Függetlenül attól, hogy Sant Rajinder Singh hol tartózkodik a világban, rendszeresen visszatér Delhibe, az SKRM/Spiritualitás Tudománya nemzetközi főközpontjába. Kéthónapnyi távollét után, szeptember 4-én érkezett meg ide, hogy elnököljön a szeptember 13-20. között megrendezésre kerülő 19. Misztika Nemzetközi Konferencián, amely magába foglalja a nagy költő-szent, Sant Darshan Singh (1921-1989) születésnapjáról való megemlékezést is.

A szevadárok hatalmas munkával igyekeztek megtenni a szükséges előkészületeket a programokra, ugyanis a külföldről és egész Indiából érkező tanítványok és érdeklődők áradata évente ugrásszerűen nő. Ugyanis várhatóan több mint kétszázezren lesznek majd az ünnepi események utolsó napjain, amikor az élő Mester, Sant Rajinder Singh 65. születésnapja alkalmából a zenei programok megkezdődnek.

Szeptember 4-én Sant Rajinder Singh egyenesen a Kirpal Baghba ment, ahol 18 ezren várakoztak Rá. Kiemelte, hogy mily nagy örömmel tért vissza Indiába, és arra emlékeztette a hallgatóságát, hogy ez a hónap a hatalmas boldogság és kegy ideje, hiszen ekkor érkezett a világba Sant Darshan Singh, a szeretet és a kegy Apostola.

A satsangon Maharaj Ji az Ő egyik versét idézte:

A levegő táncol, s a serleg mámorba esett,
Hisz e napon a tavasz üzenetével érkezel.

A tökéletes Mester segítségével újjászületik a lélek, amikor összekapcsolja a Fény- és Hang-áradattal. Isten szeretete olyan boldogsághoz és mámorhoz juttatja a lelkünket, amelyhez még hasonló sincs ezen a világon.

Majd ismét Darshan Mester egyik Hazurhoz írt verséből idézett: „Az életemet a lábadhoz helyezem.” Egy igazi tanítvány az összes vágyát, kívánságát a Mestere lábához helyezi, és csak az Ő darshanjára, szeretetére sóvárog. Az ilyen intenzív, összpontosított szeretet egyre közelebb viszi őt a spirituális céljához, lelke Istennel való egyesüléséhez. Maharaj Ji rámutatott, hogy az egónk választ el bennünket Istentől, ezért meg kell fékeznünk. Váljunk alázatossá, odaadóvá, ha el akarjuk érni Istent!

Majd néhányszáz tanítvány körében „Welcome party” következett a Kirpal Bagh halljában. Ezt a szokást a találkozás örömére Sant Darshan Singh és Mata Harbhajan Kaur a saját gyermekeik otthonában vezette be: torta, apró sütemény, tea kíséretében. Ahogy a múló évek alatt a spirituális család egyre növekedett, ezt a hagyományt Mata Ji sokféle módon variálta. Akik olyan szerencsések voltak, hogy ilyen együttléteken részt vehettek, tudják, hogy Mata Ji mily nagy örömmel nyitotta meg az otthonát, ahogy ez a család mind nagyobbra nőtt.

A Mester annak fontosságát emelte ki, hogy féltékenykedés, vetélkedés nélkül, harmóniában dolgozzunk a közösségben. Majd azokról a tevékenységeiről beszélt, amelyekre az elmúlt két hónapban került sor: az új web oldalról, a három mesekönyv, valamint az „Isteniség szikrája” című új könyve kiadásáról (ennek egyes fejezeteit röviden bemutatta). Majd hosszan és nagy örömmel ecsetelte, mennyire sikeres volt a Vega Fesztivál Chicagóban, amely az egész emberiség szolgálatát jelentette, és nagyhatású, széles körnek szóló program volt az Egyesült Államokban. Az odaadással, harmóniában végzett hatalmas szeva megmutatta, hogy épül be a vegetarianizmus egy húsevő kultúrába.

Szeptember 5-én és 6-án közös meditáció volt a Baghban.

Szeptember 7-én a Mester „Meditáció: kulcs a spirituális régiókhoz” címmel hindi nyelvű előadást tartott a nagyközönségnek a Siri Fort Auditóriumban. Indiában több mint egymillió otthonban rendszeresen nézik a Mester heti satsangjait, amelyet az AASTHA csatornán SADHNA News címmel már nyolc éve sugároznak. Ezt a programot más helyi televíziós és hírcsatornák is szponzorálják. Ez a mostani előadás is élő adásként ment az „All India” televíziós csatornán.

A Mester nagyon népszerű előadó Indiában, így egészen természetes volt, hogy az auditórium színültig megtelt érdeklődőkkel, köztük helyi és állami vezetőkkel. Az érkező Maharaj Jit újságírók csapata követte, akiknek előzőleg interjút adott.

Köszöntötte a hallgatóságot, amelyre fergeteges taps volt a válasz. Néhány helyi személyiségtől körülvéve meggyújtott egy szimbolikus olajmécsest, megnyitva az esti programot. A bevezető a Mester munkásságáról és a nemzetközi szervezetről szólt.

A Mester az előadása során arról beszélt, hogy a benső világok megtapasztalásához a testünk és az elménk csendjére van szükségünk. Spirituális lények vagyunk, akik fizikai tapasztalatot szerezhetnek a földi világban, de a legtöbben fizikai lénynek tartják magukat, akik esetleg keresik a spirituális tapasztalat lehetőségeit – mondta. Majd a halálközeli tapasztalatokról beszélt, valamint arról, hogy meditációban messze túljuthatunk a benső világok küszöbén, megismerhetjük a Fény és az üdvösség régióit, és elérhetjük a létezés célját, az Istennel való egyesülést.

A meditáció módszerének ismertetése után rövid meditáció következett, majd a Mester a hallgatóság kérdéseire válaszolt.

Szeptember 8-án angol nyelvű satsang előzte meg a közös meditációt a Kirpal Baghban. Bevezetésként Sant Kirpal Singh egy verse hangzott el:

Az, akinek a szeme találkozik a Szeretett Lényével,
és megpillantja annak glóriáját,
csak annyit tud mondani:
a Szeretett Lény most megérkezett.
Megpillantva Őt, a szemem megtelik könnyel,
mert Ő végre megérkezett.
Ahogy a szél meglebbent egy falevelet,
a szívemből ez a kiáltás szakad fel:
a Szeretett Lény megérkezett,
a Szeretett Lény végre megérkezett.

A Mester azt kérte, éljünk olyan odaadóan, mint Sant Kirpal Singh. Számunkra is Isten legyen az első, és minden más csak Őutána következzen! Olyan világban élünk, amelyben minden gondolatunk, szavunk és tettünk megőrződik. Ha ezek Isten felé irányulnak, akkor spirituálisan fejlődünk. Ha viszont a világ köti le a figyelmünket, akkor belegabalyodunk annak dolgaiba, amelyek messze sodorhatnak bennünket az igazi célunktól. Legyünk tudatosak az elménk fortélyaira! Sokszor a munkánk, az üzleti tevékenységünk veszi át az irányítást felettünk, és az hajt bennünket. Vagy például azokat, akik a különféle sporteseményeket nézik, idővel annyira leköti a csapatuk sikere vagy kudarca, hogy szinte minden egyéb elveszti számukra a fontosságát, beleértve ebbe a földi létezés célját is. Akár az üzleti élet, a munka világa, akár a sport köti le a teljes figyelmünket, kimerítjük, elfecséreljük az Istentől kapott végtelenül értékes tőkénket, az időnket.

Ha alaposan megvizsgáljuk a mindennapjainkat, kiderül, hogy mennyi időt szentelünk Isten elérésére. Az igazság, a valóság csak úgy ismerhető fel, ha meditálunk, vagyis időt fordítunk a benső kapcsolatunk megerősítésére.

A szeptember 9-i közös meditáció előtt Sant Darshan Singh egyik gázeljét énekelték el, majd a Mester arról beszélt, hogy felszínesen élünk. Megfeledkeztünk a bennünk megtapasztalható boldogságról. Azt hisszük, hogy minden kívülről jön, mert a világ színeire festődtünk. Depresszióba, kétségbeesésbe süllyedünk, és nem vagyunk tudatosak Isten oltalmára. Úgy vélekedünk, hogy az a mi felelősségünk, hogy mi történik az életünkben, mintha ellenőrzés alatt tudnánk tartani a sorsunkat. A Mester arra emlékeztette a hallgatóságát, hogy a benső világok szeretettel telítettek, és ha felemelkedünk ezekre a szintekre, felismerjük Isten mindenütt jelenvalóságát. Továbbá azt, hogy a sorsunk eredetileg sokkal több teher elviselését tartalmazta, mint ami megtörténik velünk, mert a Mestererő a beavatáskor nemcsak a szamcsita karmánkat égette el, hanem a Mester kegyéből a sors karmánk is enyhült. Ám sok esetben a legkisebb fájdalom miatt is sírunk, panaszkodunk, amit a sorsunk részeként el kell viselnünk.

A Mester nem akarja, hogy megmaradjunk a fájdalomban, hanem azt kívánja, hogy váltsuk valóra a célunkat a meditáció segítségével. A Mester sugárzó formájának kegyéből, az Ő védelmében elérhetjük az Úr trónját.

Szeptember 10-én, szombaton a meditációs beszélgetés a Mesternek azzal a kérdésével kezdődött: „Mi a világba jövetelünk célja?” Mi ugyanis állandóan a világ dolgait keressük, azok után futunk. Kellemes kapcsolatokra vágyunk itt. Hányan akarják valóban Istent? Az igazi célunk egyedül Ő. Minket azonban teljesen lekötnek a világi ügyeink. Az egészségi, az anyagi, a kapcsolati problémáink miatt emésztődünk, és nem marad időnk Istenre. A bevezetőben hallott himnusz arról szólt, hogy a spirituális Mesterünk segítségével és kegyéből képesek vagyunk megtenni a spirituális utazást a bensőnkben, és a lelkünk elérheti az egyesülést Istennel. Ehhez a benső szemünket és fülünket kell megtanulnunk használni, és Istennek szükséges szentelnünk a figyelmünket.

A kora hajnali órákban a Mester és Rita Ji vendégül látta a Kirpal Baghban az addig megérkezett közel száz külföldi satsangit. A Mester kérdésekre válaszolt, majd azokról a fejlesztésekről beszélt, amelyek Indiában és Naperville-ben történtek az utóbbi időben, továbbá a Science of Spirituality honlapjáról (www.sos.org), és arról, hogy javaslatokat vár a további nyelvek csatlakozásával kapcsolatban. Az új könyv, az Isteniség szikrája, elektronikus formában is letölthető, olvasható. Az együttlét prashad osztással zárult.

Szeptember 11-én, a vasárnapi satsangon 20 ezren vettek részt. A messzebb ülők nagy kivetítőkön is nézhették a satsangot. Az előadásain a Mester gyakran kiemelte, hogy Sant Darshan Singh költészete „az isteni Nektár bőséges vizű szökőkútja, amelyből bőségesen ihatunk, és mindig valami új édességet fedezünk fel benne.”

Ezen az együttléten a költő-szent egyik gázelje alapján Maharaj Ji a jelenlegi állapotunkat festette le, amelybe akkor kerülünk, ha megköt bennünket az egónk. Ilyenkor azt hisszük, hogy az életünk sikeressége egyedül rajtunk múlik. Előbb-utóbb rájövünk, hogy ez az egocentrikus életvitel mekkora csapás számunkra. Megítélünk, bírálunk másokat, mialatt átsiklunk a saját hibáink felett. A helyes látásmód kialakulásával és meditációban naponta meg fogjuk tapasztalni Isten jelenlétét az életünkben. Fejlesszük ki magunkban a közösségi érzést! Ez azzal kezdődik, hogy felismerjük az Ő Fényét az összes létformában. Ekkor természetes egyszerűséggel törődünk embertársainkkal, megbecsüljük őket, és szeretetben, békességben fogunk élni.

Szeptember 12-én, hétfőn a meditáció bevezetéseként azt kérte a Mester, hogy kapjon elsőbbséget az életünkben az, ami igazán fontos: Isten megismerése. A meditáció után darshant adott, a sorok mentén lassan végighaladva. Számtalan kívánság, kérés támad az elmékben és a szívekben, amelyeket Ő mind ismer. Ha jónak látja, egy mozdulattal magához int valakit akár a messzi sorokból, vagy megáll – gyakran a Bagh legvégén –, hogy türelmesen, hosszan meghallgassa a gondokat. Sokan kérnek nevet a gyermeküknek – gyakran látni újszülötteket a boldog apák kezében. Mások az egészségi állapotukról akarnak beszélni a Mesterrel, vagy feszült, aggodalmas arccal a kórházi leleteket nyújtják át Neki. Vannak, akik az eljegyzésre, a házasságkötésre kérnek áldást, vagy az életből eltávozott hozzátartozóikra. Gyakran fordulnak Őhozzá iránymutatásért a gyermekek iskolai tanulmányaival vagy pályaválasztásával kapcsolatban is. Mindenki boldog, akit a Mester megpaskol, akire rámosolyog. Bár sokan mutogatnak a saját homlokukra, ahogy a Mester elhalad előttük, Ő dönti el, hogy kinek érinti meg a homlokát, segítve a koncentrációt a meditációban.