2018. január 31. szerda – Hazatérés
India, Delhi, Kirpal Bagh

Ezrek várták a Mestert és az annyira vágyott darshanjait a Kirpal Baghban. Ő mindenkinek boldogsággal és spirituális fejlődéssel teli új esztendőt kívánt. Sant Darshan Singh verssorait idézte, amely arról szól, hogyan vésődik bele Isten szeretete minden egyes szívbe. Csak arra van szükségünk, hogy befelé fordítsuk a figyelmünket, mert akkor bele tudunk merülni a szeretet és az öröm örök forrásába.

Majd arról beszélt, hogy a napi életünk mennyire telített feszültséggel, stresszel. Ez nemcsak az egyensúlyunkból billent ki bennünket, hanem kedvezőtlen hatással van az egészségi állapotunkra is. Mivel ez a zaklatottság, nyugtalanság sugárzódik ki belőlünk, fokozatosan az egész légkör megtelik körülöttünk békétlenséggel. Ezt csak úgy kerülhetjük el, ha meditálunk, és a bensőnkben rálelünk a nyugalomra, a békére. Ha összekapcsolódunk Isten Fényével és Hangjával, ez hatalmas békességgel áld meg bennünket, ami azután a környezetünkre is pozitív hatással lesz. A spirituális Mester a következőkre ösztönözte a hallgatóságát: „Szorgalmasan meditáljunk, és minél hosszabb időt töltsünk egyhuzamban a meditációs gyakorlatainkkal, hogy mélyebb és gazdagabb spirituális tapasztalatokat szerezhessünk! A közelgő Nemzetközi Emberi Egység Konferencia szemináriumain és egyéb eseményein való részvételből is sokféle spirituális ajándékkal gazdagodhatunk.”

Február 1. csütörtök – Spirituális előadás és közös meditáció

Sant Rajinder Singh ezen az estén arról beszélt, hogyan gyakorolhatjuk a spiritualitást a napi életünk során. Ez a lélek és az Isten között szövődő szeretet útja. Olyan ösvény, amelyen előrehaladva folyamatosan megőrizzük a figyelmünket Istenen, nemcsak akkor, amikor meditálunk.

Az Istennel való egység elérése érdekében éljünk elkötelezetten, és legyünk tudatában annak, hogy milyen gondolatokkal, szavakkal és tettekkel telten vezetjük az életünket!

Ezután a Mester egy gépkocsi példájával élt, amely áthalad a zöld lámpánál, és megáll a pirosnál. A „zöld” fénynél előrehaladás spirituális vonatkozásban azt jelenti, hogy egész nap mondjuk a simrant, így megőrizzük a figyelmünket Istenen. Továbbá segítjük, együttérzően támogatjuk az embertársainkat, alázatban és igazságban élünk. De álljunk meg a „piros” lámpánál, vagyis akkor, ha az elménk a világba húzza a figyelmünket, és belekeverne a különféle zűrös helyzetekbe! Csak így leszünk képesek megőrizni magunkat Isten édes emlékezetében. Csak akkor tudunk folyamatosan megmaradni a kitűzött célunk mellett, ha a lehető legtöbb időt töltjük meditációban, a nap folyamán, amikor nem végzünk mentális tevékenységet, akkor ismételjük a simrant, és beleépítjük az etikai értékeket az életünkbe. Az együttlét közös meditációval zárult.

*

A Mester – nagy örömünkre – február 2-án és 3-án délután is találkozott velünk a Kirpal Ashram meditációs termében. Kiemelte, hogy a spirituális fejlődésünk érdekében vagyunk itt. Ezért igyekezzünk a lehető legtöbbet meditálni! Vegyünk részt a nyelvi csoportonként szervezett satsangokon, valamint az összes közös délutáni programon! Az ittlétünknek nem célja a vásárlás, a városnézés. Ezeket igény szerint intézzük az Ashramba érkezésünk előtt, vagy az innen való eltávozásunk után! Nem szerveznek közös utakat a Taj Mahalhoz vagy egyéb látványosságok megtekintésére.

Ugyanakkor javasolta a Mester a Sawan Ashram és a Delhiben működő Darshan Akadémia meglátogatását. Most is, és a későbbiekben több alkalommal kiemelte a Mester: „Kétszer olyan jó nekünk az indiai együttlétünk, mintha bárhol másutt találkoznánk.”

Február 4. vasárnap – A 31. Nemzetközi Emberi Egység Konferencia megnyitója
A szemináriumi téma: „A meditáció az út a békéhez”
Delhi, Burari, Sant Darshan Singh Dham

Az új Ashram területe ezen a vasárnap estén ember-tengerré változott, mivel Indiából és az egész világból hatalmas tömeg gyűlt össze a 2018. febr. 4-6. között megrendezésre kerülő konferenciára. Ezt minden februárban Sant Kirpal Singh (1894-1974) születésének évfordulójára (február 6-ra) emlékezve rendezik meg. Ő volt az alapító elnöke a Világvallások Szervezetének és az I. Emberi Egység Konferenciának. Ezen a nagy nemzetközi fórumon elismeréssel adózunk Sant Kirpal Singhnek az emberi egységről alkotott spirituális látomása előtt.

Maharaj Ji a megnyitó beszédében kiemelte, hogy mennyire szerencsések azok, akik valamennyi időt együtt tölthettek Sant Kirpal Singhgel. A nagy Mesterek könyvei, az audio és videó satsangok, a többi irodalom együtt mind útmutató segítséget nyújtanak a spirituális úton. A Szeretett Mester időtlen üzenete: „Légy jó! Tégy jót! Válj eggyé!” Ebbe a néhány nagy erejű szóba sűrítette bele a spirituális út lényegét.

Maharaj Ji kiemelte: Először is a jelenlegi állapotunk felismerésére van szükségünk. Ha azután beleültetjük az etikai értékeket a napi életünkbe, önzetlenül szolgálunk, és a meditáció során felismerjük az Istennel való összetartozásunkat, akkor a dualitás világából az isteni egységbe emelkedhetünk.

Ezután Sant Darshan Singh egyik gázeljéből idézett, amely az emberi születés igazi céljáról szól, szemben azzal, ahogy a legtöbben általában töltik az életüket. A személyes érdekek előtérbe helyezése helyett éljünk másokért! Legyen bennünk együttérzés, szeretet, önzetlenség, és így gondoskodjunk a szükséget szenvedőkről! Messze kerüljük el a hiúság, az önzés ösvényét! Építsük bele az életünkbe az igazságosság és az alázat erényét! Tévesen a testünkkel azonosítjuk magunkat, és túl sok időt fordítunk a fizikai igényeink kielégítésére, pedig az emberi lét igazi célja Isten felismerése. Ennek érdekében a lelkünket szükséges táplálnunk, megerősítenünk. Ha Isten felé haladunk, akkor isteni módon telik az életünk.

„A meditáció az út a békéhez” szemináriumi témához kapcsolódóan Maharaj Ji elmagyarázta, hogy a béke és a boldogság elérésének az eszközei a spirituális gyakorlatok. Az Isteni Fény- és Hangáradattal utazva jutunk el minden öröm, békesség és üdvösség forrásához, Istenhez. Amikor a lelkünk belemerül a szeretet Óceánjába, akkor véget ér a lélek hosszú utazása.

A Mester magával ragadó előadása közös meditációval zárult. Ugyanezen a napon nyitotta meg a szemhályog műtétre előkészítő tábort is.

Február 5. hétfő – A 31. Nemzetközi Emberi Egység Konferencia
A szemináriumi téma: „A szeretet az út az örök boldogsághoz”
Delhi, Burari, Sant Darshan Singh Dham

A konferencia második napján vallási vezetők és külföldről érkezett tanítványok szóltak hozzá a szemináriumi témához. Maharaj Ji a bevezetőjében gyönyörű leírást adott arról, hogy a spirituális Mesterek küldetése a Teremtővel való találkozásra vágyódó lelkek visszajuttatása Őhozzá.

Sant Kirpal Singh maga volt a megtestesült szeretet. Gyakran mondta: „Ha tudnátok, mennyire szeretlek benneteket, örömötökben táncra perdülnétek.”

Ezután arról beszélt a Mester, hogy az embereket teljesen lefoglalják a földi tevékenységeik, és itt keresik a soha el nem múló boldogságot. Ám a világi problémák terhétől szenvedve csalódottság és elkeseredés lesz úrrá rajtuk. A megvilágosodott lények, a spirituális Mesterek mind azt hangsúlyozzák, hogy a keresett örök boldogság a meditációban érhető el, amelyben megtapasztaljuk Isten szeretetét, és az Ő állandó jelenlétét az életünkben.

Így stresszmentesen és félelem nélkül élhetünk. Az örömteli békesség abból a felismerésből fakad, hogy szeretnek bennünket, soha nem vagyunk egyedül, és ez a boldogság-érzés soha nem kopik, nem tűnik el, mint ahogy ez az anyag világában előbb-utóbb mindenképp bekövetkezik. A bensőben megtapasztalt emelkedettség érzése, az oltalom tudata a meditáció után is velünk marad, és a lelkünk szintjén tesz erőssé bennünket. Így kiegyensúlyozott állapotban haladunk át az élet fent és lent helyzetein. A bensőnkben átélt szeretet tesz képessé minket mindenki szeretetére. A benső béke állapota külső békességben, nyugalomban nyilvánul meg.

Befejezésül azt kérte Maharaj Ji, hogy Sant Kirpal Singh emléke előtt azzal fejezzük ki a tiszteletünket, hogy rendszeresen meditálunk, etikusan élünk, hiszen ezek nélkülözhetetlenek az örök boldogság eléréséhez.

A vallási vezetők és a szót kapott tanítványok a szeminárium témáját a saját nézőpontjukból bontották ki, felidézve a Sant Kirpal Singhgel átélt személyes tapasztalataikat.

Február 6. kedd – A 31. Nemzetközi Emberi Egység Konferencia
A szemináriumi téma: „Kirpal: a szeretet Apostola”
Delhi, Burari, Sant Darshan Singh Dham

A Darshan Dhamban összegyűlt óriási embertömeg ezen a napon emlékezett meg Sant Kirpal Singh születésének 124. évfordulójáról, amely egyben a konferencia zárónapja is volt.

Nagy sikert aratott a bevezetésként elhangzott csodaszép shabad, amelyet Mata Rita Ji a külföldről érkezett tanítványok csoportjával adott elő. A dal fohász volt azért, hogy sikerüljön folyamatosan megőriznünk az emlékezetünkben az Urat, és teljesen alárendelnünk magunkat az Ő édes akaratának.

Maharaj Ji arról beszélt, hogy Sant Kirpal Singh magával hozta a fizikai világba az Úr szeretetét, hogy felébressze a vágyat az emberekben az Úrral való újraegyesülés elérésére. A Szeretett Mester küldetéséről és tanításáról szólva kiemelte, hogy számtalan lelket ölelt át a szeretetével, amelyek egyébként továbbra is cél nélkül kóboroltak volna az illúzióknak ebben a földi világában.

Összekötötte őket a bensőben az Isteni Fény- és Hangáradattal, megtanította annak módszerét, hogyan emelkedjenek a testi tudatosság fölé, megkezdve a spirituális utazásukat Sach Khand, az örök Haza felé. Az egység csak úgy jöhet létre, ha etikusan, vagyis erőszakmentesen, igazságban, tisztán, alázatban és másokat önzetlenül szolgálva élünk – emelte ki a Mester, Sant Kirpal Singh időtlen üzenetére hivatkozva: „Légy jó! Tégy jót! Válj eggyé!”

Ezután Sant Darshan Singh egyik gázeljét elemezte. A Mester szeretete hoz bennünket a spirituális útra. Ő szeret először minket. Majd a mi szívünkben is szirmot bontanak a szeretet virágai. A Mester a híd a lelkünk és Isten között, így az újraegyesülés valóra váltható. Az Ő szeretete irányítja a figyelmünket az illúziók világának múló örömeitől befelé, ahol rálelünk az örök békére és üdvösségre. Az isteniség benső megtapasztalásával az Ő összes teremtménye iránt is szeretet lesz bennünk.

Befejezésül azt tanácsolta a Mester, hogy építsük bele a napi életünkbe Sant Kirpal Singh tanítását, mert ezzel tudjuk a leginkább kifejezni a tiszteletünket Őiránta, és beteljesíteni az emberi létezésünk célját, az önfelismerést és az Istennel való egyesülést.

Ezután a meghívott vallási vezetők és a nyugati tanítványok osztották meg a hallgatósággal az egyetemes szeretettel, az emberi egységgel, az etikai értékekkel és a spiritualitással kapcsolatos gondolataikat, kiemelve a Sant Mat Mestereinek együttérzését, nagylelkűségét, türelmét és megbocsátását. Megáldanak bennünket az isteni szeretet illatával, spirituális felhajtóerővel, így képessé válunk a megtisztulásra és a benső utazásra. Ők csak értünk élnek, a küldetésüknek: vissza szeretnék juttatni a lelkünket Isten ölébe.

A konferencia a zárónyilatkozat felolvasásával ért véget.
Február 7-én a Kirpal Baghban volt a beavatás.

Február 9. péntek – Szevadár találkozó

Sant Rajinder Singh ezen az estén a Kirpal Baghban találkozott a szevadárokkal, akik az önzetlen munkájukkal hozzájárultak a konferencia gördülékeny, sikeres lebonyolításához. A hatalmas tömeg elhelyezése, étkezésének a megszervezése nagy kihívást jelentett számukra. Maharaj Ji részletesen elemezte az önzetlen szolgálat természetét, és a sokféle áldását, amelyek hozzájárulnak, nagy hajtóerőt adnak a spirituális fejlődésünkhöz.

A Mesterhez külföldről érkező tanítványok számára az Ashramban tartózkodás feltétele a napi két óra szeva. A 60 magyar tanítvány sok szevát vállalt el, és szorgalmasan tette a dolgát. A konyhai törlők már megszokott mosásán, az egész K-blokk, a Darshan és a Rajinder Meditációs Terem napi takarítása és rendben tartásán kívül a konyhai feladatokból (zöldségvágás, mosogatás, takarítás) és a kapuőr szolgálatból is tevékeny részt vállaltak.

Február 11. – Vasárnapi satsang

A téma ez volt: „Hogyan válhatunk igazi tanítványokká, akik felismerik a földi létezés valódi célját, és beteljesítik azt?” Azzal az egyetlen céllal kaptuk meg az emberi születés ajándékát, és a harmadik szemet, a bejáratot a bensőbe, hogy megismerjük Istent. Az isteniség összes kincse e mögött van elrejtve. Amíg a tizedik kapu zárva van, céltalanul sodródunk a külső világban, anélkül, hogy felismernénk az igazi küldetésünket, nem is beszélve annak valóra váltásáról. Így az élet és a halál misztériuma továbbra is titok marad.

Az olyan nagy szentek, mint Sant Kirpal Singh és Sant Darshan Singh, azért érkeznek a világba, hogy ráéb- resszék az emberiséget az élet valódi értelmére. A költő-szent egyik versét elemezve Maharaj Ji kiemelte, hogy a satsangon keresztül megtapasztalhatjuk az Úr szeretetét. Az ilyen spirituális együttlétek annak megértésében is segítenek, hogy a világ fényei és hangjai teljesen magukhoz ragadják a figyelmünket. Nem tudunk ellenállni a fizikai élet kísértéseinek. Fel kell ismernünk, hogy ez az anyag régiója, ezért időleges! Ez az illúziók színtere, ahol minden öröm, élvezet, boldogság mulandó. Bármilyen lassan is, de egyszer biztosan ráébredünk a külső környezetünk csalfaságára, megtévesztő mivoltára, és akkor elkezdjük keresni az örökké megmaradó boldogságot, és annak kútfőjét, Istent.

A spirituális Mester megtanítja nekünk a meditáció módszerét, és segít annak felfedezésében, hogy nem a külső, hanem a benső szemünk az, amelynek segítségével felismerjük, hogy a valódi énünk a lelkünk. Ezután a sokféle külső „köntös” mögött másokban is rálelünk a lényegi azonosságunkra, arra, hogy mindannyian Isten részei vagyunk. Ahogy a benső koncentrációnk megerősödik, fejlődik, a Mestererő segítségével és vezetésével megkezdjük a spirituális utazásunkat, amely az Istenben való elmerülésünkkel ér véget.

Ha nem indulunk el befelé, akkor megmaradunk a dualitás, a hatalmas káprázat fizikai világában. Ha viszont megtapasztaljuk a meditációban az igazságot, akkor magunk mögött hagyjuk az egónkat, és Isten kezére bízzuk magunkat. Hálát fogunk érezni a sok ajándékért, amelyekkel Ő elhalmoz bennünket. Az énség széles útja helyett az isteni szeretet keskeny ösvényén fogunk előrehaladni, amelyen a kettő (én és Ő) helyett egyek leszünk Istennel és az Ő egész teremtésével.

Február 12. hétfő – Satsang és meditáció

Ezen az estén Sant Rajinder Singh arra a kérdésre adott választ, hogy miként tapasztalhatjuk meg az Istenhez való közelségünket. Először is azzal, hogy részt veszünk a spirituális Mester satsangján, aki megteremti a lelkünk kapcsolatát Isten Fényével és Hangjával. Másodszor, a meditációban, ugyanis amikor az Úrra való édes emlékezésben ülünk, akkor képessé válunk a figyelmünk befelé koncentrálására. Harmadszor, a szeva végzésével, amely sok jutalmat eredményez, ha elvárások nélkül, önzetlenül szolgálunk másokat.

Február 15. csütörtök – Satsang és meditáció

A téma az egónk ellenőrzésének fontossága volt, ami a benső fejlődés nélkülözhetetlen előfeltétele. Ha a fizikai érzékeink szintjén folyik az életünk, ezt a dualitás szemlélete jellemzi, ami azt jelenti, hogy másoktól elkülönültnek és különbnek érezzük magunkat. Az elménket teljesen lefoglalják a világban folyó események, és ez az állandó nyugtalanság állapotában tart bennünket. Így viszont egyre messzebb sodródunk Istentől.

Annak felismerésére van szükségünk, hogy a hitünktől, a kultúránktól, a szociális és az anyagi helyzetünktől függetlenül mindannyian egyek, Isten részei vagyunk, hiszen a lelkünk az éltető erőnk. Az igazi természetünket, a mindannyiunkat fenntartó Istenerőt csak a meditáció révén ismerhetjük fel. Ha ráébredünk a lényegi azonosságunkra és összetartozásunkra, akkor magunk helyett inkább másokért kezdünk élni. Együttérzéssel, az önzetlenség szellemében tesszük a dolgainkat ebben a világban – igy a meditációban is gyorsan fejlődünk.

Február 18. – Vasárnapi satsang

Az Istennel való egyesülés üdvössége volt a satsang központi témája. Bevezetésként Maharaj Ji a külső univerzum zavartalan működésének a csodáját festette le. Majd a természeti körfolyamatok tökéletes összehangoltságára mutatott rá.

Ha a figyelmünk az egész életünkben megmarad a külső színtéren, akkor a testünkkel, az elménkkel, az intellektusunkkal azonosulunk, és nem ismerjük fel az általuk betakart, elfedett lelkünket, az igazi valónkat, sem a kapcsolatunkat a Teremtőnkkel. Így hiábavalóságokra fecsérlődik el a végtelenül értékes emberi életünk. Erőfeszítéseket kell tennünk a lelkünkre fókuszálás, és az Istenhez visszavezető út megtalálása érdekében. Ha eljutunk a felismerésre, hogy nem lehet a túlélés a létezésünk végső célja, és őszinte igyekezettel kezdjük kutatni az élet valódi értelmét, őszinte útkeresőként a megfelelő időben eljutunk a tökéletes Mester lábához.

A rendületlen kitartással végzett pontos meditáció gyümölcsöző lesz: a spirituális tudatosság egyre magasabb szintjére fogunk emelkedni, míg végül a lelkünk belemerül Istenbe. A benső utazás során hatalmas békességet, szeretetet, üdvösséget élünk át. Az Isteni Nektárt megízlelve, a spirituális mámor állapotában az összes világi szomorúság, fájdalom, nehézség semmivé lesz. A benső világok csodái szavakkal kifejezhetetlenek, ezeket személyesen szükséges megtapasztalnunk – így nyer értelmet a földi létünk.

Február 20. kedd – Satsang és beavatás
Uttar Pradesh, Hathras
M.G. Polytechnic Grounds

Ezen a napon kezdődött a Mester háromnapos vidéki útja, amelynek első állomása Hathras volt. Majd Agrában folytatódtak a spirituális programok. E két város jelentős szerepet játszott a Sant Mat tanítás történelmi múltjában. Hathras volt az otthona Tulsi Sahibnak (1763-1843) és Agra Soami Ji Maharajnak (1818-1878). Tulsi Sahib alkotta meg a nagy Mesterek tanítására hivatkozva a „Sant Mat” kifejezést. Ez az év egyébként Soami Ji születésének kétszázadik évfordulója.

Sant Rajinder Singh ötödször látogatott el Hathrasba. Ezt megelőzően 1992-ben, 1993-ban, 1999-ben és 2003-ban volt itt.

A mostani programra India északi és középső részének 11 zónájából, és a világ sok részéből érkeztek a vendégek. A pandalt, a program helyszínét hatalmas munkával gyönyörűvé varázsolták. A gyermek satsang üdvözlő dalát követően Mata Rita Ji az emberi születés igazi céljáról, az Úrra való meditálás fontosságáról szóló himnuszt adott elő.

Tulsi Sahib a Hangáradatra meditálást tanította – emelte ki a bevezetőjében Maharaj Ji. A spirituális Mesterek azért érkeznek a világba, hogy ráébresszenek bennünket a földi életünk igazi céljára. Rávilágítanak, hogy az elménk és a fizikai érzékeink az élet felszínes dolgaival foglyul ejtik a lelkünket, és megmutatják a kiutat az illúziók világából a valóságba. Az emberi létünk időben behatárolt, ezért ezt a legnagyobb javunkra szükséges fordítanunk: az önfelismerésre és Isten megtalálására.

A lelkünknek a hosszú, sötét éjszaka ideje alatt, az eonokon, hosszú korszakokon át az életek és a halálok kerekében folyó reménytelen vándorlás során nem volt esélye Isten felismerésére. Az emberi formában rendelkezünk egy spirituális szemmel is. Ha az nyitott, akkor össze tudunk kapcsolódni az Isteni Hangáradattal, amely ott vibrál az egész teremtésben. Megkaptuk az egyedülálló lehetőséget, hogy megírjuk a lelkünk vándorlásának az utolsó fejezetét. A meditáció segítségével lekerülhetnek a lelkünkről az anyag, az elme és az illúzió fátylai, és felismerhetjük, hogy a tökéletes tudatosság Óceánjának a cseppjei vagyunk. Éljünk etikusan, töltsük úgy a mindennapjainkat, hogy alkalmassá válhassunk Isten lakhelyére való bejutásra!

Másfél ezren részesültek a szent beavatás ajándékában.

Február 21. szerda – Satsang és spirituális qawwalis – 1. nap
Uttar Pradesh, Agra

Ezen a napon Sant Rajinder Singh a Hathrastól északra mintegy 48 km-re lévő Agrába, a Taj Mahal otthonába utazott, amely a világ hét csodájának az egyike. A Delhi – Jaipur – Agra az Indiába irányuló turizmus arany háromszöge. Most a spirituális „turisták” tízezrei érkeztek a városba, hogy részt vegyenek a Mester kétnapos programján. A hagyományos köszöntések és a gyermek satsang üdvözlő műsora után Mata Rita Ji Agra nagy szentjének, Soami Ji Maharajnak az egyik himnuszát énekelte el, amely az anyag világának illuzórikus természetéről, és a spirituális Mesterek szerepéről szólt, akik feltárják az igazságot az Istent őszintén keresők előtt.

A Mester a satsangon a nagy szentek verseiből idézve azt emelte ki, hogy ezen a világon minden mulandó. Az egész életünkben az örök boldogságot keressük, és ennek reményében igyekszünk minél több tárgyat, pénzt és más földi kincseket felhalmozni. Isten ajándékait szeretve, gyűjtögetve megfeledkezünk azok Adományozójáról.

Ismerjük fel, mennyire értékes kincs az emberi létünk, amelyet azért kaptunk meg, hogy megértsük, kik vagyunk valójában! Majd találjunk rá az Istenhez visszavezető ösvényre! Így véget érhet az Atyánktól való elszakítottságunk hosszú története. Minden lélegzetvételünk számít, ha be akarjuk teljesíteni az életünk valódi célját: Meditáljunk és tapasztaljuk meg az Úr szeretetét a bensőnkben!

Az anyagi javakból semmit sem vihetünk magunkkal, amikor örökre elmegyünk innen. Mi számít, minek van értéke a benső mindenségben? Az Úr iránti szeretetünk, a teremtése szolgálatának spirituális gyümölcsei lesznek az etikus életvezetéssel és meditációval megtisztult lelkünk valódi kincsei. E világ számtalan módon képes megkötni a figyelmünket, de a végső elemzésnél ezeknek nincs semmi jelentősége. Az így eltöltött élet hiábavaló, haszontalan.

A Mesterrel való együttlét még sok órán át folytatódott, ugyanis ezután kezdődött a spirituális qawwalis, egy magával ragadó hangulatú spirituális zenei program.

Február 22. csütörtök – Darshan, satsang és beavatás – 2. nap
Uttar Pradesh, Agra

Sant Rajinder Singh ezen a délutánon a darshan program keretében személyesen is találkozott a sangattal. Megköszönte a szevadárok munkáját, amellyel előkészítették a kétnapos programot, és az előző esti kulturális műsort is megdicsérte.

Az esti satsang kezdetén Mata Rita Ji egy himnuszt adott elő arról, hogy a benső szemünkkel láthatjuk meg az Urat. A Mester az előadásában ezt a himnuszt elemezte. Minden emberi lény rendelkezik egy spirituális szemmel is, de csak akkor indulhatunk el befelé a meditációban, ha az a tökéletes Mester kegyéből megnyílik. Ezután az Isteni Fény- és Hangáradattal a benső régiókon keresztülhaladva visszajuthatunk a Forrásunkba. Ezen az utazáson segítő tényező az etikus élet és az Isten iránti odaadásunk. Mindez könnyebbé teszi a befelé koncentrálásunkat.

Befejezésül azt kérte, hogy fordítsuk a legnagyobb javunkra a lehetőséget, hogy megismerhetjük Istent. Csak korlátozott idő áll erre a rendelkezésünkre az emberi testben, és minden pillanat, amelyet nem Istennek szentelünk, veszendőbe megy.

Az előadást követően 4700 lélek kapta meg a szent beavatás ajándékát.

Február 23. péntek – Látogatás a Nano System Centerbe
Research and Technology Park,
Dayalbagh Educational Institute
Agra

Az agrai spirituális program befejezéseként Sant Rajinder Singhet meghívták egy előadás megtartására a Dayalbagh Educational Institute nevű egyetemi jellegű intézménybe. Az előadás címe ez volt: „Béke a spirituális tudatosságon keresztül”, amelyet élő adásként a világban lévő 400 Dayalbagh központban vettek.

A Mester agrai látogatása egy történelmi eseménnyel esett egybe: 200 éve született Soami Shiv Dayal Singh (1818-1878), aki a spiritualitás üzenetét tudományként terjesztette. Az Ő tanítványa volt Baba Jaimal Singh, a Sant Mat útjának következő nagy Mestere, Őt pedig Hazur Baba Sawan Singh követte.

Néhány érdekességet megtudtunk az egyik testvérünktől, aki részt vett ezen a programon. Ennek a meghívásnak a különlegessége az volt, hogy ez egy Soami Jit követően más gurukkal elágazó út. A Dayalbagh központok saját spirituális vezetője hívta meg a Mesterünket erre a programra, amelyen egyébként ő nem jelent meg. Az egyetem-jellegű intézmény növendékei a tökéletes mentális funkciókra képes gépezet kifejlesztésén dolgoznak, az elmebeli képességek tökéletesítésének a segítségével igyekeznek bejutni a bensőbe.

Maharaj Ji a bevezetőjében arról beszélt, hogy a fizikai létezésünk mily „röpke pillanat” a hosszú időhöz képest, amióta a hazafelé vezető úton van a lelkünk. Az igazi létezésünk szintje nem a testünké, hanem a lelkünké. Mégis úgy telnek a napjaink, hogy a figyelmünket a túlélés és a jó testi állapot megőrzése érdekében folytatott tevékenységeink kötik le, pedig ebben az életben a fizikai részünk csak egy jármű a lelkünk számára.

A spiritualitás tudományos természetéről szólva kiemelte, hogy képesek vagyunk személyes bizonyságot szerezni olyan hipotézisekről, mint Isten létezése, és ennek megtapasztalhatósága. Ennek módszere a meditáció, a test laboratóriumában végzett kísérlet. A saját bensőnkben igazolódhat be számunkra, hogy mi az igazság, a valóság. Nem csupán hatalmas békességet, örömöt, boldogságot, üdvösséget élhetünk át a spirituális régiókban, hanem elérhetjük az Istennel való egyesülést is, ami a földi létünk valódi célja. Mind megtapasztalhatjuk a lelkünket, és a spirituális tudatosság egyre magasabb szintjére emelkedhetünk. A bensőnkben megtalált békesség kisugárzódik belőlünk a környezetünkre, így fokozatosan a külső békét is elérhetjük.

A Mester előadása magával ragadta a hallgatóságát, és sok kérdést tettek fel Őneki. A jelenlevő egyik tanítványtársunk beszámolója szerint csodálattal adóztak a Mester tudományos tájékozottságának, és lelkesen hallgatták az egyszerű, világos magyarázatait. Még egy érdekesség: két hallgató eljött a Mester utolsó beavatására, ami a Kirpal Baghban volt, és kérte a beavatását.

Február 25. – Vasárnapi satsang

Ez a satsang Kabir Sahib egyik versére épült, amely arról szólt, hogy az Istenhez való visszatérésünk érdekében a barátunkká kell tennünk az elménket. A lelkünk a fizikai testünk éltetőjeként együtt él ebben az ideiglenes otthonában az elménkkel, amely arra törekszik, hogy mindig lekösse a figyelmünket, így tartva távol bennünket az önfelismeréstől és Isten megtalálásától. Amíg az elménk ural bennünket, mindig találni fog valamit, amivel örömöt vagy bánatot tud okozni, és folyamatosan táplálja az öt tolvajt, a haragot, a kapzsiságot, az érzékiséget, a ragaszkodást és az egót. Így viszont a lélek továbbra is benne marad az életek és a halálok kerekében. Nem képes ráébredni a küldetésére, még kevésbé arra, hogy a tökéletes Mester segítsége nélkülözhetetlen a célbajutáshoz.

Majd Sant Darshan Singh verssoraira hivatkozott, aki megoldást kínál az elme baráttá tételére, a léleknek az anyag, az elme és az illúzió bilincseitől való megszabadítására. Fordítsuk a javunkra az elme azon tulajdonságát, hogy örömmel csinálja a megszokott dolgokat. Váljon természetes szokásunkká az Istenre való emlékezés! Ahogy növekszik az Isten iránti szeretetünk, egyre kevésbé hatnak ránk a külső világ csábításai. Idővel felismerjük, hogy ez a világ csak egy tükörképe – méghozzá a negyedik szintű visszatükröződése – a valóságnak. Az elménk annak megértésével válik fokozatosan a szövetségesünkké, hogy nem ez az igazi otthona. Hiszen az a kauzális szint tetején van.

A rendszeres meditáción kívül nagyon fontos segítő tényező az elménk baráttá tételében az etikus élet és Isten teremtésének önzetlen szolgálata.

Február 26. hétfő – Satsang és meditáció

Ezen az estén a Mester a kapzsiság és ragaszkodás témájába mélyedt bele. Az elménk a boldogság keresésének a vágyával és félelemből hajt bele bennünket minél több tárgy, az anyagi javak felhalmozásába. A figyelmünket nem Istennek, hanem az ajándékainak adjuk. Így folyamatosan új gondolatokkal, szavakkal és tettekkel növeljük a karma terheinket, amelyek a karma kerekéhez kötött állapotban tartják a lelkünket.

Nemcsak a bizonytalan jövőtől való aggodalom tart fogva bennünket, hanem az esetleges veszteségek miatti idegeskedés, rettegés is. Így az elménk az állandó feszültség állapotában van, messze a békességtől, a boldogságtól.

Ebből a helyzetből egyetlen kiút létezik: Meditáljunk napi rendszerességgel, így megsemmisülnek a napi karma terheink, és bízzuk rá magunkat az isteni gondviselésre!

Február 27. kedd – Kérdés-felelet

A kérdések a benső és a külső béke eléréséhez kapcsolódtak. A Mester először azokat a körülményeket, okokat vázolta fel, amelyek a folytonos nyugtalanság, idegeskedés, kapkodás és elégedetlenség kiváltói. Az érzékek szintjén élünk, és folyamatosan magukkal ragadják a figyelmünket a külső világ eseményei, tevékenységei és az információk, amelyek a legkülönbözőbb forrásokból zúdulnak ránk. Ez a világ folyamatos változásban van, ideiglenes természetű. Ha az örömöt, a tartós boldogságot olyan forrásból szeretnénk megkapni, amely alá van vetve a mulandóság törvényének, újra meg újra csalódni fogunk. Minél több figyelmet adunk a világi attrakcióknak, csábításoknak, az elvárásaink miatt annál elégedetlenebbé, kiábrándultabbá válunk.

Isten az örök békesség és boldogság kútfője. Ha a figyelmünket a bensőnkben rögzítjük, össze tudunk kapcsolódni az Istenerővel, amely szavakkal kifejezhetetlen szeretettel és üdvösséggel áld meg bennünket. „A gyakorlat teszi a mestert” mondással arra utalt Maharaj Ji, hogy a kitartó erőfeszítések, a meditáció szorgalmas gyakorlása meg fogja hozni a gyümölcseit – ez ugyanis a spirituális úton történő fejlődés kulcsa.

Március 1. csütörtök – Az indiai Fiatal Felnőttek (FF) Nemzeti Konzultációja
Kirpal Bagh, Darshan Akadémia

Ezen a programon a Mester társaságában részt vett Mata Rita Ji, Dr. Kunwarjit Singh Duggal, a Mester fia és annak felesége, Dr. Shweta Duggal is. A fiatalok India összes államából és zónájából jöttek össze erre a találkozóra. A 2006-os kezdés óta az akkor néhány száz fős csoport 20.000-re növekedett. Ők mind olyanok, akik aktívan és önzetlenül szolgálnak a Misszióban.

Maharaj Ji megérkezése előtt Kenny és Shweta a jó vezetés alapelveiről beszélgetett a fiatalokkal, megosztva velük a saját tapasztalataikat arról, hogyan segíthetik egymást a spirituális úton. Dr. Rimjhim Stephens, a Mester lánya hangfelvétel formájában küldte el a fiataloknak szóló üzenetét.

A Mester bevezető szavai így hangzottak: „Ő csak egyetlen dolgot kér a fiataloktól, azt, hogy váljanak tökéletes emberi lényekké.” Majd arra hivatkozva, hogy „ezek a legjobb évek az életünkben”, azt kérte a hallgatóságától, hogy szenteljék magukat az élet egyetlen igazi céljának: fedezzék fel a lelkük kincseit, és gyorsan haladjanak előre az Isten felé vezető úton. Nagy körültekintésre, elővigyázatosságra van szükség – emelte ki a Mester – mert a világi szórakozások, csábítások, figyelmet rabló tevékenységek rengeteg csapdát állítanak elénk. Ha rendszeresen meditálunk, akkor táplálékhoz jut a lelkünk, így megerősödik, és letisztulnak róla az anyag, az elme és az illúzió fátylai.

Majd az önzetlen szolgálat fontosságáról szólva kiemelte, hogy a spirituális fejlődés előtt nagy akadály az ego. Az elvárások nélküli adás, megosztás segít az önző én uralásában. A Missziónak nagyon sok szeva-részlege van, ahol számtalan lehetőséget találnak a másokról való szeretetteljes gondoskodásra.

Esti satsang és meditáció

A fiatalokkal való találkozás után a Mester a Holi ünnepéhez kapcsolódó satsangot tartott. A színek ünnepe az igazság állandóságára és az igaztalanság feletti győzelmére tanít bennünket. Nagyon gyakran esünk a hazugság, csalás, képmutatás csapdájába. Tudnunk szükséges, hogy ha másokat meg is tudunk téveszteni, de Isten minden rezdülésünket ismeri. Őelőle semmit sem rejthetünk el. A hamissággal nagy terhek rakódnak a lelkünkre, amelyek súlyos akadállyá válnak az Isten felé vezető utunkon.

Hazafelé tartva két lépcsős a fejlődésünk: először jó, majd igaz emberré formálódunk. Csak igazságban élve válhatunk jó emberi lénnyé. A rendszeres meditáció révén utazni tudunk a bensőnkben a Fény- és Hangáradattal, elérhetjük minden igazság szintjét, Sach Khandot, és itt a lelkünk belemerül Istenbe. Ezzel beteljesül az emberi születés célja.

A közös meditáció után még arról beszélt a Mester, hogyan ünnepelhetjük meg igazán Holit, amely a tavasz beköszöntét jelzi. A hosszú, hideg, sötét tél, vagyis a lelkünk vándorlása véget érhet, hiszen az emberi születés az igazi valónk számára a ragyogó és meleg tavasz ideje, hiszen megkaptuk a különleges lehetőséget Isten felismerésére. Éljünk ezzel a hatalmas esélyünkkel, és játsszunk Holit Istennel! Adjunk lendületet a lelkünknek, és szárnyaljunk fel a ragyogó fények, a szeretet, a szépség és a csodálatos színek szféráiba, amelyekhez hasonlók sincsenek a földi világban!

Március 4. – Vasárnapi satsang

Maharaj Ji a satsangon Sant Darshan Singh egyik gázeljét elemezte, amely az emberiség Isten utáni időtlen kutatásáról szól – az imahelyeken, a szent helyként tisztelt zarándoklati célpontokban, az égbenyúló hegycsúcsokon, a messzi egekben, vagyis a külső világban. Ő azonban nem zárható be téglából és malterből emelt építményekbe, mert mindenütt jelenvaló. Ott lakozik bennünk, de csak akkor pillanthatjuk meg, ha nyitott a spirituális szemünk.

Ha megtapasztaljuk Isten Fényét és Hangját a bensőnkben, akkor felismerjük az Ő állandó jelenlétét az életünkben, és örökre megszabadulunk a félelmeinktől, az aggodalmainktól. Megtanuljuk alárendelni magunkat Isten akaratának, tudva, hogy bármi is történik az életünkben, az a legnagyobb javunkat szolgálja. A világi kapcsolataink folyamatosan változnak, és a legközelebbiek is valamilyen okból idővel megszűnnek. Ám Isten a mi örök társunk, Ő sohasem hagy magunkra, hanem visszavezet bennünket az örök Otthonunkba. Legyünk hálásak Istennek a végtelenül sok áldásért, amelyekben az életünk során részesülünk!

2018. márc. 5. hétfő – Satsang és meditáció

A téma a megbocsátás és a felejtés szükségessége volt: a lelkünk békéje érdekében. A történet egy családról szólt, ahol az anya folyamatosan küszködött a sok gyermekével, akik folyton veszekedtek, verekedtek. Hiába kérte őket, hogy hagyják abba egymás bántását. Felkeresett egy bölcset, és tanácsot kért tőle. Ezt követően egy csomó követ gyűjtött össze egy halomba, majd azt az utasítást adta a gyermekeinek, hogy aki valakivel összetűzik, folyton elégtételt vesz, egy követ tegyen a hátára tett zsákba, és azt mindenhova magával kellett cipelnie. Hamarosan olyan nehezek lettek a batyuk, hogy a gyerekek keresni kezdték a megoldást. Ha megbocsátottak, és elfelejtették a sérelmeket, egy követ kivehettek, és visszatehették a halomba. Így ismerték fel, hogy másképp is lehet viselkedni, gondolkodni, mint korábban gondolták.

A hátizsák kövei a lélekre nehezedő karma terhek, amelyek helyes felismeréssel, és a magatartás megváltoztatásával segítenek a lelken. Aki mindig másokban keresi a problémái okát, mások viselkedésének kritizálása válik a szokásává, folyton magyarázkodik, az ezt a benső bizonytalanság, félelem, erőtlenség állapota miatt teszi. Még nem ismerte fel, hogy csak önmagával kellene foglalkoznia, ott kellene felfedeznie a gyengeség okait. Aki kívül keres, az a sötétben tapogatózik.

„Mind your our business!” – mondta Kirpal Mester. „Törődj a magad dolgával!”, mert akkor végre felfedezed magadban a félelmeid, a benső bizonytalanságod mozgatórugóit.

Március 6. kedd – Kérdés-felelet

1. kérdés: Időnként feltűnik előttem a meditációban valamennyi fénykör, majd sötétség lesz. Mi ennek az oka?
Mester: A koncentráció hiánya, a felbukkanó gondolatok. A Fény ott van bennünk, csak a figyelmünk nincs ott.

2. kérdés: Vizsgaidőszak van az iskolákban, és a diákok stresszesek, feszültek. Hogyan kezelhető jól ez a helyzet?
Mester: Ha folyamatosan, szorgalmasan elvégezzük a napi feladatainkat, akkor nincs ok a vizsgadrukkra. Ez a helyzet akkor áll elő, ha a vizsga előtt akarunk minden hiányosságot bepótolni, akár úgy is, hogy nem alszunk eleget, ami nem javít a vizsga előtti állapotunkon. Egyébként az életünkben minden nap vizsgázunk, és fontos, hogy önelemzéssel tisztán lássuk, hol állunk, milyen hibát vétettünk.

3. kérdés: Lehetséges, hogy valakire a viselkedése miatt megharagszik a Mester?
Mester: A Mester soha senki iránt nem érez haragot, még ha valaki azt feltételezi is, hogy azért nem kapott darshant vagy érintést. Az Ő számára mind egyformák vagyunk. Nem tesz köztünk különbséget. Az egy más dolog, hogy azt szeretné, ha a figyelmünk Istenen lenne, ha megfelelő irányban haladnánk előre, és ebben különféle módokon segít bennünket. Előfordulhat, hogy a mellettünk állónak mondja azt, ami nekünk szól. Az Ő egyedüli célja, hogy visszajuttasson bennünket Istenhez.

4. kérdés: Hogyan kezeljük mások megjegyzéseit, kritikus észrevételeit, „tanácsait”?
Mester: Kicsi korunktól kezdve halljuk a viselkedésünkkel, a megnyilvánulásainkkal kapcsolatban mások észrevételeit. Gyermekkorunkban és az iskolás éveink alatt a szüleink, a tanáraink megmondják, mit hogyan tegyünk. Ez eddig rendben is van, mert ezek általában általános illemszabályok, magatartási tanácsok. Ám képtelenség minden közvetlen kapcsolatunkban elhangzó összes „eligazítást” megfogadni. Ne ehhez igazodjunk, hanem egyedül Istennek, a Mesternek akarjunk megfelelni azzal, hogy igaz módon, alázatban, szeretetben, mások szükségleteire odafigyelve élünk! Az önelemzés az eszköze annak, hogy mi legyünk önmagunk legmegfelelőbb „kritikusai.”

5. kérdés: Hogyan szerethetjük jobban Istent?
Mester: Sokan egyáltalán nem gondolnak Istenre, ha jól alakul az életük. Azt tartják, hogy ezt egyedül önmaguknak köszönhetik. Akkor kezdik keresni Őt, amikor bajban vannak, amikor úgy érzik, hogy az elképzeléseik, az akaratuk akadályokba ütközik, és a kialakult helyzet kezelése meghaladja az erejüket. Ez lehet egy vizsga, vagy fizikai, érzelmi, kapcsolati, mentális probléma is. Ekkor elkezdenek Istenhez fohászkodni, és még arra is ajánlatot tesznek Őneki, hogy cserébe mit vállalnak. Üzleti partnerként kezelik az Urat. Pedig Őneki tőlünk semmire sincs szüksége. Ő csak ad, ad és ad. Milyen a helyes magatartás? Fogadjuk el Isten akaratát, és a 25% szabad akarat területén Őfelé tegyük a lépéseinket! Feltétlen bizalomra és fogékonyságra, üres kehelyként, a kegy befogadására kész állapotra van szükség. A lefelé fordított pohárba semmi sem tölthető.

2018. 03.08. csütörtök – Satsang és meditáció

A Mester a szokásokról beszélt, főleg arról, milyen nehéz még a mindennapi élet egy-egy rossz szokását (ivászat, cigizés) megváltoztatni. A rossz megszokások jellemhibák is lehetnek, és az elme akadályokat gördít a változtatás útjába. Ilyen például az, ha valaki állandóan és mindenkinek hazudozik. Folyamatosan megítéli az embereket. Azonnal haragra gerjed, meg sem hallgatja a másik véleményét, magyarázatát. Lekezeli az embereket.

Ezután egy történet következett a régi Görögországból. Valaki egy könyvtárban keresgélt, és rátalált egy érdekes könyv-régiségre. A gond az volt vele, hogy valamikor megégtek a lapjai, és nehezen boldogult az olvasásával. Mérgében elhajította a könyvet, amelyből kiesett egy lap. Térkép volt rajta, és felismerte, hogy azt a vidéket ábrázolja, ahol ő lakott. Annyit ki tudott hámozni a könyv szövegéből, hogy ott van elrejtve a bölcsek köve. Ám formára semmi sem különbözteti meg a parton heverő sok kőtől. Egyetlen egyedi jellemzője van: ha valaki kézbe veszi, megérzi a furcsa vibrálását, a melegét.

Az illető elment arra a partszakaszra, ahol százával hevertek az egymáshoz nagyon hasonló kövek. Elkezdett szelektálni azzal, hogy sorban bedobta őket a tengerbe, mert nem érezte a mondott rezgést, melegséget. Ez így ment hosszú időn keresztül. Egyre türelmetlenebb lett. Egyszer azután automatikusan, megszokásból a vízbe dobta a bölcsek kövét is, és utána hiába próbálta megtalálni a vízben.

Napjainkban különféle hosszúságú időket ajánlanak a szokások megváltoztatására. A lényeg az, hogy ismerjük fel, mit nem csinálunk jól, és azonnal kezdjünk hozzá a viselkedésünk tudatos megváltoztatásához. Ebben is segít a meditáció.

2018.03.10. – Vasárnapi satsang

A Mester ilyen kérdésekkel kezdte a satsangot: Miért jött létre a teremtés? Isten mi okból akart egyből több lenni? Miért alkotta meg a számtalan létformát?

Minden szeretetből született, és a szeretet a teremtés működtető ereje. Az összes élő formát az Istenerő élteti, de egyedül az ember rendelkezik az összes képességgel ahhoz, hogy megtalálja ezekre a kérdésekre a választ. Az elme ereje a világba húz bennünket, és nem akarja, hogy rátaláljunk a szeretet forrására. Isten azért alkotta meg az embert a saját képmására – hiszen ugyanazokkal a képességekkel rendelkezünk, mint Ő – , hogy átélje az isteni szeretetet, és visszatérjen oda, ahonnan valamikor elindult erre a tapasztalatszerzésre.

Amíg azonban teljesen lefoglalja a figyelmünket a testünk, az elménk, az érzelmeink, a kapcsolataink ápolása, a boldogság keresése a külső világban, addig nem ismerhetjük meg azokat a kincseket, amelyekkel az Isteni Szerelmünk szeretne megajándékozni bennünket. Ehhez Őneki kell adnunk a figyelmünket, és rendületlen kitartással, teljes bizalommal szükséges elvégeznünk a spirituális házi feladatainkat. Ha így teszünk, beteljesül a földi küldetésünk: akik szeretik Istent, szeretik a Mestert, még ebből az életből teljes bizonyossággal haza fognak térni.

Ha szeretetet adunk, azt kapunk. Ezt a Mester a következő történettel illusztrálta: A római birodalom idejében a gladiátorok az arénákban egymás ellen változatos fegyverzettel küzdő harcosok voltak. A hagyomány szerint a gladiátorok főleg a hódító hadjáratok során foglyul ejtett rabszolgák, hadifoglyok közül kerültek ki. A nézők puszta mulattatására élet-halál harcot kellett vívniuk egymással, vagy vadállatokat szabadítottak rájuk.

A történet hőse börtönben sínylődött, mielőtt az arénába küldték volna. A borzasztó körülmények közül valahogy sikerült megszöknie, és egy dzsungelben próbált elbújni az üldözői elől. Már majdnem biztonságban érezte magát, amikor a közelében feltűnt egy oroszlán. Hiába futott, az állat a nyomában járt. Elfogyott az ereje, és már éppen fel akarta adni, amikor rájött, hogy a vadállat nem követi. Óvatosan elindult visszafelé. Kiderült, hogy az oroszlán csapdába került. Az állat annyira szenvedett, sírt, hogy az emberünknek megesett rajta a szíve. Bár attól tartott, ha kiszabadítja a fájdalmas helyzetéből, az oroszlán rá fog támadni, mégis segített rajta. Amikor a vad szabad lett, felemelte a mancsát, és megsimogatta a megmentőjét.

Közben feltűntek a keresői, és újra foglyul ejtették. Az ítélet szerint az arénába kerül, és egy fenevad elé dobják. Amikor erre sor került, egy hatalmas oroszlánt szabadítottak rá. A nézők tudták, hogy szét fogja marcangolni. Az oroszlán lassan közeledett, majd megállt előtte. Felismerte a megmentőjét. Felemelte a mancsát, és ismét megsimogatta, majd megfordult, és visszament a ketrecébe. A nézők döbbent csendben figyelték az eseményeket, majd azt követelték a császártól, hogy ezt az embert engedje szabadon, hiszen ilyesmit soha azelőtt nem tapasztaltak. A császár engedett a tömeg követelésének. Így a történet happy end-del zárult. A hősünk azt kapta vissza, amit adott.

2018.03.15. csütörtök – Búcsú darshan

A Mester ezen az éjszakába nyúló programon vett búcsút a sangattól.

A Mester a közeli jövőben várható további programjait még nem tették közzé. Ezekre Chicagóban fog sor kerülni. Az előzetes információk szerint júliusban látogat el ismét valamennyi időre Indiába. A chicagói új központ megnyitását kora őszre tervezik, és ebből az alkalomból valószínűleg a Mester születésnapi ünnepi eseményeit is ott rendezik meg. Ebben az évben a központtal kapcsolatos munkálatok miatt a Vega Fesztivál elmarad.