Július 30-án, szombaton kérdés-felelet volt a chicagói központban.

1. kérdés: Hogyan kezeljük a szeretteinkkel való kapcsolatainkat, ha azok erőpróbát jelentenek és fájdalmat okoznak nekünk?

Maharaj Ji válasza bevezetéseként a kapcsolataink bonyolult természetéről beszélt. Majd azt mondta, hogy egy különleges helyzetben viszonylag könnyű meghatározni a saját érzéseinket, de nehezebb megértenünk, hogy mások válasza hogyan hat ránk. Ha egy kapcsolatunkban olyan helyzet alakul ki, amelyben fájdalmat érzünk, amelyben a másik semmibe vesz minket, akkor határozzuk el, hogy milyen irányt szabunk annak a kapcsolatnak. Olyan társas viszonyokat ápoljunk, amelyek boldoggá tesznek bennünket.

Másokat nem kényszeríthetünk rá, hogy rendkívüli helyzetekben nekünk tetsző módon viselkedjenek. Ha az ő megnyilvánulásaik ellentétesek az elképzeléseinkkel, akkor is szeretettel reagáljunk, és igyekezzünk elérni egy olyan állapotot, amelyben nincsenek előzetes elvárásaink. Nagyon könnyen belebonyolódunk a másokkal kapcsolatos helyzeteink elemezgetésébe, és emiatt kevesebb időt és figyelmet szentelünk az Istennel való kapcsolatunkra. A szentek azt tanácsolják, hogy a legjobb képességeink szerint, szeretettel ápoljuk az embertársainkkal való viszonyunkat, de ismerjük fel, hogy az igazi barátunk, társunk Isten. Az élő Mester segít, hogy gyümölcsöző legyen a kapcsolatunk Istennel. Ha az Úrra figyelünk, akkor az Ő szeretete egyre nagyobb szerepet fog játszani az életünkben, és ez az élet összes többi területénél fontosabb lesz számunkra.

2. kérdés: A Mesterek milyen módszert javasolnak a régi, rossz szokások megváltoztatására?

A Mester kiemelte, hogy nem könnyű a szokások megváltoztatása, de minden megcsontosodott magatartásforma újra cserélhető. A lényeg, hogy legyünk tudatosak a rossz szokásainkra, ismerjük fel azok negatív következményeit, amit csinálunk. Határozzuk meg, hogy milyen viselkedésmódok nem jók nekünk, és mit szeretnénk változtatni rajtuk! Milyen új dolgot szeretnénk kialakítani az életünkben? Egy új szokás kialakulása néhány hónapba telik. Az öt tolvaj, a harag, a kapzsiság, az érzékiség, a ragaszkodás és az ego nagyon megrögzött szokás. Törekedjünk arra, hogy a napló segítségével az etikai értékeket építsük bele az életünkbe, így fokozatosan meg tudunk szabadulni a tolvajoktól.

Nagyon könnyen félreértjük más emberek szándékait, ahogy a mieinket is gyakran félreértelmezik mások. Ha világosan megértjük, hogy az individuális válaszok mindig különbözőek lesznek, akkor megtanuljuk, hogy csak a saját gyengeségeinkre figyeljünk. Egyedül ez segíthet a tőlük való megszabadulásban.

3. kérdés: Hogyan fejleszthetjük a koncentrációnkat a meditációban?

A Mester négy alapvető lépésben határozta meg az ezzel kapcsolatos teendőinket.

1) keressünk egy nyugodt helyet a meditációnkhoz!
2) Naponta rendszeresen ugyanabban az időszakban meditáljunk, mert akkor kialakul egy szokás, és tudni fogjuk, hogy ekkor a spirituális gyakorlatainkra koncentrálunk. A rendszeresség távol tart bennünket a szétszórtságtól.
3) A harmadik segítő tényező az etikus életvezetés.
4) A negyedik az Úrra való állandó emlékezés, végig a nap folyamán. Ha tisztán élünk, akkor nyugodtak, kiegyensúlyozottak vagyunk, amikor leülünk meditálni. Az Istenre való édes emlékezés megkönnyíti a figyelmünk visszavonását.

E négy dolog megerősíti a koncentrációt, és így biztosak lehetünk abban, hogy egyenletesen fejlődünk a spirituális úton.

4. kérdés: Milyen életstílust, napi rutint valósítsunk meg, ha Sant Mat útján járunk?

Maharaj Ji válasza: Legyünk szeretetteljesek! Ismerjük fel, hogy a legfontosabb az Istennel való kapcsolatunk, ezért ez legyen a létezésünk legfontosabb aspektusa! Reggel az első teendőnk a meditáció legyen! Ha ezzel a nap legfontosabb tevékenységét elvégeztük, akkor következhetnek az egyéb feladatok. Gondoskodjunk a megélhetésünkről, dolgozzunk szorgalmasan, hogy teljesíteni tudjuk a családunkkal és a közösségünkkel kapcsolatos kötelezettségeket! A kommunikációink legyenek kedvesek, figyelmesek, hogy örömöt, boldogságot nyújtsunk vele másoknak! Éljünk nyugodtan, békésen, szeretetben! Mialatt bármilyen feladatot végzünk, a figyelmünk maradjon meg Istenen! A szentek azt kérik, hogy olyan tevékenységekre koncentráljunk, amelyek közelebb visznek bennünket Istenhez.

5. kérdés: Mi az „erőlködés nélküli erőfeszítés”, és hogyan érheti el a tanítvány a benső egyensúlyt a fizikai élet viharai közepette?

Mester: az „erőlködés nélküli erőfeszítés” kifejezést Sant Darshan Singh alkotta meg, amely a meditáció helyes folyamatát jellemzi. A Sant Mat útja azt tanítja, hogy nem tudjuk kierőszakolni az isteni tapasztalatokat a meditációban. A mi dolgunk az, hogy tegyünk erőfeszítéseket: találjunk időt a meditációra, keressünk egy nyugodt helyet, üljünk édes emlékezésben, tudva, hogy az isteni tapasztalatok maguktól fognak feltárulni előttünk. A mi dolgunk, hogy üljünk egy fohásszal: az Úr azt mutassa meg nekünk, ami a legjobb számunkra. Önmagunk teljes odaadása, és az Úr akaratára való nyitottság az „erőlködésnélküliség.”

Majd arról beszélt a Mester, hogy könnyen válhatunk kiábrándulttá az élet megpróbáltatásaitól. Fontos megértenünk, hogy nem vagyunk tudatában a karmikus örökségünknek, így logikailag megmagyarázhatatlanok a nehéz helyzetek, amelyekkel találkozunk. Ilyen dolgok akkor érhetnek el bennünket, amikor a legkevésbé sem számítunk rájuk. Az utólagos bölcsesség tisztánlátásával viszont gyakran azt fedezzük fel, hogy a múlt kihívásai áldások voltak az életünkben. A kulcs: bízzunk meg Istenben, és higgyük el, hogy bármi történik is, az a legnagyobb javunkat szolgálja. Az „Édes a Te akaratod!” elve szerint élve elérjük a kiegyensúlyozottságot.

6. kérdés: Azt az útmutatást kapjuk, hogy meditáció alatt nézzünk 20-25 cm-re magunk elé. Ugyanakkor a harmadik szemet úgy írják le, hogy az a két szemöldök között és mögött van. Kérlek, tisztázd ezt a dolgot!

A Mester kiemelte: értsük meg, hogy a meditáció alatti tapasztalatszerzés nem olyan, mintha egy kamera lencséjén keresztül néznénk egy fizikai tárgyat. Az Isten Fény és Hang átélése spirituális élmény. Azért kérik tőlünk, hogy a szemgolyók nézzenek egyenesen előre, hogy ne erőltessük őket felfelé, mert az fejfájást okozhat. A lényeg az, hogy gyűjtsük össze az érzékáramokat a harmadik szemben, mert akkor befelé tudunk koncentrálni.

7. kérdés: Hogyan segíthetik a szülők a gyermekeiket, amikor azok szenvednek, nehéz helyzeteken mennek keresztül?

Maharaj Ji azt válaszolta, hogy a pralabda karma miatt, amelyet magunkkal hozunk erre az életre, különféle fizikai és egyéb fájdalmakat élünk át. Szülőként időnként olyan helyzetbe kerülünk, amelyben a gyermekeink mennek keresztül hatalmas nehézségeken, fizikai, mentális vagy érzelmi betegségeken. A szülőknek nagyon nehéz látni a gyermekeik szenvedését. Kutassanak fel minden segélyforrást, keressenek szakembereket, hogy könnyíteni tudjanak a fájdalmon és a nehézségeken! Ha minden tőlünk telhetőt megtettünk, a többit bízzuk Istenre.

A kérdés-felelet után a Spiritualitás Tudománya központja előtti térségen a Mesterek napja tiszteletére a Mester egy szép tortát szelt. Ezután a sangat megünnepelte Mata Rita Ji születésnapját, amely ugyanarra a napra esik, mint Hazuré.

Július 31-én, vasárnap a satsangot a Mester az illinoisi Wyndham Lisle Hotelben tartotta meg, amelyet élő adásként szerte a világon nagyon sokan néztek. A satsang kezdetén arról beszélt a Mester, hogy Hazur Baba Sawan Singh kegyéből a Sant Mat tanítása nemcsak Indiában vált közismertté, hanem Nyugaton is elterjedt. Hosszú ideig, kilencven évig élt, és földi léte legnagyobb részét arra szentelte, hogy segítse az igazság után kutatókat. Az Ő irányítása nemcsak egy bizonyos kaszt, felekezet, kultúra, hanem minden útkereső számára hozzáférhető, elérhető volt.

Sant Darshan Singh, aki Hazur egyik legodaadóbb tanítványa volt, az Ő tiszteletére vezette be a Mesterek napját. Ezen a napon a spirituális Tanítóinkról, a Mestereinkről emlékezünk meg. A hitünktől, vallásunktól függetlenül azért jövünk össze, hogy megköszönjük a szenteknek, a Mestereknek az áldásaikat, az útmutatásaikat, amelyeket mindannyiunk javára nyújtanak nekünk. Az 1981-es első Mesterek napja óta évente sok ezren jönnek össze harmóniában ezen az ünnepen, hogy az isteniségre koncentráljanak.

A történelem tanúsága szerint a szentek a társadalmi helyzetünktől, a képzettségünk szintjétől, az anyagi körülményeinktől függetlenül mindig mindenkit egyformán kezelnek. Akkor követjük a tanításukat, akkor élünk helyesen, ha mindenkit szeretünk, ha szeretet árad belőlünk mindenkire, akivel csak találkozunk, mert mindenki másban felismerjük Isten jelenlétét. Amikor ráébredünk arra, hogy nem különbözünk egymástól, hanem egyek és azonosak vagyunk, akkor nyugodtan, békésen, harmonikus módon tudunk élni.

A fizikai testtudat fölé emelkedve ismerjük fel az egységünket. Ennek eszköze a meditáció, amely nem azt jelenti, hogy becsukjuk a szemünket, és passzívan üldögélünk, hanem aktívan keressük, hogy kik vagyunk. Igyekszünk rátalálni az Úrra, hogy egyesülhessünk Ővele. A kapcsolat akkor jön létre, ha befelé koncentrálunk. Ha a figyelmünk állandóan a külvilágban kóborol, nem tudjuk megtapasztalni az isteniséget.

Az igazi valónk megismeréséhez a testi tudatosság fölé kell emelkednünk. Amikor felfedezzük a valódi énünket a meditációban, akkor belülről átformálódunk. Ez nem azért következik be, mert hallunk, látunk vagy olvasunk valamit, hanem az isteniség személyes átélése eredményezi a benső átalakulást. Ezért helyeződik kiemelt hangsúly az utunkon a meditáció gyakorlására. Olvashatunk könyveket, szentírásokat, hallgathatunk himnuszokat, ám ha nem ülünk le meditálni, akkor nem szerzünk személyes tapasztalatokat a valóságról. Akkor az számunkra csak mendemonda marad. A lényeg tehát: üljünk meditációban, és a benső tapasztalatok nyomán automatikusan átformálódunk.