Október 8-án volt Sant Rajinder Singh első satsangja azt követően, hogy Indiából visszatért Chicagóba. A kérdés-felelet program megkezdése előtt a spirituális Mester megosztotta a sangattal az örömhírt: szeptember 30-án megszületett a második leányunokája, Siara Ruhani Duggal Stephens. Majd arról beszélt, hogy a fent és lent helyzetek a fizikai létezésünk részei. Ha elvesztünk egy szeretett személyt, az hatalmas szomorúságot kelt bennünk, de örömmel gondolhatunk arra, hogy a bensőben egy jobb hely vár rá.

Ám csak akkor vagyunk képesek ilyen szemlélettel fogadni a velünk történő dolgokat, ha mindent Isten édes akarataként fogadunk el. Csak így lelhetünk stabilitásra az életben. Minden más bizonytalan, kiszámíthatatlan. Mindazok, akik horgonyt vetnek az Úrban, mindig nyugodtan, békésen néznek szembe az élet kihívásaival. Az Istenbe vetett bizalom a kulcs az örömteli élethez, és ezt kérjük őtőle az imáinkban.

Október 9-én a satsangon a helyes életvezetés titka volt a téma. Maharaj Ji kiemelte, hogy egyáltalán nem könnyű megérteni az életet. Sok olyasmivel szembesülhetünk, amikre nem lelünk magyarázatot. Miért hal meg egy, az élete csúcsán lévő fiatal? Miért történik a szülőkkel, a családtagokkal olyasmi, amikre soha nem is gondoltunk, és amiket nem értünk meg. Megpróbálunk valamilyen rendszert felfedezni az életünk eseményeiben, értelmezni azokat. Ám minél inkább igyekszünk választ találni ezekre a nehéz kérdésekre, annál mélyebben gabalyodunk bele az illúzió hálójába. A szentek szerint tiszta látásmódra van szükségünk. Sant Kirpal Singh azt mondta: „A látás mindenekfölött!” Ő nem a fizikai szemünk helyes használatára hivatkozik, hanem mindannak megismerésére, ami ezzel az érzékszervünkkel felfoghatatlan. Képesek vagyunk a létezésünk valóságának a felfedezésére, és akkor minden egyéb is valóban a helyére kerül bennünk.

Október 23-án a Mester annak fontosságát emelte ki: ne feledkezzünk meg arról, hogy a mi világunkban minden az isteniségnek csak sokadik visszatükröződése! Nagyon messze vagyunk a valóságtól. Ha mégis ennek képzeljük ezt a világot, és ebben a tévhitben élve kezeljük a dolgainkat, akkor beleveszünk az illúziók csapdájába. Nagyon fontos ennek a megértése. Enélkül ugyanis amikor egymásra nézünk, csak a külső jellemzőkben – bőrszín, öltözködési mód, nyelvhasználat, viselkedés – megnyilvánuló másságra figyelünk.

A hitünknek megfelelően különféle imahelyeket keresünk fel, és ennek alapján is a másoktól való eltérésünk tudatában élünk. Határokkal vesszük körül az országainkat, pedig Isten ezek nélküli Földet alkotott. Az ember viszont azt mondja: „Ez az enyém! Itt van az én területem határa.” Még nem ébredtünk rá, hogy falak helyett hidakra van szükségünk. Hidaljuk át a falakat! Ismerjük fel, hogy a lényegét tekintve minden egy és ugyanaz – hiszen az egész teremtés Istenből ered.

A nagy szentek és misztikusok mind Isten iránti odaadásban éltek. Sok időt szenteltek Isten megismerésére. Ők a teljes elkötelezettségüknek köszönhetően értek célba. A szentek abban hisznek, hogy ezt minden ember meg tudja tenni. Ha rátalálunk Istenre, többé nem kétséges számunkra, hogy Ő mindenki másban is jelen van. Ezután az embertársaink nem „mások” lesznek számunkra, hanem az Úr és saját magunk „kiterjedései”. Az egység és az azonosság tudatában fogunk élni.