Április 3-án, szombaton, a Mester Indiából való elutazását követően először találkozott a sangattal Chicagóban, a Doubletree Hotelben. Ezen az estén spirituális kérdésekre válaszolt. Két kérdező is iránymutatást kért azzal kapcsolatban: hogyan különböztessék meg az élet azon eseményeit, amelyek előre meghatározottak, a sorsunk részei, és azokat, amelyek lehetőségek a szabad akaratunk alkalmazására. A spirituális Mester azt válaszolta: mi a Sant Mat útján abban hiszünk, hogy az életünk 75%-ban eleve elrendelt. Ez a pralabda karmánktól függ, amelyet születéskor magunkkal hozunk. Igyekezzünk a megmaradó 25% szabad akaratot a javunkra fordítani, olyan erőfeszítéseket téve, amelyek közelebb visznek bennünket Istenhez! Ahelyett, hogy megkíséreljük megfejteni, vajon egy adott helyzet a karmikus sorsunk következménye vagy nem, mindig tegyük meg a legjobb erőfeszítéseket, és olyan döntéseket hozzunk, amely Isten felé vezetnek bennünket! Az is fontos, hogy ne okoljunk másokat a nehézségeinkért, hanem azokon Istenbe vetett bizalommal menjük keresztül.

A következő kérdés: „Hogyan segít a spiritualitás az élet kihívásainak, megpróbáltatásainak elviselésében?” A Mester elmagyarázta, hogy annak ellenére, amit az elménk sugall nekünk, az élet valójában nagyon egyszerű: létezik egy univerzális Erő, amely ezt a világot működteti, és ezzel az Erővel mindannyian kapcsolatban vagyunk. Minden korban az összes spirituális Tanító azzal az üzenettel érkezett a világba, hogy Isten létezik, és mi mind rátalálhatunk. A Sant Mat útja kihangsúlyozza: szükségünk van Isten személyes megtapasztalására. Ezt úgy érjük el, ha a figyelmünket a spirituális szemünkbe, a lélek székhelyére összpontosítjuk, ahol összekapcsolódunk Isten Fényével és Hangjával. Az isteniség megnyilvánulásai, amelyeket a bensőnkben megtapasztalunk, az igazi Otthonunk felé visznek bennünket.

„Miért ne osszuk meg másokkal a meditációs tapasztalatainkat?” – hangzott el a következő kérdés. A Mester azt válaszolta, hogy ha valaki így tesz, akkor úgy érezheti, hogy különb, mint mások, akik nem szereztek ugyanilyen tapasztalatokat. Ez felfújja az egót. Továbbá, ha elmondjuk másoknak a benső átéléseinket, akkor lehet, hogy ők is ugyanezt várják el a saját meditációjukban. A spirituális gyakorlataink során akkor vagyunk igazán fogékony állapotban, ha gondolatok, elvárások nélkül, alázattal és hálával telten ülünk, és hagyjuk, hogy az isteniség úgy nyilvánuljon meg előttünk, ahogy az a legjobb számunkra.

Az utolsó kérdés: „Hogyan alakítsuk ki a rendszeres napi meditációt?” Ahhoz, hogy rendszeres legyen a meditációnk, először is fel kell ismernünk a meditáció fontosságát, és ennek megfelelően az első helyre kell kerülnie az életünkben. Ha így teszünk, akkor mindig találunk rá időt. Ezután arra szükséges összpontosítanunk, hogy a meditáció megszokott tevékenységünk legyen, beleépítve azt a napi programunkba. Az öröm, amelyet megtapasztalunk a rendszeres meditációban, segít abban, hogy az elménk a barátunkká váljon – mondta a Mester –, azt tanácsolva még, hogy igyekezzünk mindig egy kicsit hosszabbra nyújtani a meditációs időnket.

Április 4-én, vasárnap Sant Rajinder Singh a Wyndham Lisle Hotelben tartott satsangot, amelynek alapgondolatát Sant Kirpal Singh mondása adta meg: „Seeing is above all”, vagyis: „A látás mindenekfelett!”

A Mester Passover és húsvét ünnepe kapcsán arról beszélt, hogy a múltban közénk érkezett nagy szentek és misztikusok hatalmas szeretete mindenkire kiáradt, és szeretetből óriási áldozatokat hoztak az emberiségért. Példa erre Mózes, Jézus, Hazur Baba Sawan Singh élete és tanítása. Ők válogatás nélkül mindenkin segítettek, nemcsak egy bizonyos közösség, vallási csoport tagjain, vagy akikkel rokonságban álltak, hanem minden egyes emberen, akivel csak kapcsolatba kerültek, akinek az életét megérintették. Mi tette őket képessé arra, hogy másoknak áldozzák az életüket? A bizalmuk Istenben. Az odaadó elkötelezettségük, amely azáltal fejlődött ki bennük, hogy Isten megmutatta nekik az igazságot, amelyet azután ők mások előtt is fel akartak tárni.

A Sant Mat útja a személyes látásra ösztökél bennünket: a Fény- és Hangáradat, Isten két eredeti megnyilvánulási formájának a benső átélésére. Ezt valamennyien elérhetjük. Cselekedjünk! – ezt kérik tőlünk a nagy szentek.

A tapasztalatszerzéshez fogékonyságra van szükségünk, amit rendszeres meditációval érhetünk el. Akkor tudjuk az isteni megnyilvánulásokat átélni a bensőnkben, ha a testünk és az elménk csendjében a fizikai testtudat fölé emelkedünk. Isten jelenlétének felfedezése hatalmas átalakulást eredményez bennünk. Ezt a felismerést nem érhetjük el olvasással, mások meghallgatásával – ez személyes tapasztalat kérdése. Amikor a fizikai szinten túli, vagyis a spirituális világokról szerzünk tapasztalatokat, akkor szilárddá válik az Istenhez, a Mesterhez való hűségünk, és tudjuk, hogy a Mesterünk hazavezet bennünket a Teremtőnkhöz.

(A Mesternek ezt az előadását a satsangon megtekinthetjük.)