Sant Rajinder Singh mélyen tisztelt vendége és szónoka volt az illinoisi Indiai és Amerikai Orvosi Társaság (IAMA) november 16-i találkozójának, amelyet az itteni Meadow Klubban szerveztek meg.

A bevezető részben bemutatták a spirituális Mester munkásságát, amelyet a Spiritualitás Tudománya vezetőjeként, az Emberi Egység Nemzetközi Konferenciák elnökeként az emberiség felemelkedése, az egység és a béke megteremtése érdekében végez a világban. Eztán a Mester a meditáció sokféle előnyéről, jótéteményéről beszélt az orvosoknak, az egészségügyben dolgozóknak.

Elismeréssel szólt az IAMA küldetéséről. Ez a szervezet „elkötelezte magát a betegellátás, az egészségi oktatás és a társadalmi egészséggondozás kiváló szakmai ellátása mellett.” Kiemelte, hogy szerte a világon egyre többen ismerik fel a meditáció sokféle hasznát. Számos orvosi szaklap és nemzeti hírlap számol be a meditáció fizikai, mentális és érzelmi előnyeiről, amelyek mind csak melléktermékei a meditáció gyakorlásának. Ugyanis a testi és a mentális egészségünk egyértelműen a lelkünk egészségén, erején múlik. A meditáció igazi célja az, hogy megtapasztaljuk a létezésünk valóságát – a lelkünket.

A halálközeli élmények területén folytatott orvosi kutatások eredményeire is hivatkozva a Mester kiemelte, hogy a lélek a fizikai szinten, a testi, mentális és érzelmi tudatosság szintjén túl is létezik. A benső Fény, szépség és Muzsika csodálatos látványai ott vannak mindannyiunkban, és ezek megtapasztalásához nincs szükségünk fizikai traumára. A meditációban eljuthatunk a benső világokba.

Az előadása befejező részében a Mester meditációba helyezte a hallgatóságát. Ezt követően az IAMA díszoklevéllel ismerte el a Mesternek az emberiség szolgálatában végzett hatalmas spirituális munkáját.

November 17. Sheraton Hotel IL, Lisle

Ezen a napon van Guru Nanak születésének az évfordulója, aki 1469-ben született. Ő a szikh vallás alapítója és az első a tíz szikh Guru sorában. A „szikh” szó „tanítvány”-t jelent. Az egész világon megünnepelték Guru Nanak születésnapját, amelyet Gurpurab-nak neveznek.

Maharaj Ji Guru Nanak tanításának lényegéről szólva kiemelte: Isten szeretete a hitünktől, a vallásunktól függetlenül mindannyiunké. A szikhek szent könyve a Gurbani, amelyet Guru Arjan Dev, az ötödik szikh Guru állított össze. A Mester az Ő szavait idézte:

Ó, testvérem! Igyuk együtt az isteni Nektárt!
Az isteni Naam örökkévaló.

A vers mondanivalójának a kifejtése kapcsán a Mester a spirituális fejlődés két szakaszáról beszélt. Az elsőn találunk valamit, ami megragad bennünket, mert feltárja előttünk a szívünkhöz, a lelkünkhöz, az igazsághoz, az Istenhez vezető utat. Ez a keresés eljuttat minket a tökéletes Mester lábához, aki megmutatja nekünk az Isten felé vezető ösvényt. Majd elnyerjük a beavatást a benső titkaiba.

Azok a szerencsés lelkek azután, akik eljutottak a tökéletes Mesterhez, és megkapták a beavatást, belépnek a spirituális fejlődés második szakaszába. Ez a gyakorlat szintje. Elkezdik gyakorolni mindazt, amit megtanítottak nekik: a test és az elme csendjében ülést. A naponta végzett spirituális gyakorlatoknak köszönhetően fokozatosan feltárul előttünk az igazság. Ha Isten végtelen kegyéből sikerül eljutnunk az első szintre, de innen nem haladunk tovább a másodikra, akkor nem érhetjük el a létezésünk végső célját.

Sok a viszontagság az életünkben, amelyek a múltbeli karmáinkon alapulnak. Sokféle helyzeten megyünk keresztül. Van, amikor a külső életünk dolgai jól alakulnak, máskor nagy nehézségekkel kerülünk szembe. Amikor napfényes az életünk és boldogok vagyunk, akkor megfeledkezünk Istenről. Igazából egyik állapot se jó nekünk.

A szentek azt tanácsolják, hogy őrizzük meg a benső egyensúlyunkat. Ebben a földi világban minden átmeneti jellegű. Semmi nem marad meg örökre, kivéve az Istenerőt, amely mindent működtet. Erre kapcsolódjunk rá, ezt tapasztaljuk meg! Hiszen ez minden boldogság, öröm örök forrása.

Hálaadó ünnepi program
2013. november 24-29. Chicago, Hilton Hotel

A hatnapos program reggeli meditációból, satsangból, különféle csoportokban folytatott munkatalálkozókból, a Mesterrel való kora délutáni találkozókból (satsang és egyéni beszélgetések), valamint közös vacsorákból állt.

1. nap: November 24. vasárnap

Miután a Mester köszöntötte a világ minden részéből érkezett vendégeket, a hálaadás jelentőségéről beszélt. Legyen a szívünkben hála Isten iránt! A Teremtő hozott bennünket ebbe a világba. Ő mindenünk adományozója, a földi sorsunk irányítója. Az Ő kegyéből történik minden az életünkben. A következő napok együttlétein összpontosítsunk az áldásokra, amelyekben mind részesülünk! – kérte a Mester.

A szentek és misztikusok tanítása szerint az élet maga derűs, reménnyel teli, és mindannyian állandóan boldogok lehetünk. Nem ismerjük fel, hogy az életünk a lehetséges legjobb módon folyik, csupán az elménk kelt bennünk lehangoló, negatív érzéseket, mert nem akarja, hogy megbecsüljük Isten kegyét és magát az életet. Az elménk folyton újabb nehézségeket igyekszik támasztani, hogy távol tartson bennünket a helyes iránytól.

A Mester a program során Sant Darshan Singh egyik gázeljének a versszakait elemezve a spirituális út szépségeiről, az isteni szeretetről beszélt, amely mámorító, és az élet nehézségei fölé, a boldogságba emel bennünket.

Az első versszak így hangzik:

A mámorító szeretet hullámaival betöltötted a szívünket;
és az egykori tüskék helyén szirmot bontanak a virágok.

Mi minden szeretet forrása? E világ összes szeretete a Teremtőből ered. Ő a mi örök Szerelmünk. Lelkek vagyunk, Isten részei és szeretői. Erre Isten irántunk érzett szeretete ébreszt rá bennünket. A bensőnkben megtapasztalhatjuk a szeretet Óceánját, de erre a magunk erejéből nem vagyunk képesek. Ehhez a Mester kegyére van szükségünk.

Mind keressük az örömöt, az örökké tartó boldogságot, de az elménk mindig közbelép, és akadályokat gördít elénk. A Mester tanácsa az: beszéljünk az állandóan kritizáló, analizáló intellektusunkkal, amely azzal, hogy jónak vagy rossznak minősíti a dolgokat, folyton bírál. Azt mondjuk: „Én jól látom, hogy ez így nem jó.” Mindenről van valamilyen szurkáló észrevételünk. Ennek mind az elme az oka. Ezért nevezi Darshan Mester sötétnek. Az elme sötétséget, a lélek pedig fényt hoz az életünkbe. Ha mindig az elménk a nyertes, akkor nem tudjuk átélni a boldogság állapotát. Ne engedjük szóhoz jutni! Amíg az elme aktív, addig nem ismerhetjük meg az igazi valónkat. Ezért tartsuk nyugalomban, csendben!

A vers második sorában a tüskék az elme szintjén élést jelképezik, amely állandóan a minden napi élet gyakran negatív történéseit akarja ránk erőszakolni. Ezen kívánja tartani a figyelmünket. A virágzó kert képe – a rózsa és a többi szép virág látványa és illata – a szeretettel teli életet szimbolizálja.

Az isteni részünk a lelkünk. Ennek csendjében válunk képessé Isten mámorító szeretetének a megtapasztalására. Ennek módszere a meditáció. Ha örök békességre, boldogságra vágyunk, kapcsolódjunk össze ennek örök Forrásával, vagyis meditáljunk rendszeresen! – tanácsolta a Mester. A Mester előadását minden nap közös meditáció követte.

2. nap: November 25. hétfő

Maharaj Ji ezen a kora délutáni satsangon Sant Darshan Singh verssorai alapján azt elemezte: Hogyan hat ránk a tökéletes Mester jelenlétében tartózkodás? Ekkor vajon mi történik velünk?

A szeretőid nem nyerték vissza az érzékeiket,
mióta feltártad előttük az örökkévalóság titkait.

Az első verssor Isten igazi keresőinek benső állapotáról szól. Miért nem nyerték vissza a fizikai érzékeiket? Mit tett a Mester? Erre a magyarázatot a második sor adja meg: „Feltártad előttük az örökkévalóság titkait.” Ha a satsangon valóban a Mesteren van a figyelmünk, akkor megértjük, hogy Ő magáról az élet lényegéről, Istenről, az Ővele való kapcsolatunkról, az Ő megtapasztalásáról, a testi tudatosság fölé emelkedésről beszél.

Olyasmikről hallunk, amikről korábban nem sokat tudtunk. Rajtunk múlik, hogy hol a figyelmünk a satsangon. Az egyik fülünkön bemegy, és a másikon kijön, amit hallunk? Lelkesen beszélünk arról másoknak, milyen szép dolgokat mondott a Mester? Vagy megemésztjük a satsangon hallottakat, és napi munkával igyekszünk az életünket ennek megfelelően átformálni.

Akik megfelelően meditálnak, és a fizikai testtudat fölé emelkedve átélik önmagukban az isteniséget, azok a figyelmüket nem a környezetükön, hanem Istenen, minden öröm, a boldogság örök forrásán tartják. A szentek mindannyiunkat ennek az állapotnak az elérésére ösztönöznek. Azt mondják, hogy ezt az életet nem a külső világ, hanem Isten megtapasztalására kaptuk. Az emberi születés a teremtés csúcsa és koronája. Minden feltételt megkaptunk Isten megismeréséhez. Rajtunk múlik, hogy ezeket a javunkra fordítjuk-e.

3. nap: November 26. kedd

A Mester a hallgatóság nagy meglepetésére egy egyedülálló kérdés-feleletet tartott. Sok humorral fűszerezve Ő tette fel a kérdéseket, és a hallgatóság válaszait kérte rájuk. Majd mindig hozzátette a válaszokhoz a saját szavait is. Végül e kérdés-feleletből született gyöngyszemek teljes füzért alkotva, a Sant Mat tanításának összegezésévé váltak.

A Mester e dinamikus, vidám, a teljes hallgatóság figyelmét magával ragadó kommunikáció kapcsán lehetőséget teremtett a tanítás alaptételeinek széleskörű tisztázására. A főbb témák a következők voltak: az etikus értékek beleültetése az életünkbe, a napi meditáció fontossága, az önelemzést segítő napló vezetése, a vegetáriánus életvitel, az erőszakmentesség erénye, a karma törvénye, az önzetlen szolgálat, a satsangon részvétel fontossága, a fogékonyság, a kapcsolatunk Istennel, az isteni szeretet és a Guru szerepe a tanítvány életében.

4. nap: November 27. szerda

Chicago beceneve: „széljárta város.” Ezen a héten a Michigan tó felől áradó nagy erejű szél zimankós hideget hozott a városba. Ennek teljes ellentéteként meleg, vidám, nagyon kellemes légkörben folytatódtak a hálaadó ünnepi programok a Hiltonban, amelyhez ezen a napon újabb százak csatlakoztak a világból.

Maharaj Ji ezen a délutánon először nagy szeretettel köszöntötte a hallgatóságot Hanukka zsidó fesztivál alkalmából, amely ezen a napon, naplementekor kezdődik el. A gyertyák fénye nyolc napon keresztül fog égni. Ez a makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére (i. e. 165.), a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át magától égő mécses ősi csodájára emlékezteti az embereket.

A Mester a történet kapcsán a benső Fényről beszélt, amely elsöpri a maja világának a sötétségét. Újabb két gyönyörű verssort idézett Sant Darshan Singhtől:

Meggyújtottad a lámpásokat a spirituális gyakorlatok ösvényén,
és a meditáció virágai kivirultak az úton járók szívében.

Az emberiségnek szüksége van egy élő, tökéletes Mesterre, aki „meggyújtja a Fényt” mindazok lelkében, akik az Ő lábához megérkeznek. A Mester figyelme azzal segít rajtunk, hogy megvilágítja az utunkat. Odavonz bennünket, ahonnan elérhetjük a végső célt.

A szentek tanítása, az írásaik megmutatják az irányt, amely felé haladnunk szükséges, de szakavatott vezető és személyes tapasztalat nélkül mégsem tudjuk, hogy valójában miről is van szó. Ezért helyeződik kiemelt hangsúly az utunkon a spirituális gyakorlatra, az isteniség megtapasztalására a benső csendben. Csak ezután leszünk képesek felismerni, hogy kik vagyunk, mi a kapcsolatunk Istennel.

Amikor Sant Darshan Singh azt mondja: „Meggyújtottad a lámpásokat a spirituális gyakorlatok ösvényén” – ezzel azt emeli ki, hogy az isteniség megismeréséhez nélkülözhetetlen a meditációs gyakorlatok elvégzése. Mindazok meditációja egyre jobb lesz, akik hazafelé haladnak, mert égnek az útjelző lámpások. Ezt fejezi ki azzal, hogy „a meditáció virágai kivirultak az úton járók szívében.” Egyre többet fogunk meditálni, így ennek gyümölcsei is hamarabb érnek be, és gyorsabban jutunk célba.

5. nap: November 28. csütörtök, Hálaadás napja

Ezen a napon az Egyesült Államokban 87. alkalommal ünnepelték meg a Hálaadás napját. A Mester az ünnep alkalmából tartott előadását a következő szavakkal vezette be: „E nap jó alkalom arra, hogy a figyelmünket az Úr kegyeire irányítsuk. Ezen a napon mondjunk köszönetet az Úrnak az Ő összes ajándékáért, amelyekkel mindannyiunkat megáld!”

Majd arról beszélt, hogy valamennyiünknek vannak karma terhei, amelyek miatt a különféle fent és lent helyzetek elkerülhetetlenül bekövetkeznek az életünkben. A kérdés az, hogy ezek milyen mértékben hatnak ránk. Ha nagyon, akkor a földre kerülhetünk. Ha viszont Istené a figyelmünk, ha mindig megmaradunk az Ő szeretetében, akkor az élet hullámverései nem képesek befolyásolni bennünket. Ez a kulcsa az életen való megfelelő áthaladásnak. Ha megőrizzük a figyelmünket Istenen, akkor az életünk minden szempontból a helyére kerül. Ehhez a szeretet benső megtapasztalására van szükségünk. Enélkül az életben semmi egyébnek nincs értelme, és a különféle helyzetek nagyon nehézzé válnak számunkra.

Isten minden pillanatban a legjobbat adja nekünk. Ha ezt felismerjük, akkor nagyon simán telnek a napjaink. Nemcsak meghallgatnunk kellene ezeket a szavakat: „Édes a Te akaratod!” Az szükséges, hogy valóban ez legyen az életünk alapja. Isten kegyéből lehetünk ma itt, egyébként a lelkünk a 8,4 millió létforma bármelyikébe kerülhetett volna. Ezekben se lehetőségünk, se eszközeink nem lennének Isten megtalálására.

Ha a nagy Mesterek tanítását a gyakorlatba ültetjük, akkor mind valóra válthatjuk ezt a célt. Jó, ha halljuk a Mesterek tanítását, de még jobb, ha éljük azt. Ha valamilyen ismeretet megszerzünk, de nem próbáljuk ki az életünkben, akkor abból semmit sem nyerhetünk. A lényeg tehát a spirituális gyakorlatok napi rendszerességű elvégzése.

A satsangot zenés műsor követte, amelyen a sangat tagjai az Urat dicsőítő dalokat adtak elő.

6. nap: November 29. péntek

A Mester a program zárónapján kiemelte, hogy a spirituális út nem olyan bonyolult, mint ahogyan azt az elménk igyekszik elhitetni velünk. A szentek azt kérik, hogy éljünk egyszerűen. Az élet lényegének a megértése, az igazság felismerése, az Istenhez vezető út és az egyesülés Ővele – ezek mindegyike egyszerű dolog. A komplikáltság abból adódik, ha az intellektusunk belegabalyodik abba a folyamatba, amelyet valahogy értelmezni akar. Ráadásul az elménk nem Isten, hanem a külső világ felé ösztökél bennünket. Emiatt egy sor akadályt gördít elénk, amelyek vagy hátráltatják, vagy megakadályozzák a lelkünk felismerését és az Istennel való találkozásunkat. A Mester e bevezető gondolatok után Sant Darshan Singh gázeljének egy újabb versszakát idézte:

Elég egyetlen pillantásod a jelenlevők soraira,
és a kegyet befogadó megismeri bőségesen ontott kincseidet.

Ha valóban éljük az utat, ha előrehaladunk a spirituális utazáson, akkor a szentek szavai egyre világosabbá válnak számunkra. Ha nem meditálunk, nincs benső tapasztalatunk, akkor e verssorok mondanivalója sem igazán érthető számunkra.

A versben bemutatott helyzet a következő: vagy egy kisebb csoport találkozik a Mesterrel, vagy több százan, sok ezren vannak együtt a satsangján. Ő szerető darshanjában részesíti a program résztvevőit. Akármekkora tömegben ülünk is, mindannyian közvetlen kapcsolatban vagyunk a Mesterrel. Ő mindenkinek egyformán felkínálja az isteni szeretetet és a spirituális energiát a szerető pillantásain keresztül. Ezek hatalmas hajtóerőt nyújtanak a bensőbe emelkedéshez. A Mester iránti szeretet, bizalom, a fogékonyság mértékén múlik, hogy ki mit él át, mennyit fogad be a darshanból. Ha a gondolataink messze ragadnak bennünket, mialatt a Mester jelenlétében vagyunk, akkor az Ő darshanjait nem tudjuk a legnagyobb javunkra fordítani. Senki más, csak a kegyet befogadó ismeri meg a Mester bőségesen ontott kincseit.

A Mesterbe vetett bizalom nagy áldás. Ha felismerjük, hogy a Mestererő az életünk összes lehetséges helyzetében a segítségünkre van, akkor azt is megértjük, hogy a Mesternek tőlünk semmire sincs szüksége. Mi szeretnénk valamit kapni Őtőle, hiszen Ő azért él, hogy célba vezessen bennünket. Az Ő egyetlen küldetése ezen a világon: segít Isten megismerésében, és a Vele való összekapcsolódásunkban. Azok válnak fogékonnyá, akik megbíznak a Mesterben, a Mestererőben, akik szeretik Őt. Az ilyen emberek tudják, hogy mindenképp az fog bekövetkezni az életükben, ami jó nekik.