalóját, majd el is énekelte azt.