Július 20-án, szombaton Sant Rajinder Singh a Greater Chicago Hindu Templomban tartott előadást. A templom vezetője a köszöntőjében nagy elismeréssel szólt a Mester spirituális munkájáról, amellyel a szeretet, a béke és az egység üzenetét hozza el az egész világba.

A Mester a válaszában meleg szavakkal köszönte meg a végtelenül figyelmes és szeretetteljes fogadtatást és a templomi közösség munkáját, azt, hogy nagy békességben tevékenykednek. Majd arról beszélt, hogy növekszik a társadalomban a családok széthullásának a tendenciája, ezért nagyon fontos a családok épségének a megőrzése, és a családtagok kapcsolatának megerősítése. Ezt az erős, sokágú tölgyfa példájával szemléltette, amely mélyen gyökerezik a talajban. Hasonlóképp fontos, hogy a mi spirituális gyökereink is erősek legyenek ahhoz, hogy szilárdan ki tudjuk állni az élet viharait, megpróbáltatásait. Ez különösen akkor válik fontossá, ha családot alapítunk, és elvállaljuk a gyermekek felnevelésének csodálatos feladatát. Az ő életüket szilárd alapokra kell helyeznünk.

Ezután a Mester arról beszélt, hogy ez az alap az etikus életvezetésünk, amellyel jó példát mutatunk és a spirituális fejlődést elősegítő környezetet teremtünk nemcsak a gyermekeink, hanem a szélesebb értelemben vett nagy családunk számára. Egy történettel és verssel az igazi valónkról beszélt, arról, hogy cseppek vagyunk a teljes tudatosság Óceánjából. A meditációban telítődünk Isten szeretetével, amely nemcsak bennünket formál át, hanem kiárad a környezetünkre is – a családunkra, a közösségünkre és az egész világra, megerősítve az Isten összes gyermeke közötti kapcsolatot.

Az előadás végén a Mester elmagyarázta a Jyoti meditáció technikáját, majd közös meditáció következett.

Július 21. vasárnap
Wyndham Lisle Hotel
Illinois

Július 21-én, vasárnap Sant Rajinder Singh a satsangon arról beszélt, hogy nem vagyunk egyedül a földi vándorutunkon. Amikor megjelennek az életünkben a nehézségek, és felismerjük a kapcsolataink múlékonyságát, kiszámíthatatlanságát, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy nagyon magányosnak érezzük magunkat. Arra vágyunk, hogy szeressenek bennünket. Ám annyira megszoktuk, hogy ezt csupán emberi szinten tapasztaljuk meg. hogy a fizikain túli szeretet létezésének a gondolatát is nehéz elfogadnunk. Ezért az örökké tartó szeretetet, boldogságot, üdvösséget a földön keressük, ami hiábavaló.

Ha valakit elveszítünk, akivel örömteli volt a kapcsolatunk, akkor nagyon egyedül érezzük magunkat. Amikor problémák jelennek meg az életünkben, azokat nem könnyű kezelnünk. Ehhez benső stabilitásra, valamilyen támogatásra és oltalomra van szükségünk.

Mivel mindannyiunk életében megjelennek a fent és lent helyzetek, a viszontagságok, ilyenkor arra gondolunk: „Honnan kaphatnék támogatást, segítséget?” Ekkor rájövünk, hogy csak azokra támaszkodhatunk, akik szeretnek bennünket. Azt reméljük, hogy ezt a szeretetet a házastársunktól, a gyermekeinktől, a testvéreinktől és talán a barátainktól kapjuk meg, ugyanis mindig emberi szinten keressük a szeretetet. Ha ilyenkor nincs senki, aki vigasztalóként mellettünk áll, akkor a megpróbáltatások idején nagyon elhagyatott állapotba kerülhetünk.

A szentek azt kérik, hogy hatoljunk mélyebbre annak megértésében, hogy mi a valódi lényünk. Az időnk ugyanis úgy telik ebben a világban, hogy valamennyi figyelmet adunk az egyik, a másik, a harmadik dolognak, és így tovább. Így soha nem éljük át az élet lényegét. A szentek tanács az, hogy ismerjük fel az igazi valónkat, a lelkünket. A spiritualitás itassa át az életünk összes pillanatát! Akkor értjük meg, hogy kik vagyunk valójában, ha szeretet ébred bennünk Isten, mindenek megteremtője iránt, akit bármilyen néven nevezhetünk. Minden szentírás kijelenti: „Azok találnak rá Istenre, akik szeretik Őt.” Itt vajon milyen szeretetről van szó? Minden szent élete egy szeretet-történet Isten iránt, aki az örök Szerelmünk, aki soha nem tűnik el, mindig, az élet összes helyzetében velünk marad, segít és oltalmaz bennünket.

A szentek és misztikusok azért jönnek el a világba, hogy emlékeztessenek bennünket: minden lépésünknél átölel bennünket az Úr szeretete. Minden idők Mesterei megmutatják annak útját-módját, hogyan merülhet bele a lelkünk Isten szeretetébe. A kulcs: a meditáció. Ha csendben ülünk, egy spirituális Mester segítségével képessé válunk a fizikai testtudat fölé emelkedésre, és felismerjük a lelkünket. Ha felvirrad az életünkben a valóságra ébredés hajnala, akkor megértjük, hogy Isten egy része ott él mindannyiunkban, cseppek vagyunk Isten tudatosságának Óceánjából. Ekkor állandóan tapasztalni fogjuk, hogy az Ő szeretete átitatja az egész lényünket.

Július 28. Mesterek napja

Július negyedik vasárnapja a Sant Mat hagyományban nagyon fontos napot jelez. Sant Darshan Singh kezdeményezésére jött létre a „Mesterek napja”, amelyen a tiszteletünket és a hálánkat fejezzük ki a spirituális Tanítóink, a Mestereink előtt.

Ha egy szent megérkezik a világba, azt tapasztalja, hogy fájdalomban élünk. A nehézségeinket elviselhetetlennek, kezelhetetlennek érezzük. Ő látja ezt, és a szívében ott van az együttérzés fájdalma. Segíteni akar annak megértésében, hogy az élet nem nehéz, hanem üdvöt adó. Ezért fáradhatatlanul dolgozik a gondok felhőinek eloszlatásán.

A Mesterek mindig arra emlékeztetnek bennünket, hogy a földi létezésünk egyetlen igazi célja: találja meg a lelkünk az utat vissza, az Úr ölébe. Az ő oltalmuk és segítségük négy szinten ér el bennünket. Az első szinten együttérzésből könnyíteni igyekeznek a szenvedéseinken, és az útmutatásaikkal átsegítenek az élet nehézségein. A satsangon azt halljuk: a gondjaink igazi oka az, hogy elválasztódtunk az Úrtól. Ezért a második szinten újra összekapcsolják a lelkünket az Istenerővel. Az isteniséggel való kapcsolatunk megkönnyíti az élet erőpróbáinak a kezelését. Ahogy ezen a szinten egyre szorosabbá válik a kapcsolatunk az Úrral, megtapasztaljuk azt a boldogságot, üdvösséget, amelyet Isten küld nekünk. A harmadik szinten hálát érzünk mindazért, amiben áldásként részesülünk. Ez az Isten iránti hála mindenki szeretetében teljesedik ki, ami a negyedik szintet jelképezi a spirituális utazásunkon.

Ebben a világban a segítséget azért a Mester fizikai formáján keresztül kapjuk meg, mert fizikai lényként erre a szintre vagyunk tudatosak. Emiatt a Mestererő ezen a szinten ebben az alakban munkálkodik. A történelem azt tanúsítja, hogy a tanítványok minden időkben nagy szeretetet és tiszteletet éreztek a Mesterük iránt, mert az Ő szeretete emelte a spirituális gyermekeit a földi szintről az isteniségbe.

Augusztus 10-11. Vega Fesztivál Chicagóban:
„Jó étel, egészséges élet” IL, Naperville

Mintegy 25.000 látogató kereste fel a Spiritualitás Tudománya által szervezett 2013-as Vega Fesztivált. A Sant Rajinder Singh irányításával az elmúlt nyolc év során szervezett ilyen programokon oly mértékben növekedett a látogatók száma, hogy mára ez lett Észak-Amerika legnagyobb vegetáriánus ételfesztiválja.

A ragyogó napsütésben kellemes látványt nyújtottak a vidám színekbe öltözött sátrak. A száz kiállító- és árusítóhelyen, bódéban vegetáriánus termékeket, természetgyógyászati szolgáltatásokat, egészséges termékeket és a vegetáriánus táplálkozással kapcsolatos információkat nyújtottak. Idén is a „Fogadd el a vegetáriánus kihívást!” sátornál regisztrálhattak a látogatók, ahol az általános tájékoztatáson kívül ételrecepteket és vega éttermek címeit kapták meg – ezzel is megkönnyítve a vega életmódra való áttérését.

Gyakorlott meditálók fogadták a „Tanulj meg meditálni!” sátorba érkező új érdeklődőket, ahol bevezették őket a Fényre való meditáció gyakorlatába. Egy másik sátorban a Spiritualitás és Egészség program keretében szakemberek egész nap előadásokat tartottak az egészség, a táplálkozás és a spiritualitás különféle aspektusairól.

A nemzetközi ételudvarban hatalmas kínálat várta a látogatókat dél-amerikai, karib, olasz, amerikai, dél-indiai, közép-keleti, japán és thai különlegességekkel. Az ételbemutatók is hatalmas sikert arattak, ahol neves szakácsok mutatták be, hogyan készülnek a különféle vega, nyers és gluténmentes ételek.

A Vega Fesztivál hatalmas gyermeksátrában szakembergárda és élőzene fogadta a gyermekeket. Kézművesség, leleményes közös játékok és arcfestés mellett sok egyéb mulatsággal tölthették el a két napot. Ebben az évben újdonságként Gyermekparádét is rendeztek. A felnőttek nagyon élvezték, amint az apróságok eperjelmezben vagy gyümölcssalátaként masíroztak végig a program helyszínén. A fesztivál alatt végig szólt az élő muzsika: reggae, pop, rap, rock & roll és latin zene.

Mindkét nap fénypontja Sant Rajinder Singh előadása volt. A „Mi a meditáció?” című szombati előadásán a spirituális Mester arról beszélt, hogy a meditáció az eszköz, amelynek segítségével a figyelmünket a külső világ helyett a spirituális területre tudjuk irányítani, amely telített Fénnyel, szeretettel és boldogsággal. Az utazás során, amely a fizikaiból az istenibe emel bennünket, felismerjük az igazi valónkat és egyesülünk minden élet Forrásával. Ez belülről átformál bennünket. Ennek eredményeként felismerjük Isten teremtésében az egységet, és automatikusan szeretet és együttérzés fejlődik ki bennünk az embertársaink iránt.

A vasárnapi előadás, amelynek címe: „A meditáció gyógyító ereje és a vegetarianizmus” volt, arra összpontosított, hogy a növényalapú étrend miként segíti a spirituális fejlődést. Nyugodtabbak, békésebbek leszünk, ami megkönnyíti a lelkünk benső utazását. A Mester egy humoros történettel az embertársaink iránti együttérzés fontosságát példázta. Ha ez az érzés ott van bennünk az egész teremtés iránt, akkor könnyen választjuk a vega életmódot.

A Mester az előadások után mindkét napon elmagyarázta a Jyoti (Fényre való) meditáció módszerét, és ezek a programok közös meditációval zárultak.

Augusztus 18. vasárnap
Westin Hotel
IL, Lombard

Augusztus 18-án a Mester a karma, az akció és reakció törvényéről beszélt, amely a három alsó szinten irányítja a létezésünket, így a fizikai világban is, ahol most élünk. A „karmikus örökségünk” a korábbi emberi életeink gondolatainak, szavainak és tetteink következményei, visszahatásai. Csak emberként rendelkezünk a helyes és a helytelen megkülönböztetésének a képességével. Ebben az életünkben is minden gondolatunk, szavunk és tettünk megőrződik.

Mivel nem látjuk tisztán, hogy mi magunk alapozzuk meg a jövőnket, ezért felelőtlenül ide-oda kapkodunk, és nem teszünk igazi erőfeszítéseket a szép holnap megteremtéséért. Emiatt gyártunk karmákat. Az, amit ma teszünk, hatalmas hatással van mindarra, ami a jövőben megtörténik velünk. Tekintve, hogy ma azt aratjuk le, amit a múltban elvetettünk, az életünkben bekövetkező dolgok nincsenek a teljes ellenőrzésünk alatt. A pralabda karmák 75%-ban határozzák meg ezt a földi létezésünket. Amiatt, ami korábban a lelkünkkel történt, most különféle állapotokat kell átélnünk. A karma az emberi létezés velejárója, de nem szükségszerű, hogy minden visszahatás még ebben az életben megjelenjen. A tetteinknek sok-sok élettel későbbi kihatásai is lehetnek. Ez teszi még nehezebbé annak megértését, hogy bizonyos dolgok miért esnek meg velünk. Tételezzük fel, hogy valaki nagyon egészséges, gondosan táplálkozik, testgyakorlatokat végez! A betegség így is megjelenhet az életében. Ha megbetegszünk, nincs mód arra, hogy minden esetben az okok végére járjunk.

A megértést mindenki esetében az addig megszerzett ismeretek határolják be. De mindannyiunk számára annak belátása az igazán nehéz, hogy miért nincs mindenre logikus magyarázat. Azok viszont, akik képesek e tény előtt fejet hajtani, nagyon békésen kezelik az életük dolgait. Isten teremtette meg a világot. Ő mindenkinél ésszel felfoghatatlanul intelligensebb. Egy pillanat alatt mennyi mindent hozott működésbe! Nekünk viszont egyetlen jó döntés meghozatala is mily hosszas mérlegelést igényel! A Teremtő kezében van az összes szál. Ő mozgatja azokat. Ám adott nekünk valamennyi szabad akaratot, amely a földi létünk 25%-ára vonatkozik. Esélyt adott a választásra.

Sant Kirpal Singh azzal bíztatott bennünket: „Ha a napjaink 10%-át, megközelítően két és fél órát a spirituális gyakorlatainkra fordítjuk, akkor eljutunk az igazi Otthonunkba.” Tudjuk, hogy időt és energiát kell fordítanunk arra, hogy kikerüljünk a lélekvándorlás kerekéből. Mégsem ültetjük ezt gyakorlatba. Miért? Az elménk eltérítő mesterkedései miatt. Nem akarja, hogy megismerjük Istent. A világi tevékenységekbe merülten akar tartani bennünket.

Nem olyan nehéz Istent megismernünk és Ővele lennünk, mint feltételezzük. Ő bennünk él. A kérdés csak az, hogy hol van a figyelmünk. Ha az a világban kóborol, akkor kétségkívül messze vagyunk Őtőle. Mivel Ő önmagunkban található meg, ezért oly fontos a csendben ülés, a meditáció. A meditációban a figyelmünket a külső világból befelé fordítjuk. A figyelmünk a lelkünk külső kifejeződése. Ahol a figyelmünk, azzá válunk. Ha a bensőnkben tartjuk, ahol az Úr lakozik, akkor átitatódunk az isteni jellemzőkkel.

Ismerjük fel, hogy a jövőnk attól függ, amit ma teszünk! Ha megértjük a karma törvényének a működését, és ennek megfelelően cselekszünk, akkor békés, boldog lesz az életünk. Ha Istenen tartjuk a figyelmünket, akkor kikerülünk a lélekvándorlás kerekéből.

Augusztus 25. vasárnap
Marriott Hotel
IL, Naperville

Az augusztus 25-i satsangon a spirituális Mester a lélek és Isten közti kommunikációról beszélt. A lelkünk csepp az isteniség Óceánjából, így közvetlen kapcsolatban van a teljes tudatosság és szeretet Óceánjával. Isten bennünk lakozik, és minden rezdülésünket ismeri. Az Istennel való kommunikációhoz nincs szükségünk semmiféle közvetítő eszközre, csak őszinteségre.

Ha valami nem az elképzeléseink szerint alakul az életünkben, emiatt mindig másokat okolunk. Gyakran éppen Istennek teszünk szemrehányást, amiért a dolgok nem az elvárásainknak megfelelően történnek. Arra gondolunk: „Vajon Isten miért nem kegyesebb hozzám?” Megfeledkezünk arról, hogy Ő mindig a legjobbat adja nekünk. Ezt sajnos nem ismerjük fel.

Az persze előfordul, hogy évekkel, olykor 10-15 évvel később visszatekintve elismerjük, hogy valójában minden úgy volt jó számunkra, ahogy bekövetkezett. A történések idején azonban zaklatottak vagyunk, mert azt szeretnénk, ha Isten a nekünk tetsző módon rendezné el a dolgainkat. Ám Ő mindig azt adja, ami a javunkat szolgálja. Mivel nem tudjuk, mi jó nekünk, ahhoz ragaszkodunk, amit akarunk. Emiatt nem tudunk örülni Isten adományainak.

Ha állandóan az Úrra hangolt állapotban vagyunk, akkor úgy élünk, ahogy kell. Hogyan kerülhetünk összhangba Istennel? Nyitottan figyeljünk Őrá! Ez az „üres kehely” állapota. A szentek elmagyarázzák, hogyan nyerhetjük a legtöbbet az életünkben. Ha kehelynek képzeljük magunkat, akkor e cél érdekében üresnek kell lennünk.

A legtöbbünk félelemben él. Aggódunk, nyugtalankodunk, és gyakran nem is önmagunk, hanem a szeretteink miatt. Felelősnek érezzük magunkat értük. A holnaptól való félelem az, ami áldozatul ejt bennünket. Ez rengeteg időnket rabolja el, amit olyan tevékenységekre vesztegetünk el, amelyeknek nincs semmi értelme. A lélegzeteink száma és a földi létünk időtartama előre meghatározott. Ha ezt a kincsünket a jövőtől való félelemben, aggodalmakban pazaroljuk el, az eltelt idő soha nem hozható vissza.

Azok viszont, akik megbíznak Istenben, tudják, hogy Ő mindenkit a létező legjobb módon támogat, védelmez. Ebben kis különbségek lehetnek az egyes emberek karmája, szükségletei és aszerint, hogy mi a legmegfelelőbb számukra. Isten előtt ugyanis nyitott könyv a múlt, a jelen és a jövő, ezért tudja, hogy mi jó nekünk, és ez fog bekövetkezni az életünkben.

Akkor tudjuk átélni Isten oltalmát és szeretetét, ha a meditációban elindulunk a bensőnkbe. Ott meg fogjuk tapasztalni az Úr állandó jelenlétét, azt, hogy Ő az életünk minden pillanatában velünk van. E tapasztalatok nyomán megerősödik a bizalmunk Őbenne, és egyre több szeretet tölti be az életünket. A bizalom állapotában eltűnik belőlünk az összes félelem, és így képessé válunk arra, hogy aggodalmak nélkül nézzünk szembe az élettel.

Augustus 31. szombat
Pipers Banquet Hall
IL. Aurora

A csodálatos együttlétek után a chicagói sangat ezen a nyári satsangon élvezhette utoljára Sant Rajinder Singh fizikai jelenlétét, mielőtt elutazik Indiába. Az elmúlt hónapokban Maharaj Ji minden hétvégén tartott satsangot ebben a térségben, amelyeken nemcsak Amerikából, de szerte a világból is sokan részt vettek.

Maharaj Ji a satsang bevezetéseként Isten szeretetéről beszélt, amely határtalan és feltételnélküli. A lelkünk számára ez az egyetlen táplálék. Csak az isteni szeretet közvetlen megtapasztalásától erősödhet meg a lelkünk. Akármennyi erőfeszítést teszünk is, az elménk, az intellektusunk szintjén képtelenek vagyunk megérteni az Úr szeretetét, mivel Ő határtalan, az elménk viszont behatárolt. A szeretet Óceánjának nincsenek partjai, az a végtelenbe nyúlik. A lelkünk ennek a határtalan Óceánnak a cseppje. A Mesterlélek küldetése az, hogy megteremtse a csepp és az Óceán kapcsolatát. Ő a „szeretet hídja”, amely az igazi Otthonunkkal köt össze bennünket.

A satsang és a közös meditáció után tortavágás következett a Mester közelgő születésnapja tiszteletére. A sokféle színű rózsával díszített torta azt jelképezte, hogy a spirituális Mester jelenlétében minden „rózsás”, és a Mesterek családja az Úr kertjének sokféle virágából áll. "