Október 2-4. Luknow

Október 2-4. között Sant Rajinder Singh Luknowba látogatott. A Delhitől mintegy 500 km-re fekvő Luknow Uttar Pradesh állam fővárosa, és Delhi után Észak-India legnagyobb és legfejlettebb városa. Már a 18-19. században is úgy ismerték, mint multikulturális települést, ahol sokféle művészet virágzott. Ma oktatási, kereskedelmi, pénzügyi, gyógyszergyártási, technológiai tervezési, kulturális, turisztikai, zenei és költészeti központ. A város életstílusára nagy hatással voltak a muzulmán uralkodók. Ezekből a régi időkből ered a „nábobok városa” elnevezés.

Október 2-án, szerdán a Mester a repülőtérről egyenesen a satsang helyre ment, ahol egész Észak-Indiából ötvenezren vártak az érkezésére. Miután a város vezetősége virággal, a gyermek satsang egy dallal köszöntötte, Mata Rita Ji egy shabdot adott elő. A Mester előadásának középpontjában az emberi születés igazi céljának kifejtése állt: ha beleragadunk a világi tevékenységek mocsarába, ez megakadályozza, hogy az igazi valónk megismerésének és Istennek szenteljük a figyelmünket. Ha a fizikai testünkkel és elménkkel azonosulunk, akkor nem vagyunk képesek felfedezni a lelkünket, és állandó stresszben, feszültségben telnek a napjaink. A külső világban hiába keressük az örökké tartó boldogságot. A test egy napon visszakerül az anyagba, és a lelkünk visszatér a benső világokba. Még a korlátozott időtartamú földi létünk alatt ébredjünk rá az emberi születés végső céljára, és ennek valóra váltása legyen a központi feladatunk! – kérte Maharaj Ji.

A tökéletes spirituális Mester a beavatáskor összekapcsolja a lelkünket Isten Fényével és Hangjával, és a vezetőnk lesz a spirituális utazásunkon. A spirituális ébredéssel, a meditáció segítségével rátalálhatunk Istenre, és ezzel a béke, együttérzés hajnala virradhat fel a földön.

A satsangot órákig tartó darshan követte, amely alatt a Mester sorról sorra haladva bejárta az egész hatalmas satsang térséget. Majd visszatért az emelvényre, mert hindi és urdu nyelvű költői szimpózium következett. Késő éjszakáig Luknow és a környező városok neves költői mutatták be az alkotásaikat.

Október 3-án délután a Mester darshanban részesítette a sokezer embert, akik hosszú sorokban ülve várakoztak a személyes találkozásra. Majd a lucknowi Darshan Akadémia diákjainak énekes-táncos bemutatója következett. Mivel ez az iskola csak néhány éve kezdte meg a működését, itt egyelőre csak alsóbb osztályok vannak, ezért 3-10 éves korúak voltak „A szív a béke ütemére ver” című szép program résztvevői.

Majd satsang következett, amelyet Mata Rita Ji éneke vezetett be. A Mester arról beszélt, hogy a társadalmi helyzetünkből, a kulturális szokásainkból, a vallásunkból falat emelünk magunk köré, amellyel megkülönböztetjük magunkat másoktól. E sokmilliárdnyi falon belül telik el az egész életünk. Döntsük le ezeket! Ismerjük fel a lényegi összetartozásunkat és az egységünket! – kérte a Mester.

Valamikor az életünk során mind szembekerülünk egy olyan helyzettel, amikor lehetőségünk nyílik a kevesek által járt út választására, amelyen előhaladva rátalálhatunk Istenre. Csak látszólag nehéz döntés az, hogy Isten legyen a legelső az életünkben, mert ehhez Atyánktól minden létező segítséget megkapunk. Így teljesülhet az egyedüli cél, amiért emberként erre a világra jöttünk, és a lelkünk visszatérhet az igazi Otthonába. A meditáció a célunk valóra váltásának a kulcsa. Maharaj Ji kiemelte, hogy az emberi formában mindannyian korlátozott időt kaptunk erre. Ezért ne halogassuk a meditációt, ne fecséreljük el az értékes kincsünket, az időt!

Még ugyanezen az estén került sor a szent beavatásra. A későbbi tájékoztatás szerint több mint ötezren részesültek ebben a hatalmas isteni ajándékban.

Október 4-én a Mester, a luknowi programon résztvevő mintegy száz nyugati tanítvány és az Őt elkísérő indiai testvérek visszautaztak Delhibe.

Október 5. szombat
Előadás és könyvbemutató FICCI Auditórium, Delhi

A Mester magával ragadó előadást tartott a meghívott, különféle szakterületeken dolgozó kiváló orvosokból álló hallgatóság előtt, majd bemutatták nekik a nemzetközi könyvsikert, „A meditáció gyógyír a léleknek” című könyvét. Az este folyamán a meghívott egészségügyi szakemberek számos, tudományos tényekkel alátámasztott bizonyítékot kaptak arra, hogy a meditáció a legjobb „gyógyszer” a lelkünk megújulásához és táplálásához.

A Mester megérkezése előtt S.C. Manchanda professzor „Egészséges életmód” címmel tartott új információkban gazdag, statisztikai adatokkal bőven alátámasztott előadást. Ő egyébként a Padma Shree díj várományosa, amely India negyedik legmagasabb polgári kitüntetése. Előadása súlypontját arra helyezte, hogy a cukorbetegség, a szívrendellenességek, az emésztési problémák és az akut agyi érkatasztrófa (stroke) már szerte a világon népbetegség lett. Ezek megelőzésében és kezelésében kiváló eredményeket értek el a vegetáriánus táplálkozás és a meditáció segítségével. Ő a szakmai tapasztalatok alapján a meditáció fizikai és mentális jótéteményeiről beszélt. Az orvosokat és a betegeket most igazán még csak ez érdekli.

Hatalmas taps fogadta a Mestert, majd Neki és Mata Rita Jinak egy-egy szép virágcsokrot nyújtottak át. Ezután röviden bemutatták a Mester életét és munkásságát. A Mester a bevezetőjében arról beszélt, hogy mindennapi életünkben rengeteg stresszhatás ér bennünket, aminek a következménye a sokféle fizikai betegség. A nyugtalanság, a kapkodás, a sok idegeskedés a napi kötelezettségeink ellátásának megszokott velejárója lett. Nem állunk meg, hogy elgondolkodjunk az életünk értelmén, nem foglalkozunk a spirituális oldalunkkal, pedig Sant Kirpal Singh arra hívta fel a figyelmet, hogy a lelkünk egészségén múlik a fizikai és mentális jóllétünk. Testi, mentális, érzelmi szinten az egészség helyreállításához hozzájárul az orvostudomány és mindaz a felfedezés, amelyek mind az egészséges állapot fenntartását segítik elő. Ám egyedül a meditáció segítségével juttathatjuk erőhöz és táplálékhoz a lelkünket.

Maharaj Ji elmagyarázta, hogy a testünk a halhatatlan lelkünk járműve ebben a világban, és csak egy rövid időszakra „bérli” a testet, mielőtt visszatér a lélekvándorlás vég nélkül forgó kerekébe. A szentek azért nevezik az emberi születést Isten egyedülálló ajándékának, mert megkapjuk a vivék, a jó és a rossz megkülönböztetésének a képességét. Ennek segítségével, és az élő, tökéletes Mester kegyével, vezetésével kikerülhetünk az életek és a halálok kerekéből.

Ezután a Mester a karma törvényéről beszélt, és annak fontosságáról, hogy a lelkünk teljesen megszabaduljon ezektől a terhektől. Elmagyarázta, hogy Isten mindent megadott nekünk ahhoz, hogy egészségesen tartsuk a lelkünket. Rajtunk múlik, hogy élünk-e ezekkel a lehetőségekkel. Majd a tudatosságunk különböző szintjeit mutatta be: a fizikai, mentális, érzelmi és spirituális tudatosság állapotát. A meditáció a fizikai lényünk szempontjából is számos jótéteményt nyújt. A mély benső nyugalomban megszabadul a testünk és az elménk a stressztől és annak következményeitől. Ha a spirituális tudatosság egyre magasabb szintjére kerülünk, akkor a lelkünkről lekerülnek az anyag, az elme, az illúzió takarói. Így felismerjük, megtapasztaljuk az igazi valónkat, a lelkünket.

Az előadás befejezéseként a Mester elmagyarázta a jyoti meditáció technikáját, majd meditációba helyezte a hallgatóságát.

Ezt követően az Indiai Orvosi Társaság (IMA) nevében ennek a szervezetnek a titkára, Dr. Narenda Saini és egy nagynevű orvos, Dr. Anil Goyal az IMA kétszázezer orvosa nevében a „Scroll of Honor” oklevelet nyújtotta át a Mesternek – a világbékéért és az emberi egységért végzett fáradhatatlan munkája elismeréseként.

A program záró részében S.C. Manchanda professzor bemutatta a „Meditáció gyógyír a léleknek” című könyvet. A dedikációt követően a Mester végigjárta az auditóriumot, és darshanban részesítette a hallgatóságát.

Október 6-án, a vasárnapi satsangon Maharaj Ji sorra vette a spiritualitás alaptételeit. Ezután arról beszélt, hogy megfeledkeztünk az Istennel való kapcsolatunkról, ezért ki kell fejlesztenünk magunkban Őiránta a rendíthetetlen szeretetet és odaadást, hogy alkalmassá váljunk a spirituális úton való előrehaladásra. Hagyjuk magunk mögött az önös énünket, váljunk meg az én-központúságtól – az egónktól és a dualitástól! Rendszeresen szenteljünk időt a meditációra, alakítsuk ki magunkban az etikai értékeket, és éljünk az „Édes a Te akaratod!” elv szerint! Ha követjük ezeket az útmutatásokat, akkor békében fogunk élni, és biztosan fogunk haladni az Istennel való egyesülés célja felé.

Október 7-14. Kirpal Bagh

Október 7-én újabb beavatás, október 9-én darshan program volt a Kirpal Baghban.

Október 10-én a videó satsang e világ illuzórikus természetéről szólt, és arról, hogy a spirituális Mester megmutatja nekünk az örök boldogsághoz vezető utat azzal, hogy összekapcsol bennünket az Istenerővel, amellyel hazautazhatunk a Fény, a szeretet és az üdvösség végtelen Óceánjába.

Miután a Mester visszahozta meditációból a sangatot, a mintegy kétezer gyermekhez szólt, akik a többiekkel együtt meditáltak. Ugyanis ezen a napon kezdődött a gyermek spirituális tábor, amelyre India nyugati és északi részéből érkeztek a gyerekek. A Mester kiemelte, hogy a gyermekkorban megtanult dolgok az egész életünkre alapvető hatással vannak. A háromnapos táborozás ritka alkalom arra, hogy mélyen belénk ivódjanak azok a spirituális tudnivalók, amelyeket nem lehet könyvekből elsajátítani. A Mester ezután darshanban részesítette a jelenlevőket.

Sant Rajinder Singh az október 11-i esti találkozáson arról beszélt, hogy a meditáció segít az örök béke és boldogság elérésében. A halálközeli élményben részesült emberek kívülről éppen csak rátekinthettek az életükre, de a meditációban a testi tudatosság fölé emelkedhetünk, egyesülhetünk az isteniséggel, így felismerhetjük az emberi létezés valódi célját. Egyre mélyebb tapasztalatokat szerezhetünk a lelkünk isteni jellemzőiről, a valódi természetünkről, és egy sokkal magasabb látószögből tekinthetünk rá az életünkre.

Október 12-én, szombaton este a gyermektábor résztvevőinek műsora hatalmas sikert aratott.

Vasárnapra, október 13-ra esett Dusshera hindu ünnepe, egy olyan fesztivál, amelyen a jó győzelmét szimbolizálja a gonosz erők felett. Ha Dussherát a valódi jelentése szerint szeretnénk megünnepelni, akkor emlékezzünk arra, hogy az igazság végül mindig győzelmet arat a hamisság felett! – emelte ki a Mester. A fizikai világ a maja, az illúzió földje. Igaz emberré a Fényre és a Hangra történő meditáció segítségével válhatunk. Ez az átformálódás azzal tetőződik be, hogy a lelkünk egyesül Istennel.

Hétfőn a Mester ezzel a kérdéssel kezdte az esti beszélgetést: „Valójában mit gondolunk arról, hogy miért jöttünk erre a világra?” Azért, hogy felismerjük magunkat a lelkünk szintjén, és visszatérjünk a Forrásunkba – a Mindenhatóba. Abban reménykedünk, hogy a világi tárgyak felhalmozásával boldogok leszünk, de ez csak folytonos elégedetlenséghez és fokozódó feszültséghez vezet. A spirituális Mester sürgette, hogy tegyünk önzetlen erőfeszítéseket azért, hogy a közvetlen környezetünkben és a világban pozitív változások következzenek be.

Október 15-17. Jabalpur

Bár Maharaj Ji általában a legtöbb időt Delhiben tölti, időnként India más térségeiben is tart meditációs szemináriumokat és satsangokat. Október 15-17. között Madhya Pradesh térségébe utazott, és Jabalpur városában tartott spirituális programokat.

Az első napon a spirituális Mester arról beszélt, hogy Isten megtalálása érdekében a figyelmünket vissza kell vonnunk a külső világból. A meditációban tudunk bejutni a fizikain túli régiókba. Az igazi valónk a lelkünk, amely arra vágyódik, hogy visszatérjen az örök Otthonába, ahol belemerülhet a Teremtőerőbe, amelyből ered. Ez az élet a mi különleges lehetőségünk Isten megismerésére, mivel csak emberi formában adott számunkra a spirituális ébredés összes feltétele. Kerüljük el a külső világ számtalan csábítását, az illúziók csapdáit! Ezek egyik vágyat keltik a másik után. Tanuljuk meg nyugalomban tartani a testünket! Őrizzük meg az elménk csendjét! Ha ezt elérjük, akkor a figyelmünket a meditációban a bensőbe tudjuk koncentrálni.

A második napon a Mester az imáról beszélt. Általában földi dolgokért fohászkodunk Istenhez: jó egészségre, sok pénzre, világi sikerekre és boldog kapcsolatokra vágyunk. Az igazi imában azonban azt kérjük Istentől, hogy hadd legyünk elégedettek azzal, amivel Ő megáld bennünket. Éljünk mindig az „Édes a Te akaratod!” elv szerint! Ahhoz, hogy rátalálhassunk Istenre, a szívünk legyen telített az Úr és a felebarátaink iránti szeretettel! Nincs szükség arra, hogy külső rítusokat és vezekléseket végezzünk. Az Isteni Fénnyel és Hanggal való kapcsolat során elég az egónk. Ezzel készülünk fel az Úrral való egyesülésre.

Október 17-én a Mester visszatért Delhibe.

Október 18-27. Delhi, Kirpal Bagh

Október 18-án, pénteken, Sant Rajinder Singh a Kirpal Baghban, az esti közös meditáció előtt arról beszélt, hogy az etikus élet az előfeltétele annak, hogy felismerjük a lelkünket, az isteni részünket. A spiritualitás ne korlátozódjon arra, hogy naponta félórát meditálunk! A karma törvényének megfelelően minden gondolatunk, szavunk és tettünk megőrződik. Intellektuális szinten megértjük, hogy „Ki mint vet, úgy arat”, mégis gyakran nehéz gyakorolnunk az igazságban élést. Ha állandóan Isten jelenlétének a tudatában telnek a napjaink, sokkal jobban meg fogjuk érezni, hogy mi sodor messze bennünket Istentől, és csak olyasmit fogunk választani, amivel közelebb jutunk Őhozzá.

Október 19-én, szombaton a Mester az emberi születés egészen kivételes ajándékáról beszélt, és arról, hogyan fordíthatjuk a javunkra Istennek ezt a kegyét. Az öt érzékünk révén kapcsolódunk a fizikai világhoz, és a másságon van a figyelmünk. Bár a lelkünk egylényegű Istennel, és az igazi valónk szintjén mind egyek vagyunk, ez mindaddig rejtve marad előlünk, amíg a figyelmünket nem emeljük a bensőnkbe. Itassa át a spiritualitás a mindennapi életünket: meditáljunk rendszeresen és folyamatosan erősítsük a kapcsolatunkat Istennel! Türelemre, állhatatosságra, rendszeres erőfeszítések megtételére van szükségünk ahhoz, hogy a létezésünk végső célját még ebben az életünkben elérhessük.

Október 20-án a szokásos hatalmas tömeg áramlott a vasárnapi satsangra, a Kirpal Baghba. A spirituális Mester a bevezetőjében arról beszélt, hogy a szentek azért érkeznek közénk, hogy világos megértéshez segítsenek bennünket az isteni ösvényről. A világ szomorúságot keltő helyzeteit, a kedvezőtlen sorsfordulatokat fogadjuk olyan szemlélettel, hogy ezek áldások, mert segítenek, hogy egyre erősebben összpontosítsunk az Úrra. Ennek az emberi születésnek a célja az örökké tartó boldogság elérése. Tartsuk a figyelmünket a bensőnkben! Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a testünk és az elménk csendjében a külső világból befelé tudjunk koncentrálni, ahol összekapcsolódhatunk minden Fény, szeretet, békesség és boldogság Forrásával.

Hétfőn a meditáció előtt Maharaj Ji annak fontosságát emelte ki, hogy állandóan éljünk Isten emlékezetében. Ez segít abban, hogy az isteni szeretet lángja állandóan lobogó állapotban legyen bennünk. Ne engedjük, hogy az élet viszontagságai kibillentsenek bennünket a benső egyensúlyunkból, megakadályozva azt is, hogy a teljes önátadás állapotában legyünk, amikor meditálunk és a satsangon vagyunk! Ugyanis a fogékonyság, a teljes figyelem és az őszinte vágyakozás Isten után – teljes bizonyossággal meghozza a gyümölcseit.

A következő két estén darshan volt a Kirpal Baghban. Csütörtökön, a Mester egyik videó előadását mutatták be a meditáció előtt, amelyből már a Mester hozta vissza a sangatot.

Október 25-én, pénteken, az angol nyelvű satsangon Maharaj Ji arról beszélt, hogy szokás szerint mások hibáival, gyengeségeivel foglalkozunk – az önelemzés és jobbá formálódásra törekvés helyett, pedig csak így fejlődhetünk spirituálisan. Azt tanácsolta, hogy építsük bele az etikai értékeket a mindennapi életünkbe, legyen bennünk szeretet és együttérzés mások iránt, ha gyors spirituális előrehaladásra törekszünk!

Október 26-án az esti beszélgetés előtt Sant Darshan Singh egyik gyönyörű gázelje hangzott el az Úr igazi szeretőjéről. A Mester sajnálattal állapította meg, hogy mennyire megfeledkeztünk a Mindentudóról, aki bennünk él, aki mindig velünk van. A figyelmünk szilánkokra hullik a fizikai világban folyó különféle tevékenységeink közepette, ahol reménytelenül keressük a soha el nem múló boldogságot. Az igazi tanítvány a figyelmét befelé irányítja, és a Mestere útmutatásait követve lankadatlanul törekszik a lelke megismerésére. Ezzel az odaadással ő rá fog lelni az Úrra, és a Vele együttlét üdvösségére.

Október 27-én, a vasárnapi satsangon Maharaj Ji szemléletes képet tárt a sangat elé az igazi Otthonunkba vezető spirituális utazásról. A spirituális Mester mellettünk áll, vezet bennünket, segít, hogy a figyelmünket meg tudjuk tartani az Úron. Az igazi tanítvány semmi mást nem akar, csak közel lenni a Guruhoz és Istenhez, mivel felismerte, hogy e világ anyagi oldala végül semmit sem fog segíteni a lelkén a benső világban.

A Murshid-e-Kamil, a spirituális Mester szeméből ihatjuk az isteni Nektárt. Ő a beavatás pillanatától kezdve – amikor megnyitja a harmadik vagy egyszemünket – a magára vállalt ígéretének megfelelően mindent megtesz azért, hogy a lelkünk a lehető leghamarabb visszajusson Sach Khandba.

Október 28-november 3. Delhi, Kirpal Bagh

Október 28-án, hétfőn a satsang kezdetén Sant Kirpal Singh egy gyönyörű megzenésített versét adták elő. A Mester az odaadó lélek és a Mestere, Isten között szövődő szeretetről beszélt, amely a titkok titka. Igyekezzünk naponta minél több időt tölteni a meditáció benső csendjében, amelyben Isten szeretetét különféle spirituális tapasztalatok formájában élhetjük át! Ha az Úr édes emlékezetében telik az életünk, ha minél többet ismételjük a simrant, mindig érezni fogjuk az Ő végtelen szeretetét és oltalmát.

Október 29-én, kedden este kérdés-felelet volt a Baghban, amelyen a Mester a napi meditáció fontosságát emelte ki. Fegyelmezzük meg az elménket, fejlesszük ki azt a szokást, hogy naponta mindig ugyanabban az időszakban meditálunk! Az elménk ugyanis hajlamos arra, hogy szokásokat alakítson ki, és azt könnyebb megcsinálnunk, ami megszokottá vált számunkra. Az összes kérdés, kétség elszáll, ha spirituálisan fejlődünk, és személyes benső tapasztalatokat szerzünk. Ekkor lecsendesedik az elménk, és így közelebb kerülünk az Úrhoz.

Szerdán darshan volt, csütörtökön este pedig Sant Rajinder Singh egyik előadását vetítették le, amelyet meditáció követett. A péntek esti együttléten arról beszélt a Mester, hogy a legtöbben azért meditálnak, hogy megszabaduljanak a mindennapi élet feszültségeitől. A fizikai és érzelmi egészségük megőrzése vagy annak helyreállítása céljából kívánnak hozzájutni a meditáció jótéteményeihez. Másoknál a meditáció motiváló tényezője a koncentráló képesség fejlődése és a hatékonyság a munkavégzésben. Ám a meditáció igazi célja az, hogy a lelkünk kiszabaduljon a lélekvándorlás kerekéből, és az Isteni Hangáradattal a test, az elme, az anyag fölé emelkedve belemerüljön az Úrba.

November 2-án, szombaton egy himnusz alapján, amely a program kezdetén hangzott el, a Mester a jelen pillanatban élés fontosságát emelte ki. Az élet viszontagságai ellenére – amelyek mindannyiunk életében ott vannak – rendületlenül folytassuk az utunkat Isten felé! Az őszinte igyekezetünket a Mestererő megjutalmazza: ránk árad Isten kegye, és egyenletesen, gyorsan fogunk előrehaladni a spirituális ösvényen.

November 3-án, vasárnap, a Diwali fesztiválja alkalmából Sant Rajinder Singh a satsangon az ünnep jelentésére, értelmére összpontosított. A tűzijátékok városszerte ragyogó színekre festették az éjszakai eget, amit folyamatosan hatalmas durranások kísértek. Diwali az öröm és a boldogulás reményének a jelképe. Ám kevesen ismerik fel a Diwali ünnepének spirituális üzenetét. Ez a külső fesztivál a lámpára emlékeztet, amely örökké ott ég bennünk. Ha nem összpontosítunk erre az Isteni Fényre, akkor nem ismerjük fel, hogy a bensőnkben nincs sötétség. A szentek arra ösztönöznek bennünket, hogy induljunk el ennek az illuzórikus világnak a sötétségéből Isten Fénye felé, amely bennünk ragyog. Csak az Ő Fénye örök – és egyben az állandó társunk az életben.

November 4-7. Kirpal Bagh

Hétfőn a spirituális Mester Sant Kirpal Singh egyik versét idézve az igazán odaadó lélek imájáról beszélt: ő csak azt kéri, hogy közel lehessen a Mesteréhez. Ha fizikailag távol van Őtőle, akkor a fohászait az elszakítottság fájdalma hatja át. Ezzel ő továbbra is a Mesterén tartja a figyelmét, ami nagy hajtóerőt ad a benső előrehaladásához. Az igazi tanítvány soha nem feledkezik meg a Satgurujáról, minden gondolata, szava és tette Őfelé, Isten felé irányul. Gondolatban ismétli a simrant. A szavai telítettek hálával az emberi születéséért, a beavatásért, a mindennapokban átélt sokféle segítségért. A tetteiben követi a Mestere útmutatásait: meditál, önzetlenül szolgál, satsangra jár és tölti az önelemzést segítő naplót, hogy annak segítségével az élete etikai alapja erő legyen.

November 5-én kérdés-felelet volt a szeretet és a bizalom témájával kapcsolatban. Ha Isten iránti szerető odaadásban és feltétlen bizalomban élünk, akkor az életünk összes helyzetét úgy fogadjuk el, mint ami a legjobb számunkra, a javunkat, a benső fejlődésünket szolgálja – emelte ki a Mester.

November 7-én este volt az utolsó darshan-program, mielőtt a Mester elutazott Indiából. Az Isteni Pohárnok megáldotta a szeretetével a sangatot, azt kérve, hogy mindenki fordítsa az elkövetkező időszakot spirituálisan a legnagyobb javára: a lehető legtöbb időt meditálva és satsangra járva.

November 8. Ausztria, Bécs

Az európai sangat hatalmas örömére Sant Rajinder Singh ismét megállt egy találkozóra Európában, ezúttal Bécsben, mialatt Indiából Chicagóba utazott. Ezzel a Mester idén negyedszer látogatott Európába. Mintegy 1600-an vettek részt a programon. Legalább hatszáz testvérünk érkezett Magyarországról, Szlovákiából és Romániából. Sokan jöttek a gyermekeikkel együtt, bár nem volt gyermekfelügyelet, de legalább egy kicsit együtt lehettek a Mesterrel. Nyíregyházáról az egész gyermek satsang nekivágott ennek az utazásnak, mert a fohászaik teljesültek, és a Mesterrel a viszonylag közeli Bécsben találkozhattak.

A Szlovákiából utazók a személykocsik mellett most először maguk töltöttek meg egy nagy buszt. A találkozó résztvevői között ott voltak a szlovák és a román nyelvű satsang csoportok tagjai is. Az elmúlt hónapokban beavatott testvéreink közül többen most találkoztak először személyesen a Mesterrel. Olyanok is eljöttek, akik az egyik új meditációs tanfolyamon még csak ismerkednek az utunkkal, de találkozni akartak a Mesterrel.

Maharaj Ji először teljesen körbejárta a termet, így üdvözölt mindenkit. Majd Sant Darshan Singh egyik versét elemezve a satsang értékéről, fontosságáról beszélt, ahol az igazság keresői, Isten szeretői nemcsak az életet és a spirituális utat értik meg jobban, hanem fürdenek az Istenerőben, amely a spirituális Mesterből árad ki. Ez segít az erőfeszítéseink és elkötelezettségünk megerősítésében, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a végső célunk eléréséért. Ahhoz is erőt ad, hogy át tudjunk haladni az életünk nehéz fázisain.

Őrizzük meg elevenen a reményeinket, a törekvéseinket, amely a spirituális célunk valóra váltására vonatkoznak! Szenvedélyes lelkesedéssel haladjunk előre a spirituális úton, hogy még ebben az életben elérhessük Istent! Ahogy az alagút végén mindig ott a fény, legyünk biztosak abban, hogy az Isteni Fény ott ragyog bennünk, átsegítve az élet összes erőt próbáló helyzetén! Legyünk bizalommal telítettek, és igyuk az isteni Nektárt a meditációban! Ez segít a benső egyensúlyunk megőrzésében, és abban, hogy a szeretet dalát énekeljük. Az Istenre és a Mesterre való édes emlékezés, az Isten utáni szenvedélyes vágyódás lobogó lángként világítja be a spirituális utunkat. A szeretet könnyei a szemünkben Isten jelenlétének a hírnökei.

A rövid közös meditáció után a Mester személyesen is találkozott a sangat tagjaival.

Éppen egy héttel korábban ebben a teremben találkoztak a legsikeresebb sportolók a „Sport gála éjszakája” program keretében. Ebből az alkalomból a termet mindenféle színű és árnyalatú fénybe borították. Ám az a fény nyomába sem léphet annak a ragyogásnak, ami a szívünket, a lelkünket töltötte be ezen az estén. Az európai sangat végtelenül hálás a Mesternek és Mata Rita Jinak, amiért az örökkévalóság oly sok momentumával ajándékoztak meg bennünket ebben az évben is.