Sant Rajinder Singh 2010. április 11-én felavatta a Spiritualitás Tudománya Meditációs és Ökológiai Központját Richmondban, Brit Kolumbiában – Kanada legnyugatibb tartományában –, amelyet a Csendes óceán kapujának is neveznek. Egy helyi satsangi megjegyezte: „Nagyon régóta vágytunk erre a találkozásra, hiszen a Mester utoljára 2003-ban látogatott el ebbe a térségbe. Azóta keményen dolgoztunk azért, hogy létrejöjjön ez a satsang központ.”

Miután a Mester az avatási ceremónia során átvágta a szalagot, a felesége és az édesanyja társaságában bejárta az egész ingatlant, megtekintve a központ létesítményeit, továbbá a biofarmot és gyümölcsöst is. A satsangot egy nagy sátor alatt rendezték meg. A Mester a satsang bevezetőjében nagyra értékelte a helyi csoport szorgalmas munkáját, amelynek eredményeként létrejött egy olyan találkozóhely, ahol fizikailag, mentálisan és spirituálisan is fejlődni lehet.

Majd arról beszélt, hogy a központ különböző egységei hogyan járulnak hozzá az emberi lény harmonikus fejlődéséhez. A biogazdaság termékeivel a testünket táplálhatjuk, a gyermekek foglalkoztatásával a jövőnket gondozzuk, a Lélek Ökológiája Könyvtárban mentális szinten szerezhetünk ismereteket az igazságról, és a satsang teremben a spirituális tudatosságunkat fejleszthetjük a satsang, a meditáció – az Istenre emlékezés segítségével. Majd azt emelte ki: nem az a fontos, hogy mit állítunk, mit mondunk másoknak, hanem az, ahogyan az életünket vezetjük. Ezután röviden pandzsábi nyelven szólt a hallgatósághoz. A közös meditáció után a gyerekek műsora, és ebéd következett.

Április 12-én, hétfőn a Mester az újonnan felavatott központban, a prashad osztás közben személyesen is találkozott a programok résztvevőivel. Majd felkereste a gyermek satsangot, beszélgetett a Fiatal Felnőttek csoportjával és a szevadárokkal. A helyi satsangiakkal való együttléte során elismerően szólt arról, hogy a puszta területből mily szépen gondozott ökoközpont született. A helyiek elsősorban a helyesen végzett szevával és azzal kapcsolatban kértek útmutatást a Mestertől, hogy miként dolgozzanak harmonikusan együtt.

Április 25-én, vasárnap Rimjhim és Arjan esküvője alkalmából fogadást rendeztek az illinoisi Drury Lane Theater gyönyörűen feldíszített báltermében, amelyen a világ minden részéből érkezett vendégek köszöntötték a fiatal párt, akik március elején Indiában házasodtak össze. Akiknek Indiában vagy Vancouverben nem volt lehetőségük rá, most köszönthették őket.

Az est Sant Rajinder Singh magával ragadó satsangjával kezdődött, amelyen az igazi esküvőről szólt, amely minden emberi lényre vár: a lélek esküvőjéről Istennel. Gyönyörű képet tárt a hallgatóság elé az örömteli spirituális utazásról, amely során a lélek felfedezi a valóságot, az elmúlhatatlan világot, ahova egyszer mind megérkezünk. A satsangot vacsora követte.

Április 27-én, kedden a chicagói központban tartott satsangon a Mester annak fontosságát emelte ki, hogy a környezeti hatásoktól függetlenül őrizzük meg a benső egyensúlyunkat. Ahelyett, hogy a különféle külső körülmények hatása alá kerülnénk, inkább mi tegyük békéssé azt a nyugalmunkkal és spirituális irányú figyelmünkkel! Hiszen e világon minden átmeneti jellegű, csak az örök, ami spirituális jellegű. A satsang közös meditációval zárult.

Május 1-én, szombaton a Mester kérdés-feleletet tartott a chicagói satsang központban. Az első kérdező egy fiatal felnőtt volt, aki az emberi kapcsolataink kezelésével és az egy életre szóló társ kiválasztásával kapcsolatban kért tanácsot. A lényeg az, hogy a kapcsolat és a házasság mindkét fél számára örömöt és boldogságot nyújtson – válaszolta a Mester. Az is fontos, hogy az összeférés lehetőségét is mérlegeljük a társkeresés során, és fogadjuk el, hogy nincs két teljesen egyforma ember. Mindig akadhat valami különbség a véleményekben. Annak érdekében, hogy valakivel valóban életre szóló legyen a társkapcsolatunk, erőfeszítéseket szükséges tennünk, hogy legyőzzük a felmerülő nehézségeket, és így harmonikus lehessen a viszony, amelyben a társak egyaránt képesek fejlődni.

A következő kérdés: „Milyen magatartással fogadjuk a nehéz karmikus helyzeteket, amelyekben az előre elrendelt mennyiségű karma elégetődik?” A spirituális Mester a válaszában kihangsúlyozta, hogy ugyanazt a karma mennyiséget kell kiegyenlítenünk, függetlenül attól, hogy milyen módon reagálunk az adott helyzetre. Ám, ha közben fájdalmat okozunk magunknak vagy megsértünk másokat, ezzel új karmákat okozunk, amelyet valamikor a jövőben kell majd kiegyenlítenünk. Ha viszont pozitív magatartással nézünk szembe az élet kihívásaival, akkor sokkal könnyebben megyünk át a nehézségeken, és közben kevesebb karmát gyártunk.

Egy fiú abban kérte a Mester tanácsát, mit tegyen az iskolában, ahol a vegetáriánus életvitele kelt feszültséget a környezetében. A Mester rámutatott, hogy az erőszakmentes életforma követelmény mindenki részére, aki jó, spirituális jellegű életet kíván folytatni. A vegetarianizmus az erőszakmentesség sarokköve. Mindazok, akik nem ismerik vagy nem értik ennek az életvezetésnek a jótéteményeit, lehet, hogy barátságtalan, kellemetlen módon adnak ennek hangot. Ám a mi dolgunk az, hogy a kihívások ellenére kövessük az életelveinket, és szeretet, együttérzés, erőszakmentesség sugárzódjon a gondolatainkból, a szavainkból, a tetteinkből.

A kérdés-felelet után a Mester és a felesége csatlakozott a sangathoz, és tortavágással ünnepelték meg a 34 házassági évfordulójukat.

Május 2-án, vasárnap a naperville-i Holiday Inn Select adott helyet a satsangnak. A Mester a gyönyörű tavaszi időjárásra hivatkozva, lélegzetelállító előadást tartott a spiritualitás tavaszának jellemzőiről.

A sötét, hideg tél kénytelen meghátrálni a tavasz melengető, ragyogó fénye elől, és minden örömtelivé, vidámmá válik körülöttünk. A kertek zöldbe öltöznek, a madarak vidáman csicseregnek, így köszöntve a kikeletet. A légkör reménnyel és szépséggel telített. A Mester részletesen lefestette az üde szépségű, jól gondozott tavaszi kertet, amelyben a magok kicsíráznak, a virágok szirmot bontanak. Majd ezt a lélek kertjéhez hasonlította, amelynek szintén gondos ápolásra van szüksége, hogy gyönyörűvé fejlődhessen. A lélek csak akkor képes megkezdeni a spirituális utazását, ha emberi testbe születik meg. Ezért végtelenül értékes isteni kegy az emberi születés, amely a lélek számára a tavasz ideje.

Az elültetett magnak jó talajra, vízre, levegőre és fényre van szüksége, hogy folyamatosan gyarapodni tudjon, és végül gyümölcsöt teremjen. Ehhez hasonlóan sokféle kulcsfontosságú összetevője van annak is, hogy a lélek a maga teljességében kibontakozhasson. A termékeny táptalajhoz a lelkünk a beavatással jut hozzá, amikor a tökéletes Mester megnyitja a harmadik szemünket. Ekkor ráébredünk, hogy az élet több a fizikai létezésnél. Elkezdjük szomjazni az igazságot, majd megkezdődik a spirituális utazásunk. A beavatást követően a lelkünk az Isteni Fénnyel és Hanggal való kapcsolata, a meditáció révén jut táplálékhoz, öntözővízhez. Az Istenre való édes emlékezés, a simran ismétlése képessé tesz bennünket arra, hogy a figyelmünket mindig Őrajta tartsuk – ez az éltető levegő a lelkünk számára.

Befejezésül a Mester mindenkit arra ösztönzött: becsüljük meg az emberi születés hatalmas ajándékát, meditáljunk napi rendszerességgel, tápláljuk megfelelően a lelkünket, hogy örökké élvezhessük a benső kert üdvösséggel teli, varázslatos szépségét.