Sant Rajinder Singh a felesége és a lánya társaságában 2010. február 4-én ér-kezett meg a Kirpal Baghba. A satsangon arról beszélt, hogy a tanítvány szomorúságot érez ami-att, ha fizikailag elválasztott a spirituális Mesterétől. A Sant Mat útjának szépsége az – mutatott rá –, hogy a Mester sugárzó formája az élet minden pillanatában együtt van a beavatott lélekkel, még akkor is, amikor fizikailag kilométerek ezrei választják el őket egymástól. Csukjuk be a szemünket, forduljunk befelé, és meg fogjuk tapasztalni a Mesterünk szeretetét, darshanját a bensőben! Ő állandóan gondoskodik a világi és spirituális vezetésünkről.

Később a Mester találkozott a külföldről érkezett tanítványokkal, és megvágta a szokásos üdvözlő tortát. A Mester azt kérte, hogy az ünnepi programok résztvevői adják a teljes figyelmüket a satsangoknak, és a lehető legtöbb időt fordítsák meditációra. A gyors spirituális fejlődés kulcsa a fogékonyság és az állandó szeretetteljes emlékezés Istenre.

A 19. Emberi Egység Nemzetközi Konferencia

A konferenciát Sant Rajinder Singh elnökletével február 5-7. között rendezték meg a Kirpal Baghban. Tízezrek élvezhették naponta sok órán keresztül a Mester jelenlétét, darshanjait és a szemináriumok programjait, amelyek során Sant Kirpal Singh 116. születésnapjáról is megemlékeztek.

Február 5-én a téma „Békés élet meditációval” volt. A Mester a konferenciát megnyitó előadásán arról beszélt: nem vagyunk tisztában azzal, hogy kik vagyunk valójában, és mi ennek az életünknek a célja. Bármilyen körülmények közé születünk meg, igyekszünk alkal-mazkodni a környezetünkhöz. Eközben falakat emelünk a vallásunk, a közösségünk, az orszá-gunk köré, nem is gondolkodva el azon, hogy ezzel mit teszünk. Úgy érezzük, hogy mások fölé-be kell kerülnünk, hogy sikeresek, eredményesek lehessünk az életben.

Ebben a versengéssel teli világban a türelmetlen sietséggel, kapkodással végzett tevékenységeink között a spiritualitásnak vagy egyáltalán nem jut hely, vagy az a legutolsó helyre szorul. Ebből következik a sok küszködés és a káosz az életünkben. Nem vagyunk képesek nyugalmat, békességet teremteni önmagunkban és a környezetünkben.

Sant Kirpal Singh az érettségi letétele után arra a döntésre jutott: „Isten az első, és min-den csak Őutána.” Ő ezt az alapelvet egész életében betartotta. Mi csak a világi dolgoknak adunk elsőbbséget az életünkben, és a tevékenységeink között nem marad időnk az Istenre való emlékezésre. Isten nekünk adta ezt a különleges lehetőséget önmagunk és az Ő megismerésére. Boldog és békés életre vágyunk? Akkor a napi tennivalóink sorában kerüljenek az első helyre a spirituális gyakorlatok, mert ezzel nemcsak az Istenhez visszavezető utunkat egyengetjük, hanem örömteli és békés lesz az életünk azzal, hogy megtapasztaljuk önmagunkban Isten Fényét és Hangját!

Ezen a napon az előadók között volt az indiai parlament egy tagja, a volt oktatási miniszter és több vallási vezető is. Sürgették, hogy gyökerestül számoljuk fel az egyre súlyosabb méreteket öltő szociális és közösségi problémákat. Ezért a legtöbbet a szeretet, a szolgálat és az önfeláldozás személyes példájával tehetünk. Dr. Maulvi Muth Mukarram és Swami Sudharmanand azt emelte ki, hogy az egész emberiség, sőt a teljes teremtés iránt érzett szeretet és az együttérzés kifejlesztése önmagunkban – ez az örök béke elérésének az eszköze ezen a bolygón.

Február 6. Sant Kirpal Singh születésnapja

A program egy himnusszal kezdődött, amelyet Mata Ji, Rita Ji, Rimjhim Ji és a külföldről érkezett tanítványok kórusa adott elő.

A szeminárium témája: „Kirpal – az emberi egység Apostola.” A Mester azt emelte ki, hogy az egység csak akkor jöhet létre a világban, ha felismerjük: mind Isten részei vagyunk. Sant Kirpal Singh híres mondását elemezve („Légy jó! Tégy jót! Válj eggyé!”) a Mester sürgette, hogy a spirituális és etikai értékek kifejlesztésével tegyünk jót, együttérzően és szeretettel szol-gáljunk másokat, és a meditáció rendszeres gyakorlásával érjük el az egységet Istennel.

Ezen a napon főleg olyan vallási vezetők szóltak hozzá a témához, akik személyesen ismerték Sant Kirpal Singhet: Pir Khwaja Ahmed Nizam, Swami Gopalacharya és Lama Lobzang az 1974-es első Emberi Egység Konferencia emlékeit idézte fel, kiemelve, hogy Sant Rajinder Singh fáradhatatlan munkájának eredményeként a spirituális ébredés már az egész világra kiter-jedt, és vallási és egyéb különbségektől függetlenül egyre nő az emberekben a harmónia és az egység utáni vágy. Isaac Malekar azt sürgette, hogy az „én” és a „nekem” helyét váltsa fel a „mi” és az összetartozás érzése, ahogy a szivárvány látványa is a színek harmonikus szépségével és összhangjával ragadja meg a tekintetünket.

Miután a Mester végigsétált a Baghban, tortát szelt Sant Kirpal Singh tiszteletére. Gaz-dag ebéd várta a vendégeket. A Mester előtte angolul elmagyarázta a különféle indiai ételek hindi nevének jelentését, azok összetételét, jellemzőit.

Majd nagy tapsot kapott a Jyoti Meditation weboldal szerkesztőgárdája abból az alkalomból, hogy ez a szolgáltatás az 5. születésnapját ünnepelte (www,jyotimeditation.org).

A február 7-ei szeminárium témája: „A spiritualitás szerepe a jelenlegi környezetünkben.” A Mester a bevezető előadásában arról beszélt, hogy az ilyen konferenciákon való részvétel azért nagy jelentőségű, mert a figyelmünk a valóságon, a spiritualitáson van. Mi a spiritualitás? Tudomány, amely nem a testtel, hanem a lélekkel foglalkozik. Tudományos korunkban mindenre bizonyítékokat keresünk. A tudomány egy elmélet felállítása után kísérleteket végez, amelyek eredményeit azután összegezi: mi szól a teória mellett, mi ellene. A spirituális kísérleteink laboratóriuma az emberi test, amelyben megtapasztalhatjuk a lelkünket.

A testünket aura veszi körül. Sokan kísérelték már meg, hogy lefényképezzék az aurát, a mágneses, a spirituális energiát. Ez nem járhat sikerrel, mivel ez a fizikai szemünkkel, eszközeinkkel nem érzékelhető. A röntgensugarak, a mikrokamerák segítségével láthatóvá tudják tenni az artériákat, véráramlást, a különféle emberi szerveket, amelyek külső szemmel nem láthatók. Hasonlóképp Isten Fénye és Hangja csak a benső szemünkkel és fülünkkel fogha-tó fel, amelyek egy tökéletes Mester kegyéből a beavatáskor nyílnak meg.

A gén-program eredményei szerint az emberi gének 99,9%-ban azonosak, és csupán 0,1% a külső különbség (arcforma, bőrszín, testforma). Ez a tudományos eredmény a szentek és a misztikusok időtlen idők óta hangsúlyozott lényegi azonosságunkat erősíti meg. A sok millió ember által átélt halálközeli élmények tanulmányozása alapján pedig a mai tudomány kénytelen belátni, hogy az anyagi összetevőkön kívül valami egyéb is jelen van ebben az emberi testben. Ez a misztikus, az anyagon túli valami a lélek, amely az emberi testet élteti. E létezésünk célja az Istennel való egység elérése.

A spiritualitás a gyakorlati tapasztalat ösvénye, amelyen akkor tudunk gyorsan, sikeresen előrehaladni, ha teljes és rendíthetetlen a bizalmunk Istenben. Ha az „Édes a Te akaratod” elv szerint élünk, és meggyőződünk róla, hogy bármi történik is velünk, az a legjobb számunkra, akkor ez hatalmas hajtóerőt ad a végső célunk felé vezető utunkon.

A témához hozzászólók – Suri, Surinder Pal Singh Bitto, Prof. Chandra Shekar és a ka-nadai Samson – az élő Mester fáradhatatlan törekvéseit emelték ki, amelyek célja, hogy az egész világgal megismertesse az isteni szeretet üzenetét és a meditáció módszerét. Február 8-án több ezren kapták meg a szent beavatást, köztük négy magyar testvérünk is.

Programok február 9-14. között

Február 9-én és 10-én darshan volt a Kirpal Baghban. Az India különböző vi-dékeiről a konferenciára érkezett családok, faluközösségek hazakészülődtek, és előtte ez volt a spirituális Mestertől való búcsú ideje. Ilyenkor nem külön térfeleken ülnek a nők és a férfiak, hanem indiai zónák szerint együtt ülve várják a Mester darshanját a szülők a gyermekeikkel, az egy vidékről érkezett satsangiak. A darshan idején lehetőség van a problémák, gondok, továbbá a tanulmányi- és munkasikerek megbeszélésére, és áldás kérésére a gyerekekre, az új házasokra, a betegekre.

Február 10-én későn este találkozott a Mester a szevadárokkal, akik végig-szolgálták a konferencia napjait. A Mester megdicsérte a sok ezer önkéntes segítő szeretetteljes és szorgalmas munkáját, kiemelve, hogy az elvárások, vita, önzés nélkül végzett szeva sok spirituális jutalmat eredményez. Az önzetlenül végzett különféle tevékenységekben – a langárban, a rend fenntartásában, a szállításban, a takarításban, továbbá a publikáció, az információ, a vendégek fogadása, a video- és fotószolgálat területén, stb. – a felnőttek mellett nagyon sok fiatal is részt vállalt.

Mindezekkel a szevákkal nemcsak másoknak nyújtunk segítséget, hanem a saját lelkünket is szolgáljuk, mert annak jótéteményei bőségesek. Isten adja meg nekünk a lehetőséget a szevára, hogy ezzel is közelebb juthassunk a spirituális célunkhoz – emelte ki a Mester.

Február 11-én és 12-én a közös meditáció előtt a Mestererő iránti fogékonyság fontosságáról és arról volt szó, hogy ne engedjük, hogy a figyelmünk a külső különbségeknél megragadjon. Ne feledkezzünk meg a lényegi egységünkről és azonosságunk-ról!

Február 13-án éjszaka az indiaiak és a külföldről érkezett tanítványok együtt ünnepelték meg a Valentin napot a Kirpal Ashramban. Zsúfolásig megtelt a gyönyörűen feldíszített meditációs terem.

Miután a közösség nevében virágcsokrot és Valentin napi üdvözlőkártyát nyújtottak át a Mesternek és a családja tagjainak, megkezdődött a zenei program, amelynek során kolumbiai, kanadai, angol, görög, indiai dalok, zeneszámok hangzottak el. Az 54 tagú magyar csoport har-madikként került sorra, és mindkét dalunk – amelyeket majd egy hétig gyakoroltunk – nagy sikert aratott. A Mester szokás szerint angolul és magyarul is megkapta az énekeket, amelyek-nek az eredeti szövegét lelkes és ügyes társaink teljesen átírták, az alkalomhoz igazították. A refrént velünk énekelte a Mester. Később megjegyezte, hogy tartsuk is be, amit a dalban megígértünk: „Mind megtanulunk meditálni.”

Erre az ünnepi alkalomra a magyar csoport tagjai 500 fős tortát is készítettek.

A Mester Valentin napi köszöntője:

„A Mesterek szeretete hozott ma össze bennünket. Akárhányszor teszünk is kísérletet arra, hogy megfejtsük az élet misztériumát, az isteni szeretet titkát, rájövünk, hogy az meghaladja az emberi elme képességeit. Isten szeretetének megismeréséhez szeretetet szükséges kifejlesztenünk magunkban.

Ma, amikor a Valentin napot ünnepeljük, a szeretett személyre emlékezünk. A világban ilyenkor az a szokás, hogy virággal, ünnepi képeslappal és édességgel köszöntik egymást a sze-relmesek. A piros a jellemző szín. Ám minden ilyen fesztivál, ünnepi esemény spirituális értel-met is hordoz. Az igazi szerető a lelkünk, és Isten az ő örök Szerelme. A szeretet nyila és a vérünk is piros. Az isteni szeretet nyila a Mester és a tanítványa közötti szerető kapcsolatot jelképezi.

A szeretet nem ismerhető meg a könyvekből, ezt magunkban kell átélnünk. Akkor ünnepeljük meg igazán a Valentin napot, ha személyes tapasztalatot szerzünk az isteni szeretetről. Ezt a meditációban érhetjük el. Isten szeretete a két elsődleges formájában, Fényben és Hangban nyilvánul meg. A Naam vagy az Ige egy másik név a szeretetre. Ezt akkor kezdjük felfedezni, amikor egy tökéletes Mester a szent beavatáskor megnyitja a harmadik vagy egyszemünket. A maga teljességében az isteni szeretet a fizikai testtudat fölé emelkedéssel ismerhető meg. Amíg eljutunk erre a szintre, a szenvedélyes vágyódás egyre csak növekszik bennünk.

Amikor a tanítvány messze van a Mesterétől, az elszakítottság fájdalmától szenved. Az igazi tanítvány mindig a Mestere közelségére, szeretetére vágyik. Mindezt csak fogékonyan ta-pasztalhatjuk meg. Emellett fontos, hogy éljünk etikusan. Ha teljesen a bensőnkre hangolódunk, és elérjük a Mesterünk sugárzó formáját, akkor a fizikai világ helyett már csupán ez köti le a figyelmünket, és élvezzük a benső üdvösséget. Isten simranja segítségével vagyunk képesek lecsendesíteni az elménket. Csak így kerülhetünk kapcsolatba a benső világok Fényével, szeretetével, üdvösségével. A spirituális kincsek teszik az életünket valóban örömtelivé és boldoggá.

A Valentin Nap a Szeretett Lény szeretetében való újjászületés, megfiatalodás ünnepe. A lelkünk Szerelme Isten. Arra van szükségünk, hogy a lelkünk megtapasztalja a Satguru szeretetét, mert csak ekkor fogunk mindent megtenni azért, hogy a lehető leggyorsabban halad-junk a célunk felé.

Öltsük ma magunkra az isteni szeretet színeit! Isteni sebességgel haladva érjük el az önfelismerést és találjunk rá Istenre!

Február 14-én, a vasárnapi satsangon mindenkinek boldog Valentin napot kí-vánt a Mester, majd arról beszélt, hogy az igazi szerető örökké Isten szeretetére vágyakozik. A szeretet az egész teremtés alapja. Csak a szeretet ösvényén előrehaladva érhetjük el az örök Ott-honunkat. A szüntelen vágyakozás az Istennel való egységre sebesen visz bennünket előre a spirituális úton, és még ebben az életben elérhetjük az egyesülést a Szeretett Lénnyel.

Programok február 15-március 17. között

Február 15-én a Kirpal Baghban. a közös meditáció előtt szokásos rövidebb satsangon a Mester kiemelte: sajnos hagyjuk, hogy mások viselkedése hasson ránk, és ez megváltoztatja a velük kapcsolatos véleményünket. A Mester tanácsa: függetlenül attól, hogy ki mit tesz, miként reagál, mit kapunk másoktól, mi mindig szeretettel és kedvesen kezeljük őket! Azt fogjuk tapasztalni, hogy idővel a haragos, nemtörődöm, részvétlen viselkedésük megváltozik, és barátságossá fog válni.

A február 16-i kérdés-felelet a márciusi Sat Sandeshben jelenik meg.

Február 18-án, a meditáció előtt arra világított rá a Mester, hogy a felszínességnek, a képmutatásnak mi vagyunk az igazi vesztesei. Mások nagyon hamar felismerik a színjátszásunkat, mi viszont annyira megszokhatjuk a hamisságot, hogy már magunk is elhisszük azt, amit mondunk, ahogy viselkedünk. Így messze kerülünk az igazságtól. Az ilyen helyzetek sok félreértést és konfliktust okoznak. Ismerjük fel, hogy kik vagyunk valójában, másokat fogadjunk el olyannak, amilyenek – és a külső különbségek fölé emelkedve lássuk meg a valóságot, azt, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk!

Február 19-én azt tanácsolta a Mester, hogy a spirituális úton ne veszítsük el a bátorságunkat, amikor nehézségek adódnak, és továbbra is szorgalmasan tegyük meg a tőlünk telhető legtöbbet és legjobbat!

Február 20-án a téma az Istenbe vetett bizalom volt. Az életünk során sokféle problémával, anyagi gondokkal, egészségi és kapcsolati problémákkal kerülhetünk szembe. Sok esetben hiába kutatjuk az okokat. Nem ismerjük ugyanis a múltbeli tetteinket. A múlt kedvező és kedvezőtlen visszahatásai, a sors vagy pralabda karmák valamikor elkerülhetetlenül megjelennek az életünkben. Fontos, hogy az élet hullámverései közepette ne veszítsük el a bátorságunkat, és Isten kegyével, a benső egyensúlyunkat megőrizve haladjunk át a nehéz helyzeteken. Meditáljunk sokat! Legyünk tudatában annak, hogy a lelkünk ilyenkor súlyos karmikus terhektől szabadul meg, és így közelebb kerülünk a célunkhoz.

Február 21-én, a vasárnapi satsangon a fő téma az volt, hogy helyes döntéseket szükséges hoznunk az életben. Ha egyszer kellő körültekintéssel meghozunk egy döntést, többé ne engedjük meg, hogy az elhatározásunkban bármi is elbizonytalanítson bennünket! Isten megadta nekünk a jó és a rossz megkülönböztetésének a képességét. Bölcsen fordítsuk a javunkra ezt az ajándékot, és mindig azt válasszuk, ami a lelkünk javát, felemelkedését szolgálja!

Február 22-én a meditáció előtt arról beszélt a Mester: bár általában hálásak vagyunk Istennek az ajándékaiért, de változatlanul ott kísértenek bennünk az azokkal a vágyainkkal és elvárásainkkal kapcsolatos gondolatok, amelyek nem teljesültek, amiket nem kaptunk meg. Nem ismerjük fel, hogy a kapott és az általunk hiányolt dolgok egyaránt a legnagyobb javunkat szolgálják, összhangban az elmúlt karmáinkkal.

Február 23-án a közös meditáció előtt a Mester kérdésekre válaszolt. Az első kérdés: „Ha a Mester egyik dvd-jét nézzük, az ugyanolyan spirituális töltést ad, mint a Vele töl-tött satsang?” A Mester válasza: „A spirituális Mester fizikai jelenléte felhajtóerőt ad a léleknek. Ez más módon nem érhető el. Ám, ha valaki nem tud részt venni az élő Mester satsangján, akkor a következő legjobb megoldás egy satsang megtekintése videón vagy dvd formájában, mert ez a figyelmünket a helyes úton tartja.”

„Minek tekintsem a spirituális Mestert az életemben?” – kérdezte valaki. „Olyan formában fogadjuk el őt, ami megfelelő számunkra: mint tanárt, vezetőt, atyánkat, idősebb bátyánkat. Ahogy spirituálisan fejlődünk, meg fogjuk pillantani a spirituális Mesterünket a maga tündöklő ragyogásában, az Ő igazi, vagyis spirituális formájában” – hangzott a válasz.

A Mester iránti tiszteletről elhangzott kérdésre azt felelte a Mester, hogy a szeretetünk legyen mindig tiszteletteljes. Egyedül ez visz egyre közelebb bennünket a célunkhoz.

A következő érdeklődő abban kért iránymutatást, hogy a meditációban időnként felvillanó Fény valóság-e vagy illúzió. A Mester válasza: „Isten Fénye örökké jelen van bennünk. Ahogy az összpontosítottságunk erősödik, képesek vagyunk meglátni a Fényt. A gondolataink azonban elterelik a figyelmünket, és a hullámzó koncentrációban már nem látjuk a Fényt. Az elménk nem akarja, hogy megismerjük Istent, a valóságot, ezért a tapasztalatok valódiságát mindig megkérdőjelezi. Ezért ne foglalkozzunk az elme trükkjeivel, és gondolatok, elvárások nélkül, szeretettel összpontosítsuk a figyelmünket az előttünk elterülő terület közepébe!

Az utolsó kérdés az önelemzést segítő napló helyes töltésére vonatkozott. A Mester azt javasolta, hogy lehetőleg szorosan kövessük nyomon az elkövetett hibáinkat, ezért ne csak este, hanem a nap folyamán, rövidebb időközönként készítsünk feljegyzéseket, amelyeket azután este összesíthetünk, kiegészíthetünk. Így jobban fogunk emlékezni a nap folyamán történtekre. A rendszeres naplótöltés eredménye az lesz, hogy sokkal jobban oda fogunk figyelni önmagunkra, a viselkedésünkre, és idővel a nap végén az összes hibánkra emlékezni fogunk.

Február 25-én a Mester az optimista, a derűlátó életszemlélet fontosságát emelte ki. Őrizzük meg a figyelmünket az élet napfényes oldalán, ne engedjük, hogy a pesszimista látásmód uralkodjon el rajtunk! Egy kedves kis történet kapcsán kérte: „Éljünk úgy, hogy ne felejtsük el mindig kéznél tartani a villánkat!” Egy bölcs vendéglátó tanácsolta ezt a vendégének az ebéd végeztével, megjegyezve, nem tudhatjuk, hátha még valami nagyon finom falat következik. Csak a bizakodó ember ismeri fel egy következő pillanat édességét.

Március 2-án, mint minden meditációs este kezdetén, egy gyönyörű dal hang-zott el: Sant Darshan Singh egyik gázeljét adta elő egy szép hangú indiai hölgy. A Mester magyarázatként hozzáfűzte, hogy a „soulergy”, „a lélekenergia” fogalom a költő alkotása, és a lélek lényegéből fakadó energiára utal. A lélek Isten része, így magában hordozza az Ő isteni jellemzőit, és eredeti formájában tündököl a Fénytől.

A Mester ezután kérdésekre válaszolt. Az első: „Kell-e minden nap a Fényre és a Hangra is meditálnunk, és milyen legyen az időarányuk?” A Mester válasza: „Minden nap mindkét spirituális gyakorlatot végezzük el! Hogy melyiket mennyi ideig gyakoroljuk, ez a mi választásunk. Lehet, hogy az egyikben jobban tudunk koncentrálni, a másikban jobbak a benső tapasztalataink.”

A helyes életvezetéssel kapcsolatos kérdésre a Mester elmagyarázta, hogy az egyszerű élet vezet el a magasztos gondolkodásmódhoz. Az élet alapfeltételein túl a minimális igények és az egyszerű, mértéktartó, fegyelmezett életvitel segít abban, hogy jobban tudjunk a spirituális feladatainkra összpontosítani, miközben stresszmentesen tudunk élni.

A következő kérdésre azt válaszolta a Mester, hogy egyszer minden lélek teljes bizo-nyossággal visszatér az igazi hazájába, Sach Khandba, és mindörökre az Úr ölében fog lakozni.

Sant Rajinder Singh az utolsó válaszában a spirituális Mester fizikai darshanjainak óriási jótéteményeit emelte ki. A Mester formája, továbbá a szeméből áradó spirituális töltés és sugárzás megtisztítja a lelkünket a karma terheitől, és felkészíti a bensőbe emelkedésre.

Március 4-én, csütörtökön este mindenki hatalmas örömére a Mester közel egy órás angol nyelvű satsangot tartott. A program kezdetén egy gyönyörű hangú, fiatal indiai lány egy Sant Darshan Singh gázelt énekelt el. A Mester elkérte tőle a verseskötetet, és sorról-sorra végigelemezte a költeményt, amely arról szólt, hogy a szeretet mindent megszépít. Ha szeretjük Istent, ha a figyelmünket Őneki szenteljük, akkor ez automatikusan a boldogság és az öröm állapotában tart bennünket.

Március 7-én, vasárnap a satsangot a Sant Darshan Singh Dhamban (Burari) tartották meg, ahol a szervezők legalább százötvenezer résztvevővel számoltak. Tekintve, hogy az előző napon ért véget a Mester lányának esküvői szertartása, az új pár most találkozott először a satsangiak tömegeivel. A Mester csodálatos előadást tartott a házasság szentségéről, az egymás iránti szeretet és tisztelet fontosságáról, és részletesen elemezte, hogyan segíthetik a társak egymást a fizikai életben és a spirituális úton egyaránt. A házasság igazi célja, hogy két lélek egyként haladjon előre a spirituális cél felé.

A satsang után a Mester darshanban részesítette a hatalmas hallgatóságot, és mialatt a sorok között haladt, a fiatal pár követte őt, és ők is személyesen találkoztak a satsangiakkal.

Március 8-án beavatás, március 9-én és 10-én darshan volt a Kirpal Baghban.

Március 11-én a meditációt megelőzően annak fontosságát emelte ki a Mester, hogy ne dicsekedjünk a spirituális tapasztalatainkkal, mert ezzel csak az egónkat növeljük, hanem őrizzük és dédelgessük azokat mélyen önmagunkban! Így nagy lendülettel tudunk előrehaladni a spirituális ösvényen.

Március 12-én a Mester arról beszélt, hogy Isten szeretete emel bennünket a spirituális magasságokba. Ne féljünk az Úr iránti fájdalmas vágyódástól, ne akarjuk elkerülni azt! Hiszen a sóvárgás könnyei segítenek a lelkünk megtisztulásában, és az Úrral való újraegyesülésünkben.

Március 13-án Isten szeretetének magával ragadó szépségét ecsetelte a Mester, amely nemcsak fénylően ragyogóvá teszi a lelkünket, de a környezetünkben élő embereket is vonzza, és lassanként átformálja a belőlünk kisugárzódó szeretet ereje.

Március 14-én, a vasárnapi satsangon az igazi tanítvány jellemzőit mutatta be a Mester, aki addig nem lel nyugalmat, amíg vissza nem tér Istenhez. Nem talál vigaszt a világi dolgokban, csak annak lábánál, aki egyesíteni képes a lelkét a Szeretett Lénnyel. Az ilyen tanít-vány rendszeresen és odaadóan meditál, hogy mielőbb elérhesse az Istennel való egyesülést.

A március 15-i esti program kezdetén egy New York-i tanítvány adott elő egy megindítóan szép dalt a spirituális szeretetről és odaadásról. Sant Rajinder Singh ezután arról beszélt, hogy a Mester éteri formája mindig a tanítvánnyal van, túl minden térbeli és időbeli korláton.

Március 16-án, a kérdés-felelet program során a Mester kiemelte, hogy a tes-tünk és az elménk egészsége a spirituális egészségünk függvénye. Ha azt szeretnénk, hogy a tes-tünk mentes legyen a betegségektől, az elménk a stressztől, akkor meditáljunk rendszeresen, mert ettől a lelkünk megújul, megerősödik.

A következő kérdésre válaszolva azt hangsúlyozta ki a Mester, hogy az Istenerő a testtől függetlenül, amelyen keresztül működik a világban, egy és ugyanaz. Ezért adjuk meg ugyanazt a tiszteletet és odaadást a spirituális utódnak, mint a saját Mesterünknek!

Majd arról beszélt, hogy bár az isteni szeretet nagysága mérhetetlen, de csak akkor válik a javunkra a spirituális kisugárzás, ha fogékonyak vagyunk a befogadására.

Az utolsó kérdésre válaszolva azt mondta, hogy azok is spirituális jótéteményekben ré-szesülnek, akik azzal segítenek valakit az önzetlen szolgálat végzésében, hogy a távollétében elvégzik a háztartási munkákat, vagy bármi egyéb feladatot, amellyel tehermentesítik a társukat, időt és lehetőséget teremtve számára a szevára. *

A most érkezett információ szerint Sant Rajinder Singh, aki jelenleg (március 25-én) még Indiában van, a következő időpontokban tart majd satsangokat Chicago térségében:

Április 3. szombat
Április 4. vasárnap
Április 17. szombat
Április 18. vasárnap
Április 25-én, vasárnap a satsangot követő ebédnél lehetőség lesz a házaspárral, Rimhjimmel és Arjannal való találkozásra is.