Április 7. szombat
Midwest Conference Center

2018-ban ez volt Sant Rajinder Singh első satsangja a nyugati féltekén. A konferenciaterem zsúfolásig megtelt az Észak- és Dél-Amerika legkülönbözőbb térségeiből, az Európából és más kontinensekről érkezett hallgatósággal.

A Mester a bevezetőjében nagy örömének adott hangot, hogy újra Chicago térségében folytatódnak a spirituális programjai. Majd részletesen beszámolt az elmúlt hónapokban az indiai sangattal eltöltött idejéről. Nemcsak a Misszió tagjainak a száma emelkedik hatalmas ütemben, hanem a spirituálisan tudatossá válás mértéke is. Ezt tanúsította a punei és az agrai látogatása – állapította meg. Majd az új chicagói központ munkálatainak állapotáról azt mondta, hogy közeledik a befejezése. Itt örömmel fognak látni mindenkit, aki Istent keresi. Az új központ a korábbiaknál majd sokkal több ember számára nyújt helyet a rendszeres meditációs visszavonulásra, valamint a közös programokra. Az együttlétek szinergiája gyorsabb benső fejlődést tesz lehetővé.

A meditáció fontosságáról szólva a Mester kiemelte: Ismerjük fel, hogy nem test, hanem lélek vagyunk, és ennek a létezésünknek az a célja, hogy visszajussunk Istenhez, akitől eonok óta elszakítottan létezünk. A lelkünk vágyik az újraegyesülésre. Az út vissza Istenhez egyszerű. Ennek lényege: Váljon tökéletessé a meditációnk! Az élet más területeihez hasonlóan a gyakorlás hozza meg a sikert. Lehet, hogy rendszeresen végezzük a spirituális munkánkat, ám az elménk el akarja velünk hitetni, hogy nem fejlődünk, és rávesz bennünket, hogy adjuk fel e feladatunk folytatását. Fontos, hogy ne hallgassunk rá! Legyünk biztosak abban, hogy a kitartóan, állhatatosan végzett munkánk teljes bizonyossággal meghozza a gyümölcsét!

A lecsendesedés, a gondolatok távoltartásának fontosságával kapcsolatos kérdésre válaszolva a Mester kifejtette: meg szeretnénk ismerni a Teremtőt, a létezésünk valóságát. Isten közelségére vágyunk. Ezért a szentek azt tanácsolják, hogy összpontosítsuk az elménket Istenre. Ennek módja az Ő neveinek az ismétlése.

Tudjuk, hogy Isten minden szeretet, öröm, békesség forrása. Így, amikor Őneki adjuk a figyelmünket, nyugodttá, békéssé és boldoggá válunk. Az otthonunkban és a munkahelyünkön is messze kerülünk a nyugtalanságtól, idegeskedéstől. Minél hosszabb időtartamot töltünk naponta meditációval, annál tartósabban leszünk képesek a sokféle tennivalónkat békésen intézni.

Április 8. vasárnap
Sheraton Hotel

A vasárnapi satsangot a Mester azzal a gondolattal kezdte, hogy a szeretet a lényünk lényege. Ezt Isten mindannyiunkba beleplántálta. Ha erről személyes tapasztalatot szerzünk, akkor már tudni fogjuk, hogy milyen az igazi természetünk, és felismerjük Istent. Ezért kaptuk ezt a földi létezésünket. Sajnos, sokak élete úgy telik el, hogy nincsenek tudatában az igazi küldetésünknek, sem a végtelenül értékes kincseknek, amelyek bennünk rejteznek.

Az emberek többsége úgy gondol magára és az életére, mint ami egyszeri, ami után nincs folytatás. Valójában az igazi valónk már ezelőtt is, ezután is, mindörökre létezni fog. A korábbi emberi életeink során gyártott gondolataink, szavaink és tetteink valahol megőrződtek, és ezekre alapozódott egy-egy későbbi földi létünk. Azt aratjuk le ma, amit valamikor korábban elvetettünk. Emiatt időnként olyan dolgok történnek meg velünk, amelyeket nagyon nehéz megértenünk.

A mindennapi életünk vezetése rengeteg feladattal, kötelezettséggel jár. Ez azért kelthet feszültséget, idegeskedést bennünk, mert minden részterületen jól szeretnénk tenni a dolgainkat. Közben mily sokan érzik úgy, hogy a többiek kihasználják! A munkahelyi, a háztartási munkák végzése és a gyermekekről való gondoskodás során szerintünk mi kiválóan látjuk el a dolgainkat, a többiek viszont nem tesznek meg minden tőlük telhetőt. Ezt zokon vesszük, megbántódunk. Majd elkezdünk azon gondolkodni, hogy miként vegyünk elégtételt a sérelmeinkért. Mialatt az utat-módot keressük a visszavágásra, a ránk nehezedő teher egyre nagyobb lesz, és ez haragos gondolatokat kelt bennünk. Ezek végül szavak formájában törnek ki belőlünk, amelyek nem szívhatók vissza, és súlyosabb sebeket képesek ejteni, mint egy kard.

A szentek és misztikusok azt kívánják, hogy boldogan, szeretetben, másokról gondoskodva éljünk. Tudják, hogy tele vagyunk szeretettel, és napi szinten ezt meg is tapasztalhatjuk önmagunkban. Ők arra ösztönöznek minket, hogy összpontosítsunk az alapvető problémáinkra, és a legjobb képességeink szerint igyekezzünk megoldani azokat.

Április 14. szombat
Embassy Suites

A Mester a találkozót e szavakkal vezette be: „Ez az öröm, a remény útja. Minden egyes napon hálával telten ünnepeljük meg, hogy megkaptuk az emberi születés ajándékát, a lehetőséget az Istenhez való visszatérésre! Ez akkor történik meg, amikor a meditációban elindulunk befelé. Ekkor megtapasztaljuk Isten szeretetét, és megtelünk boldogsággal, üdvösséggel. Ahogy megosztjuk ezt másokkal, bennünk még hatalmasabbra nő a szeretet.” E szavak Vaisakhi napjához kapcsolódtak, mert ebben az évben április második hetére esett ez a nap, amely a világ sok kultúrájában az Újév ünnepe.

Majd Maharaj Ji arra a kérdésre válaszolt: „Hogyan csökkenti a meditáció az élettel járó feszültségeinket?”

A nyugtalanság akkor jelenik meg az életünkben, amikor nem tudjuk, mi fog történni velünk. Félünk a jövőtől, az igazságtól, attól, ami körülöttünk folyik. Nagyon sok csalódottság forrása az, hogy a testünkkel azonosítjuk magunkat. Keressük az érzéki örömöket, igyekszünk fitten, jó állapotban tartani a testünket, és az igazán nagy gond számunkra az, ha a fizikai formánk nem működik megfelelően.

Ha viszont a meditációban szerzett tapasztalatok révén felismerjük, hogy a valódi énünk a lelkünk – és erről benső megerősítést szerzünk –, akkor többé nem szorongunk, nem emésztődünk. Ahogy belemerülünk az Isteni Fénybe és Hangba, egyre gazdagabb benső élményekhez jutunk az igazi Otthonunkba visszavezető tudatos hazautazásunkról. Ekkor megértjük az ittlétünk igazi célját, és megtapasztaljuk, ahogy közeledünk ennek megvalósulása felé. Ennek köszönhetően olyan dolgok kezdenek lejátszódni az életünkben, amelyekről korábban elképzelésünk sem lehetett. Ahogy tisztul előttünk a kép, hogy kik vagyunk valójában, és milyen irányban halad az életünk, ennek arányában csökken bennünk a nyugtalanság, a jövőtől való félelem. Ilyen benső állapotban megfelelő módon tudjuk kezelni a mindennapi életünk különféle helyzeteit.

Április 15. vasárnap
Sheraton Hotel

A satsangon a Mester az etikus életvezetés fontosságára helyezte a hangsúlyt. Annak érdekében, hogy egyenletesen, szilárdan tudjunk haladni Isten felé, erős alapot szükséges teremtenünk azzal, hogy szeretetben, erőszakmentesen, becsületesen, alázatosan, tisztán és másokat szolgálva élünk. Ezután a Mester az önzetlen szolgálat témáját fejtette ki részletesebben.

Legyünk tisztában azzal, hogy a szeva nem egyszerűen csak mások szolgálata! A hangsúly az önzetlenségen van. Vagyis ne várjunk el semmiféle ellenszolgáltatást azért, amit az embertársainkért teszünk! Ha ugyanis a bármely területen végzett munkánkért akármilyen jellegű viszonzásban, elismerésben reménykedünk, ezzel az igazi szeva jutalmai lenullázódnak, megsemmisülnek.

Az önzetlen szolgálattal, a szeva végzésével segítő kezet nyújtunk a szükséget szenvedőknek. Fizikailag könnyítünk valaki helyzetén, aki valamit a maga erejéből nem képes megtenni. Érzelmi gyámolítást nyújtunk az élet fent és lent helyzetei miatt nehézségekkel küszködőknek. Nagyon sokféle alkalom kínálkozik a mentális jellegű szevára is. Pénzbeli támogatásra szintén számos lehetőségünk nyílik. A spirituális segítségnyújtással a végső célunk felé fordíthatjuk az útkeresők figyelmét. Megértethetjük velük, hogy kik vagyunk valójában, mi az életünk igazi küldetése, értelme.

Amikor önzetlen erőfeszítéseket teszünk mások érdekében, ezek jutalmai nem tőlük fognak megérkezni, hanem a Teremtő, az Ő akarata szerint teremt olyan helyzetet, amelyben valamiben bővelkedni fogunk. Ez lehet fizikai fittség; az érzelmi problémák hiánya, vagy az ezen a területen megjelenő nehézségek könnyű kezelése; nagy intelligencia, magas IQ; anyagi bőség; és az is isteni jutalom, ha a lelkünk szenvedélyesen vágyódik Őutána, és a figyelmünk a spirituális területre koncentrálódik. Ezek mind Isten ajándékai. A szentek azt mondják: „Aki ad, az kap.” Ha valaki szeretetet ad, akkor neki ettől még nem lesz kevesebb belőle.

A satsang után a Mester körbejárta a „szeva kiállítást”, a pultokat, ahol a különféle önzetlen tevékenységeket mutatták be, és ahol ezekre jelentkezni is lehetett.

Április 21. szombat
Malcolm X College

Ez a kétéves képzést nyújtó főiskola Chicago nyugati felében helyezkedik el. 1911-ben alapították, és jó nevet szerzett az egészségügyben a vezető-utánpótlás felkészítése területén. Az iskola néhány vezetője is jelen volt a programon. Bevezetésként felolvasták Chicago polgármesterének az üdvözletét. Ebben ő kiemelte és nagyra értékelte a Mester hatalmas, fáradhatatlan spirituális munkásságát, amellyel jelentős mértékben járul hozzá a világbéke megteremtéséhez, és ahhoz, hogy a meditáció megtanulásával az emberek felismerhetik, átélhetik a benső békét és szeretetet. Majd az országos egészségügyben vezető pozícióban lévő Dr. Terry Mason – akinek régi, nagyon szoros kapcsolata van a Misszióval – tartott egy speciális bevezetőt a spirituális Mesterről.

Ezután Mata Rita Ji egy himnuszt adott elő, amely arról szólt, hogy Isten szeretete ott vár mindannyiunkra a bensőnkben. Maharaj Ji azzal kezdte az előadását, hogy rámutatott: az életünk rengeteg okból van tele stresszel. Úgy tűnik, hogy hiábavalók az erőfeszítéseink, amelyekkel igyekszünk ellenőrzés alatt tartani a környezetünket. A fájdalom utat talál hozzánk, amikor a dolgok nem úgy alakulnak az életünkben, ahogy elterveztük. Hajnaltól napestig zúdulnak ránk olyan események, amelyek elrabolják a békességünket, és elidegenítenek azoktól, akik körülvesznek bennünket. Hogyan remélhetjük, hogy ilyen körülmények között békére lelünk?

A külső helyzeten nem változtathatunk. Újfajta látásetmód kialakítására van szükségünk. Amíg a fizikai testünkkel azonosítjuk magunkat, addig minden figyelmünk a testi valónkra és annak környezetére fog irányulni. Ha viszont valóban elgondolkozunk azon, hogy kik is vagyunk valójában, akkor megoldást találhatunk ennek az egész helyzetnek a kezelésére.

Erről szól a meditáció. Ennek gyakorlásával rálelünk a békére, felismerjük az egyetemes egységünket. A Teremtő azért adta nekünk a spirituális szemet, hogy használjuk. Ha ez nyitottá válik, és megtanuljuk a befelé koncentrálás módszerét, akkor meg tudjuk tapasztalni a békesség, az öröm és üdvösség régióit. A külső béke a bensővel kezdődik el. Az egy-egy személyből kiáradó békesség mind nagyobb körökben érezteti a hatását. Idővel így fog békéssé válni a világ. A program meditációval zárult.

Április 22. vasárnap
Malcolm X College

Ennek a második, nagyközönségnek szóló előadásnak a kezdetén Mata Rita Ji Isten mindenütt jelenvalóságáról és oltalmazó kegyéről szóló himnuszt adott elő. A Mester témája az volt: Hogyan érhetjük el a spirituális tudatosság állapotát, és miként hangolódhatunk rá Isten csatornájára?

Mindannyian tudatosak vagyunk magunkra a fizikai szinten. Megtapintjuk a testünk valamelyik részét, és érezzük azt. A látáson, a halláson, a szagláson, a tapintáson és az íz érzékelésen keresztül kapcsolatban, kölcsönös viszonyban vagyunk a többi földön élő emberrel. A fizikai érzékeink használatával begyűjtött benyomásokat igazinak fogadjuk el.

Ahogy egyre több ismerethez, információhoz jutunk a tágabb anyagi környezetünkről, kiderül, hogy rengeteg minden létezik a fizikai érzékeinkkel felfoghatón túl. Bizonyságot szerezhetünk arról, hogy nem a test, az elme, az intellektus az igazi valónk, hanem lelkek, a mindenségtudat Óceánjának a cseppjei vagyunk.

A spirituális tudatosságunk szintjére emelkedéssel nem kell a halálunk utánig várnunk, hanem erről még az életünk során ugyanúgy személyes tapasztalatokhoz juthatunk, mint a testünkről. A kérdés az, hogyan érhetjük el ezt az állapotot?

Annak érdekében, hogy túljussunk a fizikai tudatosság szintjén, nem kell sehova se mennünk. Ahogy a tv különféle programjai közül a csatornaváltó segítségével válogatunk, a figyelem „csatornaváltóját” használva, a fizikai és a mentális helyett a spirituális programot választjuk. A meditációban befelé koncentrálással a testi, az érzelmi és a mentális tudatosság, az intellektus szintje fölé emelkedhetünk, és ekkor a Fény és a benső Muzsika régiójában találjuk magunkat. Ezzel felébredünk abból az álomszerű állapotból, amelyben a földön élünk, és felismerjük, hogy a mostani létünk igazi célja az Istennel való újraegyesülés.

Isten akaratából vagyunk itt, és rajtunk múlik, hogy felfedezzük-e a bennünk rejtező spirituális kincseket. Ha így teszünk, és átéljük Isten szeretetét, az életünk szép, örömteli, beteljesült lesz. Ekkor bármerre járunk, a környezetünkben mindenki meg fogja érezni az isteni szeretet illatát. Ez a program is a Jyoti meditáció gyakorlatával zárult.

Április 28-29. szombat-vasárnap
Midwest Conference Center

A szombati programon a fő kérdés az volt: „Hogyan élhetünk békében a nyugtalansággal teli környezetünkben?” Maharaj Ji elmagyarázta, hogy meditációban találhatunk rá önmagunkban a békére. Minél több időt töltünk ebben az állapotban, annál inkább békéssé fog válni a mindennapi életünk is. Ugyanis egyre kevésbé fognak hatni ránk a környezetünkben jelenlévő feszültségek.

Vasárnap a Mester az elfogadásról beszélt. Az életünk tele van fent és lent helyzetekkel, nyugtalanító, meglepődést keltő eseményekkel. Ha azt reméljük, hogy a dolgok mindig vagy leginkább a mi elképzeléseink szerint fognak alakulni, akkor ismételten nagyon nehéz időszakokat fogunk átélni. Általános emberi jellemző a panaszkodás, a siránkozás, az elégedetlenkedés, ha erőpróbával, kihívásokkal szembesülünk. Az eszünkbe sem jut, hogy mit érezhet Isten, amikor így reagálunk.

Ő az Adományozó, aki nagyon sok kincset ad nekünk, amelyek közül különleges érték az emberi születés, hiszen felismerhetjük a lelkünket. Hasonlóképp nagy ajándék a vágyódás, a szomjúság az élet értelmének és a Teremtőnek a megismerésére. Legyünk hálásak, ismerjük fel, mekkora bőségben árad ránk Atyánk kegye! Fogadjuk el mindazt, ami velünk történik, amiben részesülünk, vagyis ültessük át az életünk gyakorlatába az Ő akaratának az elfogadását! A külső körülmények alakulásától függetlenül, rendületlenül haladjunk a végső célunk felé! Minél több időt szentelünk a benső csendben ülésre, annál kevésbé fognak kibillenteni bennünket az egyensúlyunkból a külső hatások. Az együttlét hosszú meditációval zárult.

A Mester május 5-én Indiába utazott, ahonnan 21-én tért vissza Chicagóba.