Hírek Indiából 2018. május 5-21.
2018-05-05
Május 5. szombat – Megérkezés Delhibe Kirpal Bagh
Sant Rajinder Singh Mata Rita Ji társaságában május 5-én a hajnali órákban érkezett meg Delhibe. Tízezrek várták Őt a Kirpal Baghban. A Mester az üdvözlő beszédében kiemelte, hogy az egész világon hatalmas ütemben növekszik az érdeklődés a spiritualitás és a meditáció iránt. Ez az út nagyon egyszerű, könnyen érthető, de nehéz átültetni a gyakorlatba.
A külső világ sokféle eltérítő tényezője tartja távol az embereket az isteniség kincseinek feltárásától. A meditáció kitartó, rendületlen erőfeszítéseket kíván. Minél több időt szentelünk a spirituális gyakorlatainkra, annál inkább felgyorsul a benső előrehaladásunk. Naponta tegyünk lépéseket Isten felé, hiszen az Ő megismerése az emberi születéssel kapott jogunk!
Ezután meditáció következett, majd a Mester a sorok között végighaladva személyesen is üdvözölte a sangat tagjait.
Május 6. vasárnapi satsang
A vasárnapi satsangon Maharaj Ji arról beszélt, hogy az emberiségnek szüksége van vezetésre és támogatásra. Az élet vizén hajózva gyakran vágyunk egy békés kikötőre, ahol horgonyt vethetünk.
A különféle helyzetekben segítséget kapunk a szüleinktől, a házastársunktól, a rokonainktól, a barátainktól, a tanárainktól. Ám ez a világi támogatás ideiglenes. Amikor felismerjük ennek átmeneti természetét, magányosnak és magatehetetlennek érezzük magunkat.
Sant Darshan Singh egyik gázeljét elemezve a Mester arról beszélt, hogy a lelkünk, amely eonok óta elszakadt a Forrásától, vágyik az Istennel való újraegyesülésre. Mint tudatos teljesség, nem talál békét és kényelmet az anyagi világban. Az ő igazi kikötője nem a külső, hanem a benső világban van. Erre csak Isten Fényére és Hangjára hangolódva találhatunk rá. E cél elérése érdekében állandóan tartsuk a figyelmünket Istenen!
Május 7. hétfő – Satsang és közös meditáció
Ezen a közös meditációt megelőző satsangon a téma ez volt: „Hogyan válthatjuk valóra a földi létünk küldetését?” A Mester kiemelte, hogy ezt az utat csak egyedül tehetjük meg. A sokféle világi kötöttségünkkel és a gondolatok tömegével telten nem találkozhatunk Istennel. Ő azt szeretné, ha a figyelmünket nemcsak a meditációban, hanem a mindennapi tevékenységeink végzése közben is megőriznénk Őrajta, megmaradnánk a szeretet és a békesség állapotában. Ezt türelemmel, rendszeresen végzett meditációval érhetjük el.
Május 8. kedd – Kérdés-felelet, majd közös meditáció
A közelgő anyák napja alkalmából ez a kérdés hangzott el: „Hogyan fejezhetjük ki a tiszteletünket az édesanyánk iránt?” Maharaj Ji a válaszát azzal kezdte, hogy ezen a földön a legnagyobb az anya gyermeke iránti szeretete. Bármilyen áldozatra kész érte, segíti, gondozza, óvja a szülöttét. Minden nap szeressük és tiszteljük őt, ne csak egyetlen ünnepi alkalommal gondoljunk őrá! A napi kötelezettségeink és tennivalóink tengerében se feledkezzünk meg az édesanyánkról! Legyünk készek arra, hogy állandóan segítsük őt!
Május 10. csütörtök – Satsang és közös meditáció
Ezen az estén a Mester a spirituális út egyik alappilléréről, az embertársaink önzetlen szolgálatáról beszélt. Minden nap újabb lehetőségeket kínál erre, ám sokan tétováznak, hogy éljenek-e az így kapott alkalmakkal, attól tartva, hogy az adás folyamatában valamiféle veszteség érheti őket. Valójában azonban aki ad, az kap.
Isten minden gyermekét nagyon sok ajándékkal áldja meg. Rajtunk múlik, hogy megosztjuk-e másokkal mindazt, amivel Ő bőségesen ellát minket. Intellektuálisan, fizikailag, anyagilag, érzelmileg és spirituálisan is segíthetünk másokon. Az adás öröme páratlan. Az önzetlen szolgálat gyümölcsei nagyon édesek, amelyekhez sok spirituális jótétemény is társul. Ezért is kiemelt fontosságú, hogy a szeva az életünk szerves része legyen – emelte ki a Mester.
Május 13. vasárnapi satsang
Sant Rajinder Singh arról beszélt, hogy mi a fájdalmak és a szomorúság igazi orvossága. A fizikai érzékek szintjén élve a külső dolgokat valóságosnak tekintjük. Az intellektusunk segítségével navigáljuk át magunkat e mostani létezésünkön, és elkerülhetetlen, hogy az életünk nem mindig alakul úgy, ahogy szeretnénk, amilyennek eltervezzük. Váratlan körülmények adódhatnak, ami zavart, aggodalmat, nagy nyugtalanságot vagy felfordulást kelt bennünk.
Mindezek oka az, hogy a figyelmünk teljesen a fizikai világra koncentrálódik. Ennek viszont alapjellemzője az anyagi jelleg és a szüntelen változás. Minden ragaszkodás elkerülhetetlenül csalódáshoz vezet. Itt keressük a tartós békét és boldogságot, pedig az csak abban található meg, ami maga örök és változatlan, vagyis egyedül Istenben. Adjuk Őneki a teljes figyelmünket!
Ha befelé összpontosítunk, vagyis a meditációban összekapcsolódunk a lelkünkkel, akkor felismerjük, hogy nem a test, az elme, az intellektus az igazi valónk. A valódi énünk Isten része, ezért békével, szeretettel, boldogsággal telített, mindazzal, amit szüntelenül keresünk.
Mialatt megtesszük a benső utazásunkat a tudatosság egyre magasabb szintjei felé haladva, ráébredünk Isten határtalan szeretetére, és teljesen megfeledkezünk a külvilági fájdalmakról, szenvedésekről. Így a viszontagságok között is meg tudjuk őrizni a benső egyensúlyunkat. Nem az intellektus, az elme, hanem az isteni szeretet ereje visz át könnyedén bennünket az élet tengerén.
Ezután megindítóan szép szavakkal köszöntött a Mester minden édesanyát, akik nemcsak életet adtak nekünk, hanem szeretettel gondoskodnak rólunk, óvnak bennünket. Az anyák az első tanítóink, akik magatehetetlen bébikből oly sok mindenre képes felnőtté formálnak, nevelnek minket. Legyen bennünk hatalmas tisztelet és segítőkészség irántuk, és figyeljünk oda az igényeikre, szükségleteikre! – kérte.
A satsang után az egybegyűltek elismerésüket és szeretetüket fejezték ki Mata Rita Jinak, a sangat Anyjának, az ő fáradhatatlan figyelméért, gyengéd szeretetéért, a bátorításért, amelyet a világon mindenütt megtapasztal a sangat. Az ünnepi program a Kirpal Baghban tortavágással zárult.
A Misszió emberbaráti tevékenységei
Május 13-án Egészség-tábor, 14-én Véradó-tábor működött a Kirpal Baghban. Az önzetlen szolgálat szellemében mindkét nagy program önkéntesek segítségével folyt le, beleértve ebbe az orvosi munkát is.
A 13-i táborba sok orvos és egészségügyi dolgozó érkezett több neves, Delhiben működő kórházból, akik a teljes vizsgálati programot ingyen végezték el. Magas vérnyomás, cukorbetegség, malária szűrés, és más krónikus állapotok felmérése történt meg. Más gyógyintézményekbe szóló orvosi beutalókkal is ellátták az erre rászorulókat. Az orvosi tanácsadást, konzultációt, és egészséges életre nevelést is beleillesztették e tábor programjába. A következő napon sokszázan adtak vért.
A Mester mindkét napon mozgássérülteket segítő eszközöket adományozott a közreműködő orvosi intézményeknek. A táborok résztvevőihez intézett beszédeiben kiemelte, hogy minden lehetőséget ragadjunk meg mások önzetlen segítésére. Ennek egyik legszebb példája a véradás.
Május 17. csütörtök – Satsang és közös meditáció
A Mester arról beszélt, hogy mit kíván nekünk Isten. Fedezzük fel a kapcsolatunkat Ővele, találjuk meg a hazavezető utat, ismerjük fel az igazi természetünket, ébredjünk rá az Istentől való elszakítottságunkra!
Jelenleg ugyanis teljesen magával ragadják a figyelmünket a külvilág csábításai, eltérítő tényezői, és megfeledkeztünk az életünk magasztos céljáról. Minden időnket leköti az anyagi javak megszerzéséért folytatott munka, majd azok élvezete. Ezzel elvesztegetjük az emberi születéssel kapott egyedülálló lehetőségünket, amellyel beteljesíthetnénk a valódi küldetésünket.
Isten azt kívánja, hogy legyen uralkodó szenvedélyünk az Ő megismerése, mert ha rendíthetetlenül Őrá irányul a figyelmünk, akkor az Ő irányításával akadálytalanul haladunk végig a kísértésekkel, csapdákkal és eltérítő tényezőkkel teli földi utunkon. A meditációban magunkra öltjük az isteni szeretet színeit, és hozzájutunk a spirituális hajtóerőhöz, amellyel hazaszárnyalhatunk az örök Otthonunkba.
Május 20. vasárnapi satsang
Hatalmas tömeg gyűlt össze erre a satsangra a Kirpal Baghban, mert a következő napon a Mester elutazott Indiából. A téma az igazi tanítvány Istenhez szálló imája volt.
Az imáink általában földi előnyök megkapására irányulnak: jó egészségért, biztos anyagi körülményekért, jó kapcsolatokért, és sok más, e világban hasznosnak, előnyösnek tartott dologért könyörgünk Istenhez, amelyek a jóllétünket, a kényelmünket vagy éppen a fizikai túlélést biztosítják számunkra. Mindez összefügg azzal az illúzióval, hogy a testünkkel, az elménkkel, az érzelmeinkkel azonosítjuk magunkat. Annyira mélységes és mindent betöltő a káprázat, hogy a reményeinket egyedül ebben horgonyozzuk le, aminek azután üresség és csalódottság lesz a következménye.
Így olyan állapotban telik az életünk, hogy nem is gondolunk az Istennel való kapcsolatunkra, arra, hogy valójában tudatos lények, lelkek vagyunk. Megfeledkeztünk a Forrásunkról, ahonnan származunk.
Az illúziók világából kivezető első lépés a ráébredés a lelkünkre, és annak a felismerése, hogy ezen isteni részünk elválasztódott a Forrásától. Az emberi születéssel felismerhetjük az igazi természetünket, és hazatérhetünk Istenhez. Ezért minden pillanatunkat fordítsuk arra, hogy sikerüljön újraélesztenünk az Istennel való kapcsolatunkat! Ezt az Őrá való állandó emlékezéssel válthatjuk valóra.
Az igazi tanítványok már felismerték a külső világ mulandó természetét, és annak csalfa, megtévesztő eszközeit, amelyekkel magához kötözve tartja mindazokat, akiknek a figyelme megragad az anyagi lét szintjén. A Mesterek tanítását követők azért fohászkodnak Istenhez, hogy mindenestül egyedül az Övé lehessenek. Ahhoz kérik az Ő segítségét, hogy a napi életüket ellenőrzés alatt tartva sikerüljön megszabadulniuk az összes hibájuktól, és hadd legyen szoros a kapcsolatuk a benső Fénnyel és Hanggal. Ugyanis csak így kerülhet le a lélekről az anyag, az elme és az illúzió összes fátyla. Ők azt kérik az imáikban a Teremtőtől, hogy nézze el a hibáikat, és vigye Haza őket.
Május 21. hétfő – Búcsú darshan
Ezen az estén a Mester hosszasan időzött a sangattal, darshanban részesítve mindenkit, mielőtt visszaindult Chicagóba, ahol a tanítványok már alig várták a megérkezését.