Május 8-án, szombaton Sant Rajinder Singh kérdés-feleletet tartott a Spiritualitás Tudománya chicagói központjában. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy mi vár ránk a halál idején. A Mester válasza: a lélek megválik az emberi burkától, és utazik a benső szinteken. Ha az életünk során időt és energiát szenteltünk a spirituális gyakorlatainkra, és sikeresen magunkba ültettük az etikai értékeket, akkor a lelkünk eléri a végső célját. Ha nem fordítottuk optimális mértékben a lelkünk javára az időnket, akkor egy másik emberi létezésre visszatérünk a fizikai szintre. Ezért az a dolgunk, hogy a figyelmünket őrizzük meg a valódi célunkon.

„Hogyan keressünk egy ideális meditációs központot, ahol már folynak spirituális tevékenységek?” – hangzott el a következő kérdés. A Mester azt felelte, hogy minden satsang központ alkalmas hely a meditációra, továbbá arra, hogy a hasonló gondolkodású emberek együtt legyenek, és minél többet tudjanak meg a spirituális útról. Az egész teremtés szent. Minden hely ilyen, ahol az útkeresők Isten iránti őszinte vágyódásban ülnek együtt.

Egy fiatal felnőtt azzal kapcsolatban kért útmutatást, miként segíthetne ő egy olyan helyzetben, amelyben egy testvére visszaél bizonyos anyagi dolgokkal. A Mester válasza: ilyen helyzetben kérjük meg szeretettel az illetőt, hogy hagyja ezt abba, mert ezzel – a karmikus visszahatások miatt – elsősorban saját magának árt. Ezt tegyük kedvesen, ne elítélően! A mi dolgunk a figyelmeztetés, nem az ítélkezés. Amikor egy szeretett személ egészségtelen szokásokat vesz fel, fontos, hogy álljunk mellette, és emlékeztessük arra, hogy a hibáink ellenére mi mind Isten gyermekei vagyunk, és Ő feltétel nélkül szeret bennünket.

A program meditációval zárult, majd a Mester mindenkivel személyesen is találkozott.

Május 9-én, vasárnap a satsang az illinoisi Wyndham Hotelben volt. A Mester a bevezetőjében mindenkit szeretettel köszöntött az Anyák napja alkalmából (az Egyesült Államokban ez az ünnep május második vasárnapjára esik). Hosszan beszélt az anyák gyermekeik iránti feltétlen szeretetéről, majd azt mondta, hogy ez a legközelebbi hasonlat Isten szeretetére. Ahogy az édesanya szereti a gyermekeit, függetlenül a hibáiktól, és nem kíván mást, csak azt, hogy boldogok legyenek, Isten is mindenkit szeret, függetlenül attól, hogy ki miként él. Az Ő szeretete örök, nemcsak erre az életre terjed ki, hanem ezen túlra is.

Amikor megpróbáltatások érnek bennünket, úgy érezzük, hogy Isten cserbenhagyott bennünket. Ezek olyan karmikus események, amelyekre nem vagyunk tudatosak, és amelyeket át kel élnünk. Ha Isten nem segítene bennünket, nem lennénk képesek elviselni őket. Hatalmas a Mestererő oltalma. Fogalmunk sincs annak igazi nagyságáról. Miért segít bennünket Isten, a Mestererő? Mert mérhetetlenül szeret bennünket. Azt akarja, hogy kikerüljünk a lélekvándorlás kerekéből. Tudja, hogy hibákat vétünk. Minden nap karmákat gyártunk a gondolatainkkal, a szavainkkal és a tetteinkkel. A jó és a rossz karma egyaránt odaköt bennünket az életek és a halálok kerekéhez.

A Mestererő eljön hozzánk, ebbe a világba, hogy megszabadítson bennünket a karmikus terheinktől. A beavatáskor elégeti a szamcsita karmánkat. A krijamana karmák napi kezelésére kapjuk a simrant. Ha meditálunk, az isteniségre koncentrálunk, összekapcsolódunk a bensőnkben az Istenerővel, meg tudjuk semmisíteni ezt a karma terhet. Azt kérik tőlünk, hogy ismételjük az Istenneveket, hogy a figyelmünk az isteniségen legyen. Az életünk végén a simran segít abban, hogy ne legyen gondolatunk, amely visszahozna, így a Mester segítségével kikerülhetünk a lélekvándorlás kerekéből. Ezzel az egyetlen céllal érkeztünk ebbe a világba. Ez most a mi hatalmas lehetőségünk erre.

Ha annyit felismerünk, hogy minden erőfeszítésünknek olyannak kell lennie, amelyek egyre közelebb visznek bennünket Istenhez, akkor megfelelő módon fogjuk vezetni az életünket. Azok, akik a nagy Mesterek egyikétől elnyerték a szent beavatást, szerencsések, mert nem kerülhetnek lejjebb az emberi születésnél. Ez most a mi egyedülálló lehetőségünk Isten megismerésére, és a visszatérésünkre az igazi Otthonunkba. Arra van szükség, hogy tegyük meg a tőlünk telhető legjobbat. Ehhez minden lehetséges és szükséges segítséget megkapunk.

A szentek és misztikusok nagyon szeretnek bennünket. Azt akarják, hogy elérjük Istent, és minden helyzetben a segítségünkre vannak. A saját kezelésükbe veszik a karmánkat, így könnyen tudunk végighaladni az életen. Ha a hatalmas szeretetüket nem tudjuk megtapasztalni, ennek oka az, hogy a figyelmünk máshol, a világ dolgain jár. Ha fogalmat szeretnénk alkotni Isten, a Mester irántunk érzett szeretetéről, tekintsük példának az anyai gondoskodást!
(Ezt a satsangot a következő hét közepétől kezdve megtekinthetitek a satsang központban)

Május 15-én, szombaton kérdés-felelet volt a chicagói központban. Az első kérdés: „Milyen értékekre van szükségünk, hogy Isten felé tudjunk haladni?” A Mester elmagyarázta: Az etikus alap nélkülözhetetlen a spirituális fejlődéshez. Legyünk alázatosak, tiszták, hívek az igazsághoz, erőszakmentesek gondolatban, szóban és tettben! Szolgáljunk másokat önzetlenül! Ha etikusan élünk, könnyebben meg tudjuk őrizni az egyensúlyunkat, a nyugalmunkat a nap során, és a meditációnk is jó lesz.

Egy másik kérdés a múltban élt szentek és az élő Mester kapcsolatára vonatkozott. Sant Rajinder Singh azt mondta, hogy a szentek Isten szeretetének az üzenetével minden korban eljönnek a földre, hogy megtanítsák az emberiséget az isteniséggel való kapcsolat megteremtésére, és segítsenek az Istenhez visszavezető út megtalálásában. Ezt azért teszik, mert lelkek vagyunk, Isten lényegének hordozói. Ez az üzenet minden vallás gyökerénél megtalálható.

„Hogyan kezeljük a haragot?” – hangzott el a következő kérdés. A harag akkor tör ki belőlünk, amikor a dolgok nem a terveink, az elképzeléseink szerint alakulnak. A spirituális fejlődésünk szempontjából nagyon fontos, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat, bármilyen váratlan vagy csalódást okozó helyzettel kerülünk szembe. Találjunk menedékre a simran ismétlésében, emlékezzünk Istenre! – ez meg fog erősíteni bennünket. A meditáció rendszeres és elkötelezett gyakorlása szintén nagy erőt ad belülről a külső „viharok” elviseléséhez.

„Hogyan éljünk és dolgozzunk együtt olyanokkal, akik nem teljesen értik meg a mi spirituális törekvéseinket?” – kérdezte valaki. A Mester azt tanácsolta, hogy békésen és nyugodtan kezeljük az ilyen helyzeteket. Idővel a pozitív vibrációnk lágyítani fogja a munkatársaink, a barátaink és a családtagjaink ellenállását, és segíti őket a mi életformánk elfogadásában.

Május 16-án, vasárnap a satsangot az illinoisi a Holiday Inn Selectben tartották meg. A Mester a nyár és a limonádé közelgő szezonja kapcsán a régi mondás spirituális értelmét fejtette ki: „Ha az élet citrommal kínál, csinálj belőle limonádét!”

Igyekezzünk, hogy minden körülmények között a legjobbat hozzuk ki magunkból, és ne hagyjuk, hogy az életünk nehéz időszakai a földre terítsenek bennünket! Amikor limonádét készítünk, abba valami édesítőt teszünk. Ehhez hasonlóan az életnek is van édesítője, amely átsegít bennünket a nehéz időkön. Ez a mi pozitív magatartásunk, és az, hogy megtanuljuk uralni önmagunkat és a helyzetet. Erre akkor vagyunk képesek, ha megbízunk Istenben. Ha kifejlesztjük magunkban ezt az édességet, akkor az élet összes kihívását Isten áldásaként fogadjuk: „Édes a Te akaratod,” Az Istenbe vetett bizalmunk megáld bennünket a képességgel, hogy minden citromot élvezni tudjunk, ami az utunkba kerül. A bizalom magasztos látásmóddal ajándékoz meg bennünket, mivel már hazafelé tartunk az igazi Otthonunkba. A program meditációval zárult, majd a Mester mindenkivel személyesen is találkozott.