Sant Rajinder Singh chicagói programjairól 2020. január
2020-01-11
2020. január 11. szombat
SOS Nemzetközi Meditációs Központ
Illinois, Lisle
Sant Rajinder Singh Ji Maharaj visszatért Chicago térségébe
Sant Rajinder Singh és a felesége, Mata Rita Ji a nagyon sikeres dél-amerikai spirituális programot követően ezen az estén tért vissza a Spiritualitás Tudománya Nemzetközi Meditációs Központjába. Ez volt az új esztendőben a Mester első satsangja Chicagóban.
Boldog újévet kívánt mindenkinek, és a reményét fejezte ki, hogy 2020 majd sok örömöt és boldogsággal teli pillanatot hoz magával. Egy év kezdete mindig sok új lehetőséget rejt magában: mindent megvalósíthatunk, amit a megelőző évben valamilyen okból nem sikerült valóra váltanunk.
A Mester kiemelte: egy új év az élet összes területén lehetőséget kínál arra, hogy egyre eredményesebben, jobban tegyük a dolgainkat. A figyelmünk helyes irányba koncentrálása révén vagyunk képesek fejlődést elérni. A legfontosabb teendőnk a spirituális jóllétünkről való gondoskodás.
Maharaj Ji emlékeztetett a földi létünk mulandó természetére, és arra a kivételes lehetőségre, amit az emberi születéssel kaptunk. A végső cél mindannyiunk számára ugyanaz: Találjunk rá Istenre! Készítsünk tervet erre! Összpontosítsunk az élet igazán fontos dolgaira, mert így a legnagyobb javunkra tudjuk fordítani az Istentől kapott ajándékainkat!
Ezután a Mester a világ összes tájáról érkezett kérdésekre válaszolt.
Az újévi mottóra utalva mindenkit arra buzdított, hogy 2020-ban meditáljunk nagyon sokat. Állítsuk fontossági sorrendbe a mindennapok során végzett különböző tevékenységeinket, és ezek közül tegyük első helyre a meditációs gyakorlatainkat! Rajtunk múlik egy olyan napi programrend kidolgozása, olyan időgazdálkodás, amellyel teljesíthetjük a spirituális kötelezettségeinket. Ily módon meg tudjuk őrizni a figyelmünket az életünk legfontosabb területén, és rátalálhatunk az Istenhez visszavezető útra.
Egy másik kérdésre válaszolva Mester arról beszélt, hogy az élet viharos időszakain az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalmunk segíthet át bennünket. Bár mindig Isten óvó, védelmező kezében létezünk, ez gyakran nem tudatosul bennünk. Emiatt azt hisszük, hogy Ő a bajban magunkra hagyott minket. A bizalom forrása az, hogy átéljük Isten jelenlétét az életünkben. Ez akkor szilárdul meg, amikor Isten szeretetéről, szüntelen gondoskodásáról benső tapasztalatot szerzünk. Így megerősödve már könnyebben tudunk túljutni az élet megpróbáltatásain.
A programot közös meditáció zárta.
2020. január 12. – Vasárnapi Satsang
Az új esztendő első vasárnapi satsangján Sant Rajinder Singh az előadásán arra helyezte a hangsúlyt: a célkitűzéseink közül az élet igazi értelmének megismerése kerüljön az élre, hiszen ezért születtünk meg ide.
A fizikai érzékek szintjén élve könnyen azonosítjuk magunkat a testünkkel. Mialatt felnövünk, a sikeresség szempontjából gyakran halljuk az anyagi javak felhalmozásának, hírnév, világi elismertség szerzésének a fontosságát. Ezért olyan tevékenységekbe merülünk bele, amelyek a fizikai létünkhöz kapcsolódó céljaink megvalósításában segítenek bennünket, ezektől remélve a boldogság elérését.
Valójában azonban lelkek vagyunk, és ezt az időben behatárolt életet azért kaptuk, hogy megismerjük az igazságot. Vágjunk bele a spirituális utazásba, hogy rátalálhassunk Istenre, és a lelkünk egyesülhessen Ővele! Rajtunk múlik a földi létünk bölcs hasznosítása.
Az emberi formában az összes szükséges feltétellel rendelkezünk ahhoz, hogy megkezdhessük a spirituális utazásunkat. Az egyik ilyen Istentől kapott ajándék a benső iránytű. A régi időkben a Sarkcsillag volt a felfedezők iránymutatója. A modern időkben a GPS, vagyis a globális helymeghatározó rendszer áll a rendelkezésünkre, amely utazás közben mutatja a helyes irányt. E segítő eszközhöz hasonlóan működik a benső világokban az isteni navigációs rendszer.
Ezt Isten helyezte el bennünk, állandóan az Ő irányába tájolva bennünket. A GPS-hez hasonlóan az isteni helymeghatározó is jelekkel kommunikál: az Isteni Fény- és Hangáradattal. Fény ragyogja be a spirituális ösvényt, és Isteni Melódiák vonzzák a lelkünket Istenhez. Igyekezzünk ráhangolódni a spirituális navigációs rendszerrel, amely lépésről lépésre közelebb juttathat bennünket a Teremtőnkhöz!
A kapcsolódási folyamatot nevezzük meditációnak. Az idő nem áll meg, nem vár ránk. Ezért fordítsuk a legnagyobb előnyünkre ezt az életet! Ha így teszünk, akkor rálelhetünk a nagyon vágyott örök békességre.
2020. január 14. kedd – Esti satsang
Ezen az estén Sant Rajinder Singh arról beszélt, hogy a modern élet számtalan vonzó és szórakoztató dologgal kínál meg bennünket, amelyek messze ragadják a figyelmünket Istentől. Rengeteg olyan találmány, eszköz születik, amelyek egyre kényelmesebbé teszik az életünket. Akkora a kínálat, hogy nehéz választanunk.
Akik sikeresek az életben, azok nem engednek a csábításnak, hogy azt tegyék, amit oly sokan csinálnak, hanem a helyes dolgokra összpontosítanak még akkor is, ha esetenként a döntés nem könnyű.
A spirituális úton a sikeresség ugyanis pont ezeken a megfelelően kiszemelt dolgokon múlik, azon, hogy megőrizzük-e a figyelmünket az Istenfelismerés célján. Minél inkább ebből a szemszögből tekintünk az életre, és ennek érdekében rendszeres, kitartó erőfeszítéseket teszünk, annál gyorsabban fogjuk sikerre vinni az emberi születésünk küldetését.
Állandó kötélhúzásban vagyunk az isteni szeretet vonzása és a világ csábításai között. Isten szeretete szüntelenül hív, vár bennünket, ugyanakkor a világ a végnélküli kínálatával, a csábításaival igyekszik a figyelmünket idekötni. Tegyünk erőfeszítéseket azért, hogy beleépítsük az életünkbe az igazságosságot, az erőszakmentességet, a szeretetet, és tartsuk ellenőrzés alatt az egónkat! Ha nem térünk le az etikai értékek ösvényéről, mialatt csalódást keltő, negatív hatású történésekkel szembesülünk, hanem pozitív életszemlélettel, reménnyel, bizalommal telten haladunk előre, akkor egyre közelebb kerülünk a Teremtőnkhöz.
Mindenki rálelhet Istenre – erősítette meg a Mester. Rajtunk múlik, hogy megtesszük-e a helyes erőfeszítéseket. Ez a folyamat azzal kezdődik, hogy a teendőink listáján a meditációt helyezzük az első helyre.
2020. január 16. csütörtök – Esti satsang
A csontig hatoló hidegből a satsangra érkezettek figyelmét Sant Rajinder Singh az emberi lét legfontosabb küldetésére irányította: Ismerjük fel, mily hatalmas kegyben részesültünk, és ne herdáljuk el ennek kincseit! Az etikus életvezetés, az önzetlen szolgálat, a napi rendszeres önelemzés, a satsangok látogatása, valamint a napi meditáció, amelynek a segítségével belemerülhetünk Isten szeretetébe – ezek mind alapvető fontosságú tényezők az élet céljának valóra váltása szempontjából. Az erőszakmentesség, együttérzés, a szeretet, a becsületesség és őszinteség egyre békésebbé, nyugodtabbá tesz bennünket.
Az önzetlen szolgálat a szeretet megnyilvánulása, amely az egész teremtés alapköve és irányító törvénye. Isten a szeretet Óceánja, és a lelkünk ennek egy cseppje, amely kizárólag a szeretet útján térhet vissza a Teremtőjéhez. Isten teremtésének önzetlen szolgálata ennek a szeretetnek a gyakorlatba ültetését jelenti. Amikor enyhítünk mások szenvedésein, javítunk a körülményeiken, akkor ezzel szeretetet viszünk az embertársaink életébe. Minél több figyelmes gondoskodást hozunk a világba, mi magunk is annál kiegyensúlyozottabbak leszünk. Ez pedig hatalmas segítség a spirituális előrehaladásunk szempontjából. A satsangok látogatásának fontosságáról beszélve, Maharaj Ji különbséget tett az agyunk és az elménk funkciói között. Az agyunk úgy működik a testünkben, mint a központi feldolgozó egység, a processzor a számítógépekben. Begyűjti az érzékszerveken keresztül felfogott információkat, hasznosítja azokat, és megadja a testünknek a szükséges output jeleket, irányítás alatt tartva azt. Az elménk munkája a gondolkodás, a tervezés.
A pontos meditáció szempontjából az elménk jelenti a legnagyobb akadályt. Fontos, hogy megtanuljuk a lecsendesítését. A satsangokon a szívhez szóló, szép versek és a tanulságos történetek segítik az elménket az élet igaz céljának a megértésében. Így barátként fogja támogatni a lelkünket a spirituális utazásán, amelyhez hatalmas felhajtóerőt nyújt a satsangon befogadott spirituális erő.
Befejezésül a Mester a felsorolt spirituális területeken a rendszeres napi munka fontosságára helyezte a hangsúlyt. Majd az elméletet gyakorlat követte, ez az este is meditációval zárult.
2020. január 18. szombat – Kérdés-felelet
Az extrém hideg ellenére az SOS Nemzetközi Meditációs Központja teljesen megtelt. A világ minden részéről érkeztek látogatók a szombati programra. A Mester tréfásan megjegyezte, hogy bár kint nagyon hideg van, a teremben a hallgatóság szeretete felmelegíti az előadót.
Amikor az élet spirituális oldalára koncentrálunk, lépéseket teszünk a célunk felé. Ezek az életünk legfontosabb mozzanatai. Fontos a spirituális út helyes megértése. Minél nagyobb a tisztaság, a rendezettség az elménkben, annál nagyobb annak az esélye, hogy el fogjuk érni a kitűzött célunkat. A satsangokon növekedhet a fogékonyságunk, a benső érzékenységünk, így a javunkra fordíthatjuk a spirituális Mester fizikai jelenlétében tartózkodást.
A harag természetével kapcsolatban Maharaj Ji elmagyarázta, hogy ez az elménkből felmerülő reakció. A mozgatórugója az egó. Azt szeretnénk, ha minden a mi elképzeléseink szerint menne végbe. Ha ezekkel ellentétesen alakulnak a dolgok, haragra gerjedünk. Nyilván feltételezzük, hogy az erőszakos megnyilvánulásunk segít a helyzet javunkra fordításában, ám ez általában rosszabbra fordul, különösen, ha újabb indulatokat vált ki.
Lehetőségünk van a haragunk kordában tartására – emelte ki a Mester. A legfontosabb annak a megértése, hogy a düh semmilyen helyzetre nem jelent megoldást.
Másodszor, ha valakinek a véleménye eltér a miénktől, akkor maradjunk türelmesek és nyitottak a más látószögből származó információra! Ne akarjuk másokra ráerőltetni a véleményünket, hiszen az egyetlen személy, akit megváltoztathatunk, mi magunk vagyunk.
Harmadszor, törekedjünk arra, hogy ne reagáljunk elhamarkodottan, kapkodva! Ha így teszünk, akkor tisztább képünk lesz az adott helyzetről. Ezért nagyon fontos, hogy türelemmel hallgassuk meg a vitapartnerünket! Sokszor pont annak köszönhetően simulhat el a feszültség, oldódhat meg a probléma, hogy a másik ember érzi, hogy odafigyelünk rá.
Negyedszer, ha azt érezzük, hogy a harag eluralkodhat rajtunk, hagyjunk magunknak időt a lehiggadásra, mielőtt válaszolnánk! – tanácsolta a Mester. Ha pár pillanatra Istenre fókuszálunk, mondjuk a simrant, ezzel kiolthatjuk a düh lángjait. Továbbá, ha rendszeresen meditálunk, akkor már eleve más nézőpontból tekintünk a különféle élethelyzetekre, amelyekre korábban esetleg haraggal reagáltunk. Türelmesebben, békésebben fogadjuk a véleménykülönbségeket.
A program befejezéseként a Mester az Isten utáni kutatás örömeire emlékeztette a hallgatóságát. A szeretet és a boldogság kéz a kézben jár. Amint megtapasztaljuk Isten szeretetét a meditációban, betölt bennünket a boldogság, ami a kegy állapota.
2020. január 19. – Vasárnapi satsang
Sant Rajinder Singh vasárnapi satsangján egy mindenkit érintő témával foglalkozott: az aggodalommal. Az állandó aggódás az életünk része lett. Idegeskedünk az egészségi állapotunk, az anyagi helyzetünk, a szeretteink dolgai miatt. Mindennek a lényegi oka, hogy nem ismerjük a jövőt.
Nem tudjuk, hogy az mit tartogat számunkra. Ez a problémáktól való félelem független attól, hogy ennek valós vagy vélt okai vannak. A testünk kortizol hormont termel, hogy felkészüljünk a különféle helyzetek kezelésére. Ám a folyamatos nyugtalanság állapotában élve megbillen a szervezetünk biokémiai egyensúlya, ami nagyon sokféle betegség forrásává válik.
Ezt azzal előzhetjük meg, hogy megértjük, mi sodort bennünket ebbe az állapotba. Majd az aggodalmakat magunk mögött hagyva, minden körülmények között őrizzük meg a nyugalmunkat, és ezzel a tisztánlátásunkat.
Ez az emberi születés Isten ajándéka. Isten gyermekeiként mindannyian az Ő akarata szerint vagyunk itt, hogy kiegyenlítsük a karmikus adósságainkat, és rátaláljunk az Őhozzá visszavezető útra. Isten írta meg az életünk történetét, amelynek vannak bizonyos sarkalatos pontjai: a megszületésünk és a halálunk helye és ideje, amelyek rögzítve vannak ebben a forgatókönyvben.
Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy mindannyiunk története boldogsággal fog végződni, hiszen a lelkünk egyesülni fog a Teremtőjével. Ha annak tudatában élünk, hogy Isten szeretete vár ránk a bensőnkben, akkor az élet hullámveréseit nyugodtabban tudjuk kezelni. Ez ahhoz a helyzethez hasonlítható, hogy amikor ismerjük egy film végét, akkor a kudarcok, a bukások, a vereségek miatt sem izgulunk. Ha ezzel a szemlélettel élünk, akkor nem mérgezzük magunkat az aggodalmainkkal.
Isten szeretete vár ránk, amikor elhagyjuk ezt a világot. Ha tehát tudjuk mi a vége a történetnek – vagyis a boldogító jövő, befejezés tudatában – nincs más hátra: a nyugalmunkat megőrizve nézzünk szembe a kihívásokkal, az erőpróbákkal! Rajtunk múlik, hogy a legjobb képességeink szerint örömteli, békés, harmonikus módon fordítjuk-e a javunkra a földi időnket.
Mindannyian felelősséggel tartozunk a saját jóllétünkért, azért, hogy az élet viharai közepette is megőrizzük a benső egyensúlyunkat, és félelem, rettegés nélkül nézzünk szembe a jövővel.
Itt kap szerepet a meditáció. Amikor utazunk a bensőben, és megtapasztaljuk Isten Fényét és Hangját, akkor az öröm és boldogság örök Forrásával kerülünk kapcsolatba. Az elme, az anyag és az illúzió lelkünket betakaró rétegeitől megszabadulva, tapasztalatot szerezhetünk Isten elmúlhatatlan szeretetéről. Ha horgonyt vetünk, menedékre lelünk ebben a szeretetben – amire nagy szükségünk van az élet viharaiban – akkor annak tudatában megyünk át az életen, hogy a fizikai világban egyszer minden elmúlik, és a lelkünk vissza fog térni a Forrásába. Ez a szeretet fog kisugárzódni belőlünk a körülöttünk élőkre, ami békességet és harmóniát teremt az emberi kapcsolatainkban.
Az élet nagy színjátékának szereplőiként szeretetből teremtődtünk, arra, hogy szeressük Istent, keressük meg Őt, és legyünk egyek Ővele. Annak tudatában, hogy mindenképp boldog befejezés vár ránk, éljünk félelmek, aggodalmak nélkül, mialatt megőrizzük a figyelmünket a célunkon! Ez a folyamat azzal kezdődik, hogy megnyugtatjuk a testünket és az elménket, hogy a lelkünk élvezhesse a Forrása közelségét.
2020. január 21. kedd – Esti satsang
Ezen az esti programon Sant Rajinder Singh a kitartó igyekezet fontosságáról beszélt. A spirituális utunk legfontosabb eleme a meditáció. Csak a benső csendben ülve tudunk összekapcsolódni az Istenerővel, és válunk képessé az igazi valónk megtapasztalására.
Ezért kérik azt a Mesterek, hogy a napunk tíz százalékát fordítsuk a meditációs gyakorlatainkra. Rajtunk múlik, hogy szabad akaratunkkal élve, a napi teendőinket rangsorolva, megtaláljuk-e ezt az időmennyiséget. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor nincs okunk a nyugtalanságra, a többit bízzuk Istenre. Ő mindig a számunkra legjobbat adja nekünk.
Könnyen lehet, hogy kiábrándulttá válunk, mert minden igyekezetünk ellenére csak sötétséget tapasztalunk a meditációban. Legyünk kitartók, állhatatosak! A fizikai világban is erőfeszítéseket szükséges tennünk, fáradoznunk kell, hogy eredményesek lehessünk. Például a felsőfokú végzettség megszerzése érdekében is mily sok évig kell tanulnunk!
Nap nap után, rendületlenül tegyük az erőfeszítéseket a spirituális fejlődésünkért, hogy azok gyümölcsöt teremjenek! Mindez természetesen nem egyetlen éjszaka alatt fog bekövetkezni. A kisebb visszaesések ellenére se veszítsük el a lelkesedésünket, gyakoroljunk kitartóan! Ezt a zárógondolatot közös meditáció követte.
2020. január 23. csütörtök – Esti satsang
Ezen az estén Sant Rajinder Singh arra emlékeztetett bennünket, hogy Isten gyermekeiként mindannyian egyformán különlegesek vagyunk az Ő szemében.
Az eltérő külsőnk, kulturális, szociális, nyelvhasználati hátterünk, továbbá az intellektuális képességeink, az eredményeink és a világi javaink sokfélesége miatt hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy különbözünk és jobbak vagyunk a körülöttünk élőknél – mondta a spirituális Mester. Az egónk kelti bennünk ezt az érzést. Az önző énünk miatt van bennünk harag, mohóság és ragaszkodás. Ezek mind távol tartanak minket attól, hogy felismerjük Istent és a lényegi egységünket Ővele.
A lélek szintjén mind egyek és azonosak vagyunk – emelte ki Maharaj Ji. Ilyen a szentek látásmódja, akik azért jönnek ebbe a világba, hogy a segítségükkel a lelkünk rátaláljon az Istenhez hazavezető útra.
A meditáció segítségével fedezhetjük fel az isteni egységünket. Ha befelé fordulunk, és összekapcsolódunk Isten szeretetével, ráébredünk az igazságra, hogy nem a test vagyunk, amely egy napon elporlad, hanem az igazi lényünk a halhatatlan lelkünk. Felismerjük, hogy a lelkünk szintjén mindannyian összetartozunk egymással. Az Isten Fényével és Hangjával való belső kapcsolat táplálja a lelkünket, így össze tudunk kapcsolódni minden harmónia Forrásával. Ez békét és nyugalmat hoz az életünkbe. Ezután, ahogy a testünk minden része harmonikusan együttműködik, segítve a létezésünket ebben a világban, megtanulunk egymással összhangban dolgozni, békét és nyugalmat teremtve a környezetünkben.
Ha megtapasztaljuk Isten szeretetét, és lehorgonyzunk Őbenne, ez stabilitást ad nekünk ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan tudjunk áthaladni az életen, nem félve az utunkba kerülő viharoktól. Egy emlékezetes anekdotán keresztül a spirituális Mester elmagyarázta, hogy hasonlóan a virágokhoz a kertben, amelyek a változatos szépségükkel és illatukkal mind különlegesek, mégis egyenlők, minden külső különbözőségünk ellenére, Isten szemében egyek, azonosak, ugyanakkor egyediek is vagyunk.
2020. január 25. szombat – Kérdés-felelet
Ezen a hétvégen nagyon sok látogató érkezett az USA különböző részeiből és az egész világból az SOS Nemzetközi Meditációs Központjába, hogy Sant Rajinder fizikai jelenlétében lehessenek, mielőtt elutazik Indiába. A spirituális Mester a 33. Emberi Egység Konferencián fog elnökölni Delhiben.
Maharaj Ji a bevezetőjében az örömének adott hangot, hogy ezt a hétvégét még a chicagói sangattal töltheti. A kérdésekre adott válaszaiban a meditáció sokféle előnyéről beszélt, valamint arról, hogy a benső régiókban szeretet és szépség vár ránk. Az Isten felé tett lépéseinkről szabad akaratunkból mi döntünk – emelte ki. Majd az önzetlen szolgálat igazi értelméről, fontosságáról beszélt.
Azért meditálunk, hogy megismerhessük Istent. Bár ennek fizikai, mentális és érzelmi téren is rengeteg jótéteménye van, ám a meditáció valódi célja Isten szeretetének a megtapasztalása, ami megerősíti a bizalmunkat Őbenne. Ha összekapcsolódunk az Istenerővel a bensőnkben, akkor a lelkünk táplálékhoz jut, és így megerősödve lépéseket tudunk tenni az életünk céljának beteljesítése felé.
Majd a spirituális Mester azt kérte, hogy az összes interakciónkkal igyekezzünk nyugodt, szeretetteljes, gondoskodó és békés légkört teremteni magunk körül. A szavaink legyenek megnyugtatók, hassanak balzsamként mások fájdalmára! Ha úrrá lesz rajtunk a harag, akkor könnyen sértő, kemény, bántó szavak csúsznak ki a szánkon, amelyekkel sebeket okozunk, és ezen a helyzeten a későbbi bocsánatkérés sem képes változtatni.
Általában akkor válunk mérgessé, indulatossá, ha a dolgok nem az elvárásaink szerint alakulnak, mások nem azt teszik, amit mi helyesnek vélünk. Fontos megértenünk, hogy sokszínű világban élünk, amelyben az értelmezés mikéntje is nagyon eltérő. Még a szeretteink sem értenek minden helyzetben egyet velünk. Tekintve, hogy az összes gondolatunk, szavunk és tettünk megörökítődik, tanuljuk meg mások viselkedésének türelmesebb, rugalmasabb elfogadását! Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy a kommunikációink kedvesek, figyelmesek legyenek, mert ezzel békéssé és harmonikussá tesszük a környezetünket!
Később a sangat csatlakozott Maharaj Jihoz és Mata Rita Jihez a fiuk, Dr. Kunwarjit Singh Duggal Ji születésnapjának a megünneplésére.
2020. január 26. Vasárnapi satsang
Sant Rajinder Singh megérkezése előtt egy, az Ő spirituális munkásságáról szóló videót vetítettek le a zsúfolásig tömött nagyteremben, különös tekintettel az új érdeklődőkre. A Mester ez alkalommal a satsangok látogatásának a fontosságára, és a spirituális közösség életében, munkájában való részvétel sokféle jótéteményére helyezte a hangsúlyt.
A „satsang” szó jelentése: „együttlét az igazsággal.” E világban élve csupán fizikai lénynek tekintjük magunkat. Azt hisszük, hogy az élet annyi, amennyit a fizikai érzékeinkkel felfogunk, és abban a tévhitben élünk, hogy az egyedüli célunk az anyagi boldogulás. A kötelezettségeink és a feladataink számtalan irányba ragadnak magukkal bennünket, és a benső hívásnak mindaddig nem ébredünk a tudatára, amíg egy tragédia, valamilyen veszteség vagy a nehézzé vált külső körülményeink fel nem szítják bennünk az élet titkainak megismerése utáni vágyat. Ez azután gyakran vezet el egy spirituális közösség kereséséhez, amelyhez tartozás hatalmas erőt ad – emelte ki a spirituális Mester. Egyrészt segít annak felismerésében, hogy mi az igazán fontos az életben, másrészt új szemlélettel tekintünk önmagunkra.
A satsang nagy áldás, mert ezen a figyelmünket az emberi létezés igazi céljára összpontosítjuk. A hét folyamán lefoglalnak bennünket a világi teendőink. A satsangokon viszont a nagy szentek, a spirituális Mesterek szavaira és újra Istenre, az Ővele való kapcsolatunkra figyelünk. A spirituális Mesterünk irányításával megtanult meditáció segítségével képessé válunk a benső utazásra, ahol megtapasztaljuk Isten szeretetét.
Az Istenből nagy bőségben kiáradó Erő szétsugárzódik a közösségre, szeretetben gazdaggá téve a lelkünket. Ez a spirituális sugárzás ugyanúgy ér el mindenkit, ahogy a napfényben is egyformán fürödhet a föld összes lakója. Rajtunk múlik, hogy részesülünk-e benne. Ehhez az szükséges, hogy váljunk fogékonnyá Isten szeretetére!
A benső érzékenységünk függvényében szerezhetünk tapasztalatokat az isteni szeretetről, válhat a javunkra a satsangokon való részvétel. Ahogy kifinomítjuk az érzékáramoknak a szemfókuszba koncentrálásának a képességét, Istennek az előzetesen belénk ültetett navigációs programja (GPS) segítségével rá fogunk lelni az Őhozzá visszavezető útra.
Mihelyt átéljük önmagunkban Isten Fényét, felismerjük, hogy az mindenki másban is ott ragyog. Ettől kezdve úgy érezzük, hogy az összes embertársunk a kitágult önvalónk része. Segíteni, gondoskodni kívánunk róluk, csökkentve a szenvedésüket, örömmel töltve meg az életüket. Ettől a légkör egyre szeretetteljesebb, békésebb, nyugodtabb lesz körülöttünk.
Ezután Maharaj Ji egy anekdota segítségével emelte ki a satsangon való részvétel fontosságát. Ahogy mindazok érzik az izzó parázs melegét, akik körbeülik, így élvezhetik Isten szeretetét a satsang résztvevői is. Újra meg újra lángra lobbanhat a szeretetünk Őiránta. Az Isten utáni vágyódás a cél felé ösztönző hajtóerőnk a spirituális ösvényen.
Ezzel az együttléttel zárult a spirituális Mester téli programja Chicago térségében. Most Indiába, Delhibe fog utazni, hogy elnököljön a 33. Emberi Egység Konferencián. Jelezte, hogy hamarosan vissza fog térni, és azt kérte, hogy az Ő fizikai távolléte alatt a figyelmünk a spirituális teendőinken legyen, a gyakorlatba ültetve mindazt, amit a satsangokon megtanultunk. Ez legyen a „házi feladatunk.”