" November 14-én, szombaton Sant Rajinder Singh kérdés-felelet programot tartott a chicagói központban. Az első kérdés: „Melyik a legjobb életkor arra, hogy a gyermekek megismerkedjenek a Sant Mat tanításával?” A Mester válasza: „A szülők a lehető legkorábban kezdjék el gyermekeik etikai életre nevelését. A Darshan Akadémia spirituális tananyagát mindenütt használhatják a szülők, mivel ez irányt mutat és segít abban, hogy a gyermekek kicsiny koruktól kezdve etikusan éljenek.”

November 26-án, csütörtökön Sant Rajinder Singh a Hálaadás Napja alkalmából tartott satsangon mindenkinek örömteli ünnepet kívánt, majd arról beszélt, hogy Isten kegyes ajándéka az emberi születésünk, és az is, hogy élünk. Az szintén az Ő kegye, ha rágondolhatunk. Majd a pozitív életszemlélet fontosságát emelte ki, mert ez örömmel tölti be a mindennapjainkat. Az igazi értelemben vett alázat lényege az, hogy felismerjük Isten létezését mindenben és mindenkiben. Nyújtsuk át a hálánkat és a köszönetünket Istennek, és ajánljuk fel ezt az embertársainknak is az élet legkülönbözőbb helyzeteiben! – tanácsolta a Mester.

Az ünnepi együttlét, a szokásos módon, közös meditációval zárult, amelyet prashad osztás követett. November 28-án, szombaton kérdés-felelet program volt a központban. Egy Ausztriából érkezett résztvevő kérdése így hangzott: „Hogyan kezeljük az érzelmi fájdalmainkat?” A Mester azt válaszolta, hogy az érzelmi fájdalom valamilyen múltbeli karma következménye is lehet, amely a másokkal való korábbi kapcsolatainkból származik. Ez sokféle tünetet okozhat. Szomorúságot, depressziót, letargiát, kimerültséget és millió másféle szimptómát válthat ki, amelyek mind annak egy lehúzó spirál állapotának a jelei, amelyet az elménk vált ki. Ezekben az időkben lényegbevágó, hogy a spirituális út alapjára helyezve az életünket, rendszeresen meditáljunk. Ha az Úr szeretetében keresünk menedéket, nagyon hatékonyan tudjuk kezelni az érzelmi fájdalmat, és hamar túljutunk ezen a nehéz időszakon.

Egy másik kérdés: „Mi a karmikus következménye, jelentősége annak, ha igazán megbánjuk, amit rosszul csináltunk?” A spirituális Mester szeretettel emlékeztette a hallgatóságát Sant Kirpal Singh szavaira: „Ne tedd többet!” Ha egyszer felismerjük, hogy valamit helytelenül teszünk, akkor fontos, hogy lehetőleg azt azonnal állítsuk meg! Az igazi megbánás kiváltja az Úr kegyét, és segít, hogy átessünk a karmán, amit a hibánkkal okoztunk. November 29-én, vasárnap Sant Rajinder Singh a Wyndham Lisle Hotelben tartott satsangon Sant Darshan Singh néhány verssorát elemezte:

Nem utazom egyedül. Az éjszaka sötétjéből
Fény nappalába a szeretet őrült mámora az útitársam.

A Mester a spirituális utazásról beszélt, és az emberiség vágyáról Isten, az igazság és az élet céljának a megtalálására. Gyakran egyedül érezzük magunkat, amikor az élet lényegi kérdéseit kezdjük kutatni. Sokan a környezetünkből nem értik, miért szeretnénk mélyebb kapcsolatot Istennel. Ez olykor elrettenti, visszatartja az útkeresőket attól, hogy a „kevésbé járt utat” válaszszák. Valójában soha nem vagyunk egyedül a spirituális ösvényen. Az Úr keze örökké velünk van, hogy vezessen és oltalmazzon bennünket. Ha befelé fordítjuk a figyelmünket, össze tudunk kapcsolódni az isteniséggel, és feltárul előttünk a valóság.

A Mester mindenkit arra bátorított: rendületlen lelkesedéssel, kitartással és odaadással maradjunk meg a spirituális úton. Szorgalmas igyekezettel alakítsuk ki magunkban az etikai értékeket: a szeretet, az együttérzés, az igazságosság, a tisztaság, az erőszakmentesség, az alázat és az önzetlen szolgálat erényét! Így nagy léptekkel tudunk előrehaladni az utazásunkon, és jó példák lehetünk a körülöttünk élők számára. A legfontosabb az, hogy a naponta rendszeresen végzett meditációval összpontosítsuk a figyelmünket befelé! Ez összekapcsol bennünket az isteniséggel, és segít az Istennel való kapcsolatunk megértésében, és annak megerősödésében is. December 12-én, szombaton a Mester spirituális kérdésekre válaszolt. Egy fiatal nő útmutatást kért arra, hogyan értessük meg a fiatalabb gyermekeinkkel a meditáció folyamatát. A Mester azt tanácsolta: szeretettel magyarázzuk el nekik, hogy a meditációban a figyelmünket a világ helyett Istenre fordítjuk. A „befelé fordulás” során – ha a testünk nyugodt és az elménk csendes –, az érzékáramok elindulnak a lélek székhelye, a harmadik szem felé. Ez olykor a „test elhagyásának” az érzését kelti, valójában azonban ilyenkor az történik, hogy a lelkünk ráhangolódik a benső spirituális régiókra.

Egy fiatalember kérdése az apai szeretet szerepére vonatkozott. A Mester kiemelte: bár sokat írnak az édesanya szeretetéről, de az édesapa szeretete is ugyanennyire fontos a gyermekek egészséges felnevelkedésében. Az apák többsége számára természetes, hogy ők a kenyérkeresők a családban. Emiatt kevesebbet tudnak a gyermekeikkel lenni, mint az anyák. Ám az idők manapság ebben a tekintetben is változnak. A dolgozó szülők a rendelkezésükre álló kevesebb szabadidejük alatt igyekezzenek nagy figyelmet szentelni a gyermekeikre!

Az utolsó kérdés: „Kérjünk-e tanácsot és útmutatást a tanítványtársainktól a meditációs technikánk fejlesztése és a benső tapasztalataink ügyében?” A Mester kiemelte, hogy a spirituális utazást mindenkinek önmagában kell átélnie. A meditáció olyan gyakorlat, amelynél az Úrra bízzuk magunkat. Ezért nem szükséges másokra építenünk a meditációs technikánk tökéletesítése érdekében. A szorgalmas gyakorlás és a saját erőfeszítéseinkre támaszkodás kiváltja az Úr kegyét.

Ezen az estén később a Mester találkozott a sangattal, ahol a személyes találkozás örömén kívül sokan részesültek áldásban a születésnapjuk vagy házassági évfordulójuk alkalmából. December 13-án, vasárnap, a Wyndham Lisle Hotelben tartott satsangon a Mester arról beszélt, hogy az év végén általában áttekintjük az elmúlt hónapokat, felbecsüljük, mit értünk el eddig az életünkben, és mik a terveink a következő évre. Lényegbevágó, hogy ennek során ne feledkezzünk meg az egyik legfontosabb értékről, amelynek minden hagyomány és hit is kiemelt jelentőséget tulajdonít! Ez a megbocsátás. Felejtsük el bennünket ért fájdalmat, mert csak így tudunk megbocsátani. Ha a sértést megtoroljuk, akkor ezzel elsősorban saját magunknak okozunk még több fájdalmat.

A megbocsátás felé az első lépés a múlt elfeledése. Ha megbocsátjuk mások hibáit, ezzel elkezdjük legyőzni az egónkat. Ez azután békéssé teszi az elménket, és segíti a meditációnkat. Fontos, hogy önmagunkat is ajándékozzuk meg a megbocsátással. Az ember hibákat vét. Jusson eszünkbe Sant Kirpal Singh időtlen tanácsa: „Bánd meg, imádkozz, és ne tedd többé!” Így a helytelenül tett dolgaink nem válnak rossz szokásunkká. Az igaz módon folytatott élet és az igazság keresőinek társasága segít abban, hogy mindig az emlékezetünkben tartsuk az emberi lét egyetlen célját: a lelkünk egyesülését Istennel. "